Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-06-01 / 67. szám

Csütörtök 67.szám. Pest, junius 1. 1848 Nem kell táblabiró politika. MARGITOS TIZENÖTÖDIKE. Az Unió máj. 30-án d. u. 4 óra­kor az erdélyi országgyűlésen elfogad­tatott: a követek útban vannak. Programm. Van szerencsénk az olvasó közönséget érte­síteni, hogy lapjainkat a jövő félévre is rendesen folytatni fogjuk. Közepette a legm­éltatlanabb megtámadások­nak azt hisszük magunkról, hogy nyugodtan és rendületlenül állunk. Az első pillanatokban, midőn a megtámadás hangjai a vidék minden részeiből felénk tárulának lelkünkben mély fájdalmat érezénk. Lehet-e saj­góbb fájdalom mint félreértetni, kárhoztatva lenni azoktól, kiket mint hazánkfiait a szeretet véghe­­tetlenségével kívántunk karjaink között tartani. Mi ezen kellemetlen emlékezetű napokban át­­visgáltuk lapjaink korábbi számait s az eredmény az jön, hogy megnyugodtunk. A zajt ezer összejövő körülményeknek, tulaj­donítottuk­­ a féltékenységnek , kik elég hibásan szavaink nyílt hangját károsnak hitték ifjú sza­badságunk megerősítésére nézve. Táblabirói vas­­kalaposságnak, kik elég szegényül azt hitték, hogy a­mit nem ők mondanak, tesznek, annak ok­vetlenül rosznak kell lenni. — Bősz akaratot nem akarunk senkitől feltenni. Lapjaink első gyümölcse a sajtószabadság­nak. — Azon napon, mellyben az első szám este megjelent, reggel még eszünkben sem volt, hogy lapot adjunk ki. Az egész egy gondolatszülemény. Midőn mi lapjaink által először kezdtünk a közönséghez szólani,­­ a marcziusi szép napok folytak. Azon pillanatban az ország egész tömegben egynek látszott. Mindenkit, az elsőtől az utolsóig egy eszme látszott lelkesíteni. A fővárosban nem­zeti kokárdánkat még a koldusok is feltevék. A fővárosban egy forradalmi választmány volt a jelleges főhatalom­. Ha választmánynak kedve leendett bármelly pillanatban az ország kormá­nyát és kezébe vehette volna. A vidék a mi első mozgalmunkat úgy vévé mint a szabadság első hajnalát, melly felé az éb­redő nép minden felől oda tekintett. Az országgyűlés eloszlása után, politikánk ki­fejtésében a megállapodás jelei kezdtek feltüne­dezni; 1848-ban pedig a megállapodás annyi mint visszalépés, valóságos halál. A ministerium­ azt hitte, hogy az országgyűlés volt a harcz, a parlamentáris kormány pedig a h­arcz és győzelem gyümölcse, mellyel az eloszlás után csak élveznünk kell. Mi ellenben parlamentáris kormányunkat sem tekintjük még többnek, mint első használható fegy­vernek arra, hogy azzal, azt mi minden nemzet­nek egyedüli kincse, kivinni lehessen. Ha jelen kormányunk állását, a mi értelmünk­ben fogja fel a bajok, m­ellyek környeznek sokkal­ kisebb mértékben tűnnek fel. Az ezernemű szen­vedélyeket jó előre megelőzni lehetett volna. Most egy kevéssé jobban kezdenek ügyeink menni. De ki biztosit minket, hogy azon perezben, mellyben legkevésbé sem várnék, olly hírrel le­ Petünk meg, mi által az első hónap tétlenül elmúl­ta a legiszonyatosb alakban fog feltűnni. És ez volt a különbözés , ez volt, a miért a ministerium­ ellenében mint oppositió léptünk fel. Ezért sürgettük a nemzeti­ gyűlést. A nemzeti gyűlés össze van híva. Ez fog sor­sunk felett határozni. Ám várjuk el az eredményt. Egy rövid hó ubtin Magyarország a körülményekhez képest hí­ven lesz képviselve. Mi illusiokat nem akarunk magunknak csinál­ni. Mi előre tudjuk, hogy a tisztán radical párt e gyűlésben roppant nagy minoritásban fog maradni. A ministerium­ maga is, a mint látszik inkább el­tűr maga körül kilenczvenkilencz pecsovicsot mint egy radical­. De ez minket nem fegyverez le. — A sors úgy határozta, hogy Magyarország ügyei a külföldön intézessenek el. A külföld jelenleg egy nagyszerű dráma, mellynek kifejtését a cselekvény bonyolódásaiból még ki nem ismerhetni. A mi politikánk ollyan természetű, hogy an­nak győzelmét egy nap meghozandja. A miniszeriálisok azt hiszik, hogy illy nap nem fog lenni, de ne legyen, de jaj nekünk, ha az minket készületlenül fog találni. Ez értelemben a mi politikánk a radicalok doctrinájára lesz alapítva. Tisztán radicalok leszünk. Nem vétkezünk e szép név ellen , mint különben most nagyon is megszokott dolog. A speciális kérdésekben radicalis és­unk abból fog állani , hogy egyedüli tekintet les­z előttünk a haza boldogsága, legutolsó egy­némellyek ki­váltságai, vagy a gót időkből meg­maradt históriai jogok. Ez értelemben fogunk mi, és dolgozó társaink működni. E tekintetben bátrak vagyunk lapjainkat a sza­bad szó barátainak figyelmébe ajánlani. Országgyűlési tudósításainkat gyorsan s a mennyiben lehetséges lesz még az ülés napján fogjuk adni. Azonban elhagyva a sok táblabirói phrasist arra szorítkozunk a mi lényeges jelemző tanu­ságos. — Majd a mi a mulatságost illeti lesz gondunk, hogy saját modorunkban egy néha olvasóinkat felvidítsuk. Előfizethetni Pesten, csak a kiadó­nál (a Beimelféle nyomdában, aldu­­nasor Piaristák építlete) vidéken a k. postahivataloknál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve félévre. Pes­ten házhozhordással 5 ft. Vidékre pos­tán borítékban 6 ft. Évnegyedre Pesten 2 ft 30 kr. vi­dékre postán 3 ft 30 kr­ Egy hónapos előfizetést csak hely­ben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Úgy látszik, hogy ism­ét elérkezett ideje, hogy a világ színpadáról egy király megint letisztuljon. Itt pár hasard arról van szó, kinek palotája Nápolyban van. Olvasóink előtt nem mondunk újságot, ha a nápolyi május tizenötödiki történeteket felem­lítjük. Május tizenötödikei Ez Európában ismét egy új nevezetes nap lett. Párisban, Bécsben és Ná­polyban egyszerre. Váljon nem jogosan és alapo­san lehet­e­­tt gyanakodni, hogy mind­ez össze­köttetésben van, s hogy ezen mozgalmakat egy titokban működő, s királyi gazdagsággal ellátott pártok idézik elő. Az természetesen egészen más kérdés, hogy ezen párt illynemű működéseivel , mit fog elérni. A szabadelvű ügyek barátjai meglehetnek nyu­godva, az ellenpárt saját keble felé irányozza a halálos döfést. A nápolyi legújabb történetek méltó boszan­­kodással töltenek el mindenkit, de nem kell két­ségbeesni. A contrarevolutio híre váratlanul jött, várva várunk ismét egy újabbat. A király meg akará nyitni az országgyűlést.A követek, s a mivolt osztály egy kérelemmel járult ,a királyhoz, melyben az európai feudalismus azon utolsó lovagvárát, a peerséget eltöröltetni kí­vánják. A kérelem mozgalmat idézett elő, a mozga­lom vitákat és félreértéseket. És minthogy, a­mint látjuk, 1848ban a park­a-

Next