Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-09-18 / 160. szám

Hétfő 1()0* SZálH. Pest, September 18. 1848. Nem kell táblabiró politika. lABGzms nzmdTfim A Marczius Tizenötödike politikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetek. Pest September 18. Egy nap szomoritó leverő, másnap vigasztaló s bátoritó hirek. Tanúság: Nem kell kétségbe esnünk, nem kell elbiznunk magunkat. Tegnap délelőtt jött meg a vigasztaló hír, hogy a drávai táborban a huszártisztek az áruló fővezér ellenében ellennyilatkozatot tenek, amint azt, a mai közlönyben olvashatni. Nekünk, s ügyünk győzelméhez nem is kellett más mint ez. Az ingadozók rögtön mi részünkre állnak a fővárosban úgy miként a vidéken-A nádor lement. Ez nagy argumentum azokra nézve, kik a dolgokról kellőleg felvilágosítva nincsenek. Egy összetartó hadsereg egy szív és lélek, s kétség sincs benne, hogy Jellachichnak mesterkélten fanatisált tömegét szét ne verjük. Egy futár érkezett az aldunai részekről, mely szerint tegnap reggel a mieink Mészáros Lázár vezérlete alatt szent Tamást megrohanták. A harcz kimenetéről azt hisszük, ma estére kapunk tudósítást. Odalent a futár elindultakor legkevésbé sem kételkedtek, azon hogy estére a rácz tábor be lesz véve. Hadügyminiszerünk a táborban a legnépszerűbb ember. Rövid ott léte alatt a tábor gyökeres javításokon ment keresztül. A sereg tisztán magyar érzelmű. Az idegen elem legmélyebben hallgat, el van nyomva, s látván erőnket, előttünk meghajlik. Ha lapunk sajtó alá bocsáttatása előtt jövend újabb tudósítás, be fogjuk azt valahová iktatni. A porosz herczeg nevét viselő gyalogezred egyik bataillona tegnap és tegnap előtt Pestre érkezett, a másik bataillon Kassa felől kezéig. A közemberek s altisztek Pestre érkeztekkor azonnal feltevék a nemzeti három színét. Sokan a honvédekhez állottak. Ma reggel a ministerelnök Széli kapitányt őrnagynak kinevezvén, a bataillon magyar zászlót kapott s elrendeltetett, hogy a legénység a magyar alkotmányra azonnal feleskettessék. Az idegen érzelmű tisztek szétmaradoztak. A magyar katonaság e dicsőséges viselete elragadó örömre gerjeszt minden buzgó hazafit. Ezzel a camarillának egyik felé számítása dől dugába, s nem késünk kimondani, hogy az országban e kritikus perczekben egyedül,ez mentette meg, hogy a magyar nép közül származott katonaság részünkre állott. A magyar népben valamelly elromolhatlan elemnek kelljen rejleni, hogy e derék vitézek, daczára a szörnyű képen demoralisáló osztrák rendszernek, mellettünk maradtak. Mellettünk maradtak, e mondani lehet, igen complicált kérdésben, amidőn ügyeinknek bővebb ismerete szükséges ahhoz, hogy az egyszerűbb emberek azt könnyen megértsék. Mintha a magyarok istene egy éjjel a legjobb emberekbe valamelly felvilágosító észt, valamelly felgerjedő sejtelmet öntött volna. Jellachich proclamatiójában azt mondja, hogy ő a nép, szabadság és Austria embere. Ennél gyönyörűségesebb heterogeneitást a világ még nem látott. — A nép el is fordult ezen álapostoltól, miáltal a camarillának második főszámitása, a royalista nép elcsábittatása füstbe ment. Ha népünk szabadságot keres, lesz esze, hogy ezt ne a horvátoktól, ne egy osztrák generáltól, ne egy olly hadseregtől várja , melly a szent-tamási rablócsordával drága kedves czimboraságban él. Egy másik hirt a Oesterreichische Z-ból vesszünk. A bosnikii seraskier, kiről már Kossuth a képviselők házában többször tön említést roppant erővel tört be Croatiába, és Czettim városkát elfoglalta. Ez Jellachichnek reméljük nem kellemes hir leend. A szeraskier czélja a horvátokat, kik a bosniai szláv fajú népeket folytonosan török érdekellenesen izgalomban tartották megfenyíteni, s egyszersmind az izgatókat valahogy ránczba szedni. Ez ránk nézve jó hír. Hanem az egészben egy jó tréfa is van : Jellachich, miként proclamatiojában nyilvánítja: e berohanást a magyar ministerium cselszövényeinek tulajdonítja ! Bizony, bizony nagyon meglátszik, hogy ez a jó Jellachich nem igen ismerte a mi ministériumunkat, különben illy vadat nem mond. Hanem vannak rosz híveink is a képviselők házában azt beszélték, hogy Radeczki a horvátok segítségére 11, mások szerint 18 bataillont indított volna. Ha igaz nagy baj. — De ha sietünk nem fog nekünk kárt tenni. Csak hogy a magyarnak minden jó tulajdonsága meg van az egy sietségen kívül! Minket mindenki a világon mindenben megelőz. S ez kormányunk rettenetes vétke; ha a nemzet elvész, a szerencsétlenséget ennek fogjuk köszönhetni. Az úrbéri végengedvényeket Jellachichnak engedjük át kihirdettetni. Még a bécsi küldöttség elmente előtt határozd el a ház, hogy a magyar néphez egy proclamatio bocsáttassék szét, s még ebből ma sem látott senki egy példányt sem, holott Jellachich proclamatioját itt a fővárosban vannak, kik terjeszteni merészük. Egy más rész hír Komáromból érkezett. Azt beszélik, hogy ott kuruczul mennek a dolgok. Mercz várparancsnok nagy schwarzgelb. Egy sötét éjjel a Vilmos ezred egyik bataillonát be akarta a várba csempészni. Ez a Vilmos ezred csupa galaczianusokból áll, s eddig Posonba szállásolt, hanem a bécsi deputatio alkalmával, egy bizonyos úriember, ki azonban nem minister, őket Pestre rendelte. Batthyáni lejővén, a Vilmosok jelenlétén nagyon megbotránkozott, s őket azonnal vissza parancsolta. — A komáromi schwarzgelb basa a lengyel-osztrák katonákat meg akarta magának tartani, s midőn a katonaság egy este ott átment, éjjelre viszszarendelte őket Komáromba. Szerencsére a komáromiak a czélt észrevevék s a város éjjel gyűlést tartván a komáromi hajó hidat megnyitották mi által az idegen katonaság bejövetele meggátoltatott. A katonaság azonban egy a dunántúli erősségbe vette magát s védelmi helyzetet von. — Ma reggel itt azon hir terjedt el, hogy Komárom több helyeken meggyujtatott. A Paksony szállásoló Hardek vasas ezred a camarilla parancsára felkerekedett s Jellachich elébe siet,reméljük ha a ministeri parancsnak nem fognának engedelmeskedni, a huszárok vissza tartandják őket s lefegyverzik. És miután benne vagyunk a hírekbe mért ne mondanánkm el azt is mit olly sokan beszélnek, hogy Albrecht herczeg tizenkét ezerrel akar jönni Pest felé. Azonban mi megmaradunk a törvényes utakon — si fractus illabitur orbis.