Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-08-02 / 120. szám
Szerda 120. szám. Pest, augustus 2.1848. Nem kell táblabiró politika. Előfizethetni csak a kiadónál országúton Kunewalder házban, vidéken a k. postahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Budapesten házhozhordással 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos előfizetést csak helyben. S a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Biharból. Szerkezte! Mit hallunk itt a vidéken ! Azt beszélik itt némelly rágalmazó nyelvek, hogy Szivák Miklós képviselő ott, a jobb oldalon, a táblabíró-párt ezen coblenczében ül. Hir szerint nálunk egyre tizet tesznek, hogy ez nem igaz. Mert csak nem remélnék, hogy e derék népkövet magát karübálózni engedte volna, és szép szavak és kizelgő ígéretek mellett oda engedné magát szétüttetni, azok közzé, kik ugyancsak alázatosak és barátságosak, midőn a szegényebb sorsú népre szükségük van, ha pedig nálok nélkül ellehetnek, büszkék, lenézők, zsarnokok, és gorombák. Szivák képviselő egymaga van a teremben, ki legalább külsőjénél fogva a népet képviselni látszott. És ő oda ül, azok közzé, kik a népet legkevésbé képviselők. A posonyi országgyűlésre is ezelőtt mind olly fajta embereket küldöttek, mint Szivák uram drágalátos szomszédai. És midőn kiütött a szabadság ügye, az ország azt mondta, hogy ez úgy mint eddig volt, nem jól van. Azok, kik a megyékben egyenként véve uralkodtak a népen, összegyűlve egy rakásra, akkor sem másról gondolkoztak, mint hogy saját érdekeiket biztosítsák. Igaz, voltak kivételek. Aztán meg nagyon erős az igazság szava. De minda mellett ezen kevés jó emberek a sokak ellenében igen gyengék volak . Az idők azonban egyszerre megváltoztak. A táblabírák azt látták, hogy jogaikat egy magukban meg nem őrizhetik. Megszeppentek, és folyamodtak segítségül azokhoz, kikhez ha régebben folyamodtak volna, most nem lett volna okuk megszeppenni. Szivák urnak a nép ügyében azt halljuk szép czéljai vannak. Mi itthon ez igen okos, és értelmes embernek hisszük, s azért csodálkozunk tettein. Szivák urnak, ha czéljai vannak, s azt elérni akarja, utánna kell látnia, hogy czélja elérésére a szükséges eszközöket megválassza. Márpedig miként választja meg a szükséges eszközöket akkor, midőn szavazatával azoknak számát szaporítja, kiknek a nép érdeke kevésbé fekszik szívükön. Tanácsolja ön szerkezte Szivák polgártársunknak , hogy egyszer csak úgy próba kedvéért menjen át oda a baloldalra. És mi fogadunk rá, hogy ha egyszer a baloldal emberei közzé fog vegyülni, azonnal világosan fogja látni a különbséget, melly e két oldal között létezik. Majd más beszédeket fogokt hallani, ollyanokat, mellyek neki igen fognak tetszeni, ollyanokat, mellyek tiszta szívből, meleg és egyenes baráti telkekből fognak származni. . Amiket itt beszélnek , az nem jár olly sok czikornyaságokkal. Itt megmondják röviden egy szóval, hogy ez fehér, ez fekete, megmondják pedig olly világosan, hogy abból aztán érthet is a magyar ember. Akinek tiszta egyenes szándéka van, annak beszéde világos szokott lenni. Az nem igér, az nem mondja majd így majd amúgy , majd ekkor majd akkor, hanem egy szóval felel. Ez az igazság. Legyen így, és punctum. Ha a baloldal többségben volna, nem ülne ott a ház haszontalanul egy hónap óta. Szivák úr annyit már átláthatott, hogy ha ott a többségben oilyen emberek ülnének, kik akarnak tenni, azóta roppant sokat tehettek volna. Fel nem tettük volna róla, hogy azok közzé üljön, kik csak hímeznek hámoznak. Szivák urat itt mint független embert ismertük és ő oda megyen által, hova az embereket csak nem kötélen fogják. Oda megyen azok közzé, kik közöl vagy ötvenen már hivatalt kaptak, s az ülés után még más ötven is fog kapni. És Szivák úr szavazó eszközül adja oda magát azoknak, kik ha egyszer magán czéljaikat elérték, az ilyen embereket ki,kaczagják. — A baloldal nem csalogatja, nem ebédezgetteti a követeket. Itt csak röviden elmondják mit akarnak. — Fájdalom az igazság szavának olly kevés követői vannak, de nem is csuda, ha azon emberek olly bűvös erővel bírnak,, hogy olly valódi népképviselőt is, mint Szivák, szép szóval el tudnak szédíteni. Szivák polgártárs. Ön népképviselő. És ön arra szavazott, hogy a magyar nép közel a legszebbje a 19—20 éves ifjak, a német számára öldössék az olaszokat csak azért, hogy fizesse a német adósságát! Ez áll a nép érdekében ? — A világért sem, hanem áll egy némely uralkodni akaró emberek érdekében, kik ezáltal remélik, hogy uraságaikat mások felett még tovább is fen fogják tarthatni. Ali, ha én Szivák volnék, és tudnám, hogy azok, kik most engem simogatnak, ezelőtt rám sem néztek, bizony nem sokat adnék mostani kegyekre, midőn rám szorulnak. A jó barát a szükségben. Azt mondja a magyar példabeszéd. Szivák polgártársát fogja ugyan látni, hogy rész társasággal szövetkezett. De tán akkor már késő lesz. Azért rajta. Mi nem erőszakolunk senkit, de csak próbából üljön egy kicsit baloldalra. Mi nem fogjuk őt ottan ámitgatni. Rá hagyjuk, hogy kiki maga szemével lásson. Hamar rá fog ő jönni, s meglátandja kiben van az igazi jó akarat. — Isten önnel szerkezte , alig várjuk önnek levelét, mellyben megírandó nekünk, hogy az, hogy Szivák a jobb oldalon ül, tökéletesen bolond beszéd. — Szivák úrnak van annyi emberismerete, hogy belásson az embernek szivébe. Csak próbául menne vagy két napra az a baloldalra, tudom isten hat ökör sem húzná őt vissza az előbbi helyére. •Szerkezte! Tudja-e ön mikor nevetek én magamban legjobban? Hát akkor, inden elgondolom, hogy ön hébe hóba olly monarchist pofát vágogat, ön, és monarchista ! mert azt csak nem reméleném, hogy ön egy pár hónap óta megváltozott volna. Nem is tanácsolnám, hogy ön megváltozzék, mert ekkor tanukat átülnék elő, kik önnek szemébe fogják mondani, hányszor állítá ön, hogy