Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-09-12 / 155. szám

Előfizethetni csak a kiadónál országú­ton Kuné wal­der házban, vidéken a k. pos­tahivatalnál. Előfizetési ár: Évnegyedre Budapesten 7 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos elő­fizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forint­jával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Pest, September 12. A tegnap esti ülés a képviselők házában. Végre elvégre megtörtént az, minek ezelőtt tán három hónappal kellett volna megtörténni. A ministerium lemondott, miután daczára a baloldal elkeseredett figyelmeztetéseinek az or­szágot nyakig sárba vitte. Egy most a kérdés. Mit lehet tenni most a ha­za megmentésére ? A körülmények rendkívüliek, a tagnap alakult kormánynak rendkívüli úton kell haladni. Mindenek előtt adjuk vázlatát a tegnap este hat órai ülésnek. Pázmándi elnök előterjeszti a háznak a Bécs­­ben járt küldöttség eljárását. Előadta szárazon a tényeket, de mellyek el­sorolásában már bent volt a lelket megrázó ékes szólás. Ezután hivatalosan jelentetett, hogy az összes ministerium lemondott. Felolvastatott a nádor helytartónak egy levele, mellyben jelenti, hogy a ministerium lemondását elfogadta, hogy új ministerelnököt terjesztett fel ő felsége elébe, addig pedig a hatalmat ke­zé­b­e v­e­tt­e. A mint a ház ezen utólsó kifejezést meghal­lotta, minden oldalról lassú mozgás futott keresz­tül. Ez dictatorság, ez nem lehet. A hatalmat egy nem felelős személy kezében egy perczig sem tarthatja. A leirat nincs contra signálva. Azalatt pedig, hogy e szavak magán körök­ben , s meglehetősen hangosan az elnök széke felé szóratának a baloldal, a centrum, s jobboldal egy részével, éljen Kossuth kiáltással tölte el a teremet. A népszerű kiáltás kihatott a terem falain. Az épület sűrű tömegekkel volt körülvéve. Mint leghívebb viszhang itt is Kossuth neve hangzott. A kiállás és lelkesedés elterjedt az utczákra a vá­ros messzebb negyedeire. Ma pedig miként or­szágot bejáró vihar vasutakon, gőzhajón, futárok­kal, ezernyi hírlap példányokban és magánleve­lekben szétrohan az szerte e hazában. A terem gyertyafényben úszott. A magasban homály terült el. A karzatok népe sötét mytholo­­giai alakoknak látszottak. Szemeinket a fényözönből felvette ott moz­dulatlan tömegekre akadtunk, csak a legharsá­nyabb éljenrivalgásból figyelm­eztetünk, hogy ott­ama lelkes és ifjú nemzedék sorai húzódnak, kik­ben a hazának minden, és utolsó reménye nyug­szik. Lelkünk magasra emelkedett. De valahogy mégis mintegy erőszakosan eszünkbe jutott egy contrast: azon lélekfáraszó és gyötrelmet okozó s a milliókat érő idővesztegetési jelenetek, mely­­lyekkel a volt miniszerek által a minden jóra ké­pezhető képviselő kar kinoztatott. Nevelési törvény, felsőházi elvettetés, az idő­nek illy kiszámított és szántszándékos pazarlása. De tán semmi. Még helyre hozható minden, rövid ugyan, rettenetesen rövid az idő, de a ma­gyar úgy is hirtelen lángoló nemzet, s bizhatunk benne, hogy e végperczekben teljes erejében fog felkelni, s egy csapással örökre felmentendi e szép földet, mellynek csak azért vannak annyi el­lenségei , mivel hogy olly szép, kedves, nyájas, termékeny, és kellemes. A terem, karzatok, s kívül a sokaság szűnni nem akarólag élteté Kossuthot. A történet úgy hozta magával, hogy Kossuth éppen ez időperezben érkezett a terembe, mi a lelkesedést hihetlen magas fokára emelte. Kossuth bejött. Szabadon és derülten. Úgy képzelők őt, mint ki unalmas collegáinak nehéz­­kedő, s letartóztató bilincseitől megszabadulva, elvégre előtte azon tér nyilik meg, mellynek urait ifjú korától fogva teljesen ismeri. Madarász László interpellálta a ministerium lemondása okairól. Felelet, mint az olvasó képzelheti, az volt, hogy a ministerium többé nem identificálhatja magát azon tényekkel, mellyek legmagasabb he­lyekről származnak. Miilyenek az ostrák memo­randum , Jellacsicshoz írt levél. A király válasza az országos küldöttséghez. Kossuth páratlan ékesszólással beszélt. Elő­adta, hogy a nádor helytartó levele, mint melly felelős minister ellenjegyzése nélkül megjelent okirat érvénytelen, a­hogy a ministerium, midőn lemondott, az európai általános alkotmányos gya­korlat szerint e tetteket úgy értelmezzék, hogy míg más törvényes ministerium kineveztetni nem fog, addig ők helyöket megtartják. Azért a szónok kezébe véve székét, és fana­tikus tetszésjelek közt azt a ministeriális asz­al mellé visszatette, felkiáltván, hogy a­mi az ő tár­­czáját illeti, m­íg más törvényes orgánuma nem lesz az országnak, addig tűrni nem fogja, hogy abba, bár ki legyen az, bele­avatkozzék. Hasonló értelemben beszélt Szemere Bertalan. Batthyáni Lajos egyeneslelkűen, és férfasan beszélt. Bevallotta t. i. hogy azoknak, kik a mi­nistérium ellenében mindig az erélytelenséget ho­­zák fel, igazságuk volt, azonban ennek oka az, hogy a ministérium helyében a teendőkre nézve nem volt egyetértés. (1) A körülmények oda fejlődtek, hogy azon kormányzási principiu­­mok, mellyek a ministerelnököt a cselekvésben vezették, e jelen perezben már alkalmatlanok­nak tapasztaltatnak. A háznak e pillanatban bizalma Kossuth La­josban központosul, ám vegye hát kezébe a ha­talmat, és mentse meg a hazát. Ezután felhozatott, hogy a nádor helytartó a király távollétében az országot teljes hatalommal kormányozza, kivévén az ismert két pontot, mi­után pedig a ministerek kinevezése e két pont alá nem esik, nevezzen ki a nádor egy új minister­­elnököt, ki aztán a törvények értelmében válasz­­sza meg, és terjeszsze fel hivatalnoktársait. Itt a ház ismét hosszasan éljenezni kezdett. Kívül a tömeg mind egyre szaporodott, s hangos kiáltásaival mindinkább követelő lett. Kossuth Lajos kijött az erkélyre s a népnek bizalmát is megköszönvén ünnepélyesen ígérte hogy testének és lelkének utolsó erejét a magyar ügynek szentelendi, hogy mindent bár mit ád az isten elkövetend mi csak e hazának, s az alkot­mányos királyi széknek megmentésére tennie ké­pes. Bent az alatt a házban a közlöttük indítvány tárgyaltatott s szavazatra bocsáttatván a felállók roppant többségével elfogadtatott. Szavazás után igen sokan a határozattal na­gyon elégedetlenek voltak. Kivántatott, hogy a nádor elébe határozottan Kossuth Lajos terjesz­tessék kinevezendőnek. Az indítvány tetszett. Azonban ismét mások még tovább mentek, mert ha már annyira va­gyunk, hogy a bűz a nádor helytartó elébe vala­kit személyesen kitűz, ne áruljuk zsákban a macskát hanem mondjuk meg világosan mit akarunk. így jön aztán a harmadik indítvány, melly Nem kell táblabiró politika. -----------------------------------------------­ Kedden: TIZENÖTÖMÉ 155. SZálll. Pest, September 12. 1848.

Next