Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-08-02 / 120. szám

Szerda 120. szám. Pest, augustus 2.1848. Nem kell táblabiró politika. Előfizethetni csak a kiadónál országú­ton Kunewalder házban, vidéken a k. pos­tahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Buda­pesten házhozhordással 5 ft. Vidékre pos­tán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos elő­fizetést csak helyben. S a hónap első napjától számítva 1 forint­jával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Biharból. Szerkezte! Mit hallunk itt a vidéken ! Azt beszélik itt némelly rágalmazó nyelvek, hogy Szivák Miklós képviselő ott, a jobb oldalon, a táblabíró-párt ezen coblenczében ül. Hir szerint nálunk egyre tizet tesznek, hogy ez nem igaz. Mert csak nem remélnék, hogy e derék nép­­követ magát karü­b­álózni engedte volna, és szép szavak és kizelgő ígéretek mellett oda engedné magát szétüttetni, azok közzé, kik ugyancsak alá­zatosak és barátságosak, midőn a szegényebb sor­sú népre szükségük van, ha pedig nálok nélkül ellehetnek, büszkék, lenézők, zsarnokok, és go­rombák. Szivák képviselő egy­maga van a teremben, ki legalább külsőjénél fogva a népet képvisel­ni látszott. És ő oda ül, azok közzé, kik a népet legke­vésbé képviselők. A posonyi országgyűlésre is ezelőtt mind olly fajta embereket küldöttek, mint Szivák uram drá­­galátos szomszédai. És midőn kiütött a szabadság ügye, az ország azt mondta, hogy ez úgy mint eddig volt, nem jól van. Azok, kik a megyékben egyenként véve uralkodtak a népen, összegyűlve egy rakásra, ak­kor sem másról gondolkoztak, mint hogy saját érdekeiket biztosítsák. Igaz, voltak kivételek. Aztán meg nagyon erős az igazság szava. De mind­a mellett ezen kevés jó emberek a sokak ellenében igen gyengék volak . Az idők azonban egyszerre megváltoztak. A táblabírák azt látták, hogy jogaikat egy magukban meg nem őrizhetik. Megszeppentek, és folyamod­tak segítségül azokhoz, kikhez ha régebben fo­lyamodtak volna, most nem lett volna okuk meg­szeppenni. Szivák urnak a nép ügyében azt halljuk szép czéljai vannak. Mi itthon ez igen okos, és értelmes embernek hisszük, s azért csodálkozunk tettein. Szivák urnak, ha czéljai vannak, s azt elérni akarja, utánna kell látnia, hogy czélja elérésére a szükséges eszközöket megválassza. Már­pedig miként választja meg­­ a szükséges eszközöket akkor, midőn szavazatával azoknak számát szaporítja, kiknek a nép érdeke kevésbé fekszik szívükön. Tanácsolja ön szerkezte Szivák polgártár­sunknak , hogy egyszer csak úgy próba kedvéért menjen át oda a baloldalra. És mi fogadunk rá, hogy ha egyszer a baloldal emberei közzé fog vegyülni, azonnal világosan fogja látni a különb­séget, melly e két oldal között létezik. Majd más beszédeket fog­­­okt hallani, ollya­­nokat, mellyek neki igen fognak tetszeni, ollyano­­kat, mellyek tiszta szívből, meleg és egyenes ba­ráti telkekből fognak származni. . A­miket itt beszélnek , az nem jár olly sok czikornyaságokkal. Itt megmondják röviden egy szóval, hogy ez fehér, ez fekete, megmondják pe­dig olly világosan, hogy abból aztán érthet is a magyar ember. A­kinek tiszta egyenes szándéka van, annak beszéde világos szokott lenni. Az nem igér, az nem mondja majd így majd amúgy , majd ekkor majd akkor, hanem egy szóval felel. Ez az igaz­ság. Legyen így, és punctum. Ha a baloldal többségben volna, nem ülne ott a ház haszontalanul egy hónap óta. Szivák úr annyit már átláthatott, hogy ha ott a többségben oilyen emberek ülnének, kik akarnak tenni, azóta roppant sokat tehettek volna. Fel nem tettük volna róla, hogy azok közzé üljön, kik csak hímeznek hámoznak. Szivák urat itt mint független embert ismertük és ő oda megyen által, hova az embereket csak nem kötélen fogják. Oda megyen azok közzé, kik közöl vagy öt­­venen már hivatalt kaptak, s az ülés után még más ötven is fog kapni. És Szivák úr szavazó eszkö­zül adja oda magát azoknak, kik ha egyszer ma­gán czéljaikat elérték, az ilyen embereket ki,­ka­­czagják. — A baloldal nem csalogatja, nem ebédezgetteti a követeket. Itt csak röviden elmondják mit akar­nak. — Fájdalom az igazság szavának olly kevés kö­vetői vannak, de nem is csuda, ha azon emberek olly bűvös erővel bírnak,, hogy olly valódi nép­­képviselőt is, mint Szivák, szép szóval el tudnak szédíteni. Szivák polgártárs. Ön népképviselő. És ön arra szavazott, hogy a magyar nép közel a legszebbje a 19—20 éves ifjak, a német számára öldössék az olaszokat csak azért, hogy fizesse a német adósságát! Ez áll a nép érdekében ? — A világért sem, hanem áll egy néme­ly uralkodni akaró emberek érdekében, kik ezáltal remélik, hogy uraságaikat mások felett még tovább is fen fogják tarthatni. Ali, ha én Szivák volnék, és tudnám, hogy azok, kik most engem simogatnak, ezelőtt rám sem néztek, bizony nem sokat adnék mostani kegyek­re, midőn rám szorulnak. A jó barát a szükségben. Azt mondja a ma­gyar példabeszéd. Szivák polgártárs­át fogja ugyan látni, hogy rész társasággal szövetkezett. De tán akkor már késő lesz. Azért rajta. Mi nem erőszakolunk senkit, de csak próbából üljön egy kicsit baloldalra. Mi nem fogjuk őt ottan ámitgatni. Rá hagyjuk, hogy kiki maga szemével lásson. Hamar rá fog ő jönni, s meglátandja kiben van az igazi jó aka­rat. — Isten önnel szerkezte , alig várjuk önnek le­velét, mellyben megírandó nekünk, hogy az, hogy Szivák a jobb oldalon ül, tökéletesen bolond beszéd. — Szivák úrnak van annyi emberismerete, hogy belásson az embernek szivébe. Csak próbául menne vagy két napra az a bal­oldalra, tudom isten hat ökör sem húzná őt vissza az előbbi helyére. •Szerkezte! Tudja-e ön mikor nevetek én magamban leg­jobban? Hát akkor, in­den elgondolom, hogy ön hébe hóba olly monarchist pofát vágogat, ön, és monarchista ! mert azt csak nem­ re­­méleném, hogy ön egy pár hónap óta megválto­zott volna. Nem is tanácsolnám, hogy ön megvál­tozzék, mert ekkor tanukat átülnék elő, kik önnek szemébe fogják mondani, hányszor állítá ön, hogy

Next