Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-07-01 / 93. szám

Előfizethetni Pesten, csak a kiadó­nál (a Beimelféle nyomdában, aldu­­nasor, Piaristák épülete) i-ső júli­ustól pedig­ országúton Kunewalder­­házban a kiadónál, vidéken a k. pos­tahivataloknál. Előfizetési ár: Július elejétől kezdve fél évre. Bu­dapesten házhozhordással 5 ft. Vidék­re postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft 30 kr. vidékre postán 3 ft 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak hely­ben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábo­­zott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Nem mendemondák után, hanem jól értesül­tek után írhatjuk, hogy a gyűlés nem holnap a ki­tűzött napon, hanem csütörtökön, folyó hó 6-án fog megnyittatni. Ha az nem forogna fen, hogy az erdélyi kö­vetek közöl még sokan nincsenek itt, ezen régi táblabírói szokást egy kicsit apprehendálnunk kellene. Rendelések vannak téve, hogy a nemzetőrség, és sorkatonaság a megnyitás napján kiállittassék. Hanem az igen rész­vért csinál, hogy a fegy­veres erő nem különböző pontokon, mi az ünne­pélynek festői szint adna, hanem hosszú sorban két felől úgy állittatik ki, hogy a gyűlést megnyitó királyi helytartó köztük fog elmenni. Ez Lajos Filepismus. A Ferencz­városból. Szerkezte! Én egyátalában nem vagyok barátja azon ka­rakán stylusnak, mellyel ön lapjában divatba ho­zott , hanem az igazság előtt mégis térdet fejet hajtok. — Ön Kacskovics követjelöltünkre azt mondta, hogy ő egy rosdás szól a régi rendszer gépeze­téből, hanem hogy márczius óta egy kicsit ki­me­­szeltelte magát. Ennél még ön igazabbat soha sem mondott. Első olvasásra nem hittem önnek, hanem megtértem. Tudja ön politikai világunkban a tavaszi vál­tozó idők még tartanak, s Kacskovicsról a sok jobbra balra szökdécselés alatt a mész rettenete­sen kopik lefelé. És a­hol lekopik, csak most lehet még jól ki­venni a régi feketeséget, rosdát és foltokat. Tetten kaptuk ezt a galambtollas varjút. Hall­jon csak ön felséges újságot, szerkezte. Ez Kacskovicssága ugyan kacskaringós poli­ticai hitvallomást adott. — Tizenkét pont... épen a mennyi ágazat van, ha jól emlékszem a Hiszek egyben. — És azalatt, hogy a mi gyöngyünk, madarunk, Kacskovicsunk e pontokat felolvasá, mi hallgatók egyik ájulásból a másikba estünk. Nem tudtuk miféle monstruma lehet ö­lelme a politikai véle­ményeknek. És a hallgatók? Azt mondják jobbra balra fo­gadások történtek. Az egyik azt mondta: ez az ember communista, másik, hogy legitimista , har­madik, hogy cabalisticus, a negyedik, hogy ma­­kabeus, az ötödik, hogy republicanus, a hatodik, hogy anarchista, archimandrita, antropophagus, ichneophagus és troglodyta. Egy szegletben verekedés történt. Egyik es­küdött s azt mondta, Kacskovics phariseus, a má­sik szívesen szenvedett akárhány pofont, csak­hogy mondhassa, Kacskovics publicanus. Szerkezte, akarja ön tudni , mit tartok én Kacskovicsról. Ő srófsága: philisteus. Ön nem hiszi, hanem a marcziusi napok vi­lága elöl e zsákba rejtezett, lélek, szeg alakjában kezdi magát kiütni. Minden módot el fogok követni, csakhogy a sötétség ezen bogarának követi hitvallását kézre kaparithassam. Lesz mulatság. Ön lapjaiból az napon ezer­rel több fog elkelni. Nagyszerű politikai symbolum ! A választók megkérték a dicső férfiút, hogy e históriai reme­ket, melly legalább is az amerikai függetlenségi adtával felér, méltóztatnék kinyomatni. A nagy férfi a kívánatnak kegyesen engedni méltóztatott. Hanem mikor a sor tettre került vol­na, a megbecsül­tellen kézirat szerii szálán elve­szett . . . Inkább Sh­akespeare veszett volna ki a vi­lágirodalomból , mint e nevezetes professio . . . Képzelhetni, hogy i­ly nagy kincs után, mint ólál­­koztak a sok zsebmetszük és plagiatorok. Az irodalom, s az eszmék barátai kétségbe vannak esve, hanem a herzson Kacskovics jót ka­­czagott otthon a markába. Mert bizony et nagyon zsenirozta volna egy illyen nyomtatott hitvallás, mellyben az ördögnek s az angyaloknak is volt egy kis tylaniára valójuk. Ki tudja rövid időn meg micsoda szelek talál­nának az országba fujdogálni, és Kacskovics azt tartja, hogy okos ember soha sem szokta magát egyik vagy másik párt mellett kitenni. Ő mindég ott szeret lenni, hol hivatalra és bő­ségre van kilátás, így magyarázható meg, hogy Kacskovics mar­czius elött mint a katona bódék, sárga fekete volt, marczius második felében befestette magát vörös, fehér, zöldre. . . és ma pedig két színben,. . . elölről fehér, hátul fekete. Az elejével a magyarokra néz, a hátulját a német burgerekre fordítja, mert azok a régi sö­tétségben leginkább látszanak gyönyörködni. Félek, hogy ön e levelemet ki nem adja. Azt hiszi, hogy motiválatlanul bárki, ha mindjárt illy mértékletesen is mint jelen alkalommal, senki meg ne rovassák. Csak szedeket a kézirattal. Majd el fogom hoz­ni valahogy az említettem követi hitvallást s ön olvastában kétségbe fog esni rajta. Hogyan ? fog ön felkiáltani. . . Dolgozó tár­saim meg akarnak engem buktatni, compromissio­­ba akarnak hozni a párt előtt... Illy alávaló hit­vallás, illy fényes tollenkapás a reaclió mellett s a marczius a kétségbeesésig mérsékelt... így fog ön beszélni szerkezte , azért szavam­ra adja ki e néhány sort. Nagy Gedeon. Tegnap este a Széchényi-ligetben a papok rágalmazni kezdék a magas ministeriumot. Azt mondták, hogy a cultusminister prímást nevezett ki. Igaz-e ez, jobb oldal fiatal bárója ? Ön épen úgy tenne hatalmával mint a kis falusi leány a piros csizmával alig várja hogy felpróbálhassa. Cultusminister, ön meg fog haragudni, ha megtudandja mit mondtak önről kedves papjai. Azt beszélték, hogy Hám János uramat ne­vezte volna prímásnak... Minister úr, ha ön azt akarta elérni, hogy le­gyen egy püspök, kire azt mondhassa: Eszem azt az imádságos kis szádat, akkor jobban nem választhatott. Heim Jánosnál imádságosabb püspök széles e világon nem létezik. Ha önnek az volt czélja, hogy az esztergomi templom minél ham­a­­réb késszé foltoztassék, akkor is meglelte embe­rét. Ila azt akarta, hogy Esztergomba a bécsi né­met apáczák cseh misericordianuso­k, tótdiák-mi­­noriták seregestül rohanjanak s a városi népesség ezáltal növekedjék (!) jó helyütt kereskedett. Hám János nagy imádkozó szent. Hám Jánost 93.szám. Pest, július 1. 1848 Rem kell táblabiró politika. Szombat

Next