Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-01 / 93. szám
Előfizethetni Pesten, csak a kiadónál (a Beimelféle nyomdában, aldunasor, Piaristák épülete) i-ső júliustól pedig országúton Kunewalderházban a kiadónál, vidéken a k. postahivataloknál. Előfizetési ár: Július elejétől kezdve fél évre. Budapesten házhozhordással 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft 30 kr. vidékre postán 3 ft 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Nem mendemondák után, hanem jól értesültek után írhatjuk, hogy a gyűlés nem holnap a kitűzött napon, hanem csütörtökön, folyó hó 6-án fog megnyittatni. Ha az nem forogna fen, hogy az erdélyi követek közöl még sokan nincsenek itt, ezen régi táblabírói szokást egy kicsit apprehendálnunk kellene. Rendelések vannak téve, hogy a nemzetőrség, és sorkatonaság a megnyitás napján kiállittassék. Hanem az igen részvért csinál, hogy a fegyveres erő nem különböző pontokon, mi az ünnepélynek festői szint adna, hanem hosszú sorban két felől úgy állittatik ki, hogy a gyűlést megnyitó királyi helytartó köztük fog elmenni. Ez Lajos Filepismus. A Ferenczvárosból. Szerkezte! Én egyátalában nem vagyok barátja azon karakán stylusnak, mellyel ön lapjában divatba hozott , hanem az igazság előtt mégis térdet fejet hajtok. — Ön Kacskovics követjelöltünkre azt mondta, hogy ő egy rosdás szól a régi rendszer gépezetéből, hanem hogy márczius óta egy kicsit kimeszeltelte magát. Ennél még ön igazabbat soha sem mondott. Első olvasásra nem hittem önnek, hanem megtértem. Tudja ön politikai világunkban a tavaszi változó idők még tartanak, s Kacskovicsról a sok jobbra balra szökdécselés alatt a mész rettenetesen kopik lefelé. És ahol lekopik, csak most lehet még jól kivenni a régi feketeséget, rosdát és foltokat. Tetten kaptuk ezt a galambtollas varjút. Halljon csak ön felséges újságot, szerkezte. Ez Kacskovicssága ugyan kacskaringós politicai hitvallomást adott. — Tizenkét pont... épen a mennyi ágazat van, ha jól emlékszem a Hiszek egyben. — És azalatt, hogy a mi gyöngyünk, madarunk, Kacskovicsunk e pontokat felolvasá, mi hallgatók egyik ájulásból a másikba estünk. Nem tudtuk miféle monstruma lehet ölelme a politikai véleményeknek. És a hallgatók? Azt mondják jobbra balra fogadások történtek. Az egyik azt mondta: ez az ember communista, másik, hogy legitimista , harmadik, hogy cabalisticus, a negyedik, hogy makabeus, az ötödik, hogy republicanus, a hatodik, hogy anarchista, archimandrita, antropophagus, ichneophagus és troglodyta. Egy szegletben verekedés történt. Egyik esküdött s azt mondta, Kacskovics phariseus, a másik szívesen szenvedett akárhány pofont, csakhogy mondhassa, Kacskovics publicanus. Szerkezte, akarja ön tudni , mit tartok én Kacskovicsról. Ő srófsága: philisteus. Ön nem hiszi, hanem a marcziusi napok világa elöl e zsákba rejtezett, lélek, szeg alakjában kezdi magát kiütni. Minden módot el fogok követni, csakhogy a sötétség ezen bogarának követi hitvallását kézre kaparithassam. Lesz mulatság. Ön lapjaiból az napon ezerrel több fog elkelni. Nagyszerű politikai symbolum ! A választók megkérték a dicső férfiút, hogy e históriai remeket, melly legalább is az amerikai függetlenségi adtával felér, méltóztatnék kinyomatni. A nagy férfi a kívánatnak kegyesen engedni méltóztatott. Hanem mikor a sor tettre került volna, a megbecsültellen kézirat szerii szálán elveszett . . . Inkább Shakespeare veszett volna ki a világirodalomból , mint e nevezetes professio . . . Képzelhetni, hogy ily nagy kincs után, mint ólálkoztak a sok zsebmetszük és plagiatorok. Az irodalom, s az eszmék barátai kétségbe vannak esve, hanem a herzson Kacskovics jót kaczagott otthon a markába. Mert bizony et nagyon zsenirozta volna egy illyen nyomtatott hitvallás, mellyben az ördögnek s az angyaloknak is volt egy kis tylaniára valójuk. Ki tudja rövid időn meg micsoda szelek találnának az országba fujdogálni, és Kacskovics azt tartja, hogy okos ember soha sem szokta magát egyik vagy másik párt mellett kitenni. Ő mindég ott szeret lenni, hol hivatalra és bőségre van kilátás, így magyarázható meg, hogy Kacskovics marczius elött mint a katona bódék, sárga fekete volt, marczius második felében befestette magát vörös, fehér, zöldre. . . és ma pedig két színben,. . . elölről fehér, hátul fekete. Az elejével a magyarokra néz, a hátulját a német burgerekre fordítja, mert azok a régi sötétségben leginkább látszanak gyönyörködni. Félek, hogy ön e levelemet ki nem adja. Azt hiszi, hogy motiválatlanul bárki, ha mindjárt illy mértékletesen is mint jelen alkalommal, senki meg ne rovassák. Csak szedeket a kézirattal. Majd el fogom hozni valahogy az említettem követi hitvallást s ön olvastában kétségbe fog esni rajta. Hogyan ? fog ön felkiáltani. . . Dolgozó társaim meg akarnak engem buktatni, compromissioba akarnak hozni a párt előtt... Illy alávaló hitvallás, illy fényes tollenkapás a reaclió mellett s a marczius a kétségbeesésig mérsékelt... így fog ön beszélni szerkezte , azért szavamra adja ki e néhány sort. Nagy Gedeon. Tegnap este a Széchényi-ligetben a papok rágalmazni kezdék a magas ministeriumot. Azt mondták, hogy a cultusminister prímást nevezett ki. Igaz-e ez, jobb oldal fiatal bárója ? Ön épen úgy tenne hatalmával mint a kis falusi leány a piros csizmával alig várja hogy felpróbálhassa. Cultusminister, ön meg fog haragudni, ha megtudandja mit mondtak önről kedves papjai. Azt beszélték, hogy Hám János uramat nevezte volna prímásnak... Minister úr, ha ön azt akarta elérni, hogy legyen egy püspök, kire azt mondhassa: Eszem azt az imádságos kis szádat, akkor jobban nem választhatott. Heim Jánosnál imádságosabb püspök széles e világon nem létezik. Ha önnek az volt czélja, hogy az esztergomi templom minél hamaréb késszé foltoztassék, akkor is meglelte emberét. Ila azt akarta, hogy Esztergomba a bécsi német apáczák cseh misericordianusok, tótdiák-minoriták seregestül rohanjanak s a városi népesség ezáltal növekedjék (!) jó helyütt kereskedett. Hám János nagy imádkozó szent. Hám Jánost 93.szám. Pest, július 1. 1848 Rem kell táblabiró politika. Szombat