Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-09-19 / 161. szám

KeddHARGZKIS TIZENÖTÖDIKE 101 . szám. Pest, September 19. 1848. Nem kell táblabiró politika. A Marczius Tizenötödike po­litikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küld­ve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 fo­rintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor ha­­sábozott sorért, vagy ennek he­lyéért 3 kr. pp. fizettetek. Pest September 19. Sokszor mondtuk, hogy a magyar képviselő­ház a politikában igen avatatlan és minorennis testület. Tagjainak legnagyobb része kiirt­atlanul im­pregnálva van a vármegyéskedéssel. Ezen kívül, nagy szerencsétlenségünkre e ház azt hiszi magáról, hogy egy kiszámított okos politikát követ, pedig ha tekintjük határozatait, s még inkább egy­némelly perc­ekben elkövetett kirugaszkodásait, azt kell ítélnünk, hogy a képvi­selők háza rendesen nem szokta tudni, hogy mi­ről van a szó. Nagy gyengéje még e mellé, hogy saját ká­rán sem tud okulni. Behúnja szemét, és nem akarja még látni sem a környülményeket. Erővel elcsavarja a kérdéseket, s mindig mást beszél, mint kellene, s azt hiszi, hogy ügyességgel ba­rnásokat megcsalni. Az olvasó átláthatja, hogy ezek nem megve­tendő vádak, hanem a­ki a körülményeket egybe­veti, igazat fog nekünk adni. Azt mondtuk: a képviselők háza nem tudja miről van a szó. A legkomolyabb dolgokról nyájas olvasó. Azon absolutisticus elem, melly marczius előtt az egész monarchiát lenyűgözte, e perczben kigyó fejét újra felemelte. A régi sistema fogyasztó karjaival emelke­dik fel. Azon sistema, melly három századi tapasz­talása alatt nagyon betanulta azt, miilyen eszkö­zök szükségesek arra, hogy az i­lyen rendszer erős lábon álljon. Első erre nézve a nemzetiségek elleni felin­gerlése. Ezt nem kell vitatnunk ; itt van a prágai, a zágrábi, a szebeni példa, mint napfényességű tanú. A második a gyalázatos visszaélés a királyi hatalom szentségével, melly szerint oda irányoz­zák működéseiket, hogy a tudatlan tömeg előtt, azok, kik az alkotmányos szabadságért küzdenek, olly színben tűnjenek elő, mint kik a trónt meg­­dönteni, a királyt pedig leguilotinirozni akarják. Harmadik a hadsereg kiszámitott s irtózatos dem­oralisatioja, melly szerint a haza fiaiból szer­keztet­, s a nép által a közbátorság fentartása vé­gett fizetett hadseregből olly lelketlen, s minden magas, fogalmak nélküli buta gépezetet igyekez­tek gyártani, hogy az egyeseknek más nem is jutott volna eszökbe, mint a császár szavának a legsötétebb vaksággal gépileg engedelmeskedni. Miből aztán a legrémitebb önkényi rendszer szokott kifejlődni. A milliók boldogsága ki van téve annak, hogy amint jó, egy gonosz vagy egy jó akaró embernek kedvétől s akaratától függjön. Ki van téve, hogy akkor ha a császár története­sen gyenge, beteg, néhányak gonosz lelkűsége, hiúsága, boszúvágya nemzetek sorsa felett hatá­rozzon. Ez a három főeszköz az osztrák absolutismus históriájában. A részletek a kivitelre nézve ezer meg ezer elágazásokra oszlanak, de mind innen származnak. Tekintsünk kör­ül, s látni fogjuk, hogy az osz­trák kigyó e perczben épen ezen három segéd­eszközön kezd felkapaszkodni. Tekintsünk körül, hogy törvényhozásunk, mi­dőn ellenségeink ellenünkben illy nagyszerű fegyverekkel élnek , mind nyomorúságosan viseli magát, s el kell hinnünk, hogy a képviselők több­sége nem tudja, nem akarja tudni, hogy miről van itt a szó. Az osztrák monarchiában eddig csak egy elem volt, melly a constitutionalismust képviselte. Ez a magyar. A legutóbbi időkben Bécs városa kezdett hasonló hajlamokat mutatni, de ennek ereje csak addig számítható , m­íg Magyarország szinte sza­bad. — Fő tényező minden esetre a magyar. A camarilla a sárga fekete absolutismust akarván, természetes és legelső teendőjének hi­szi, hogy mindenek előtt a magyar elemet meg­törje. És mint látjuk minden követ meg­mozdít, minden segéd forrást kibányát arra, hogy e czélját kivihesse, mert tudja, hogy e nélkül min­den öröködése hasztalan, valóságos ostobaság. Lapokat és köteteket lehetne összeírni mint, és minő csavargós és óvatos alakban használja fel ellenünk e pillanatban az osztrák előszámlál­tuk segéd­eszközeit. Legyen elég itt átalánosság­­ban csak a horvátokra provocálnunk, kik segítsé­gével elölték az olasz szabadságot, szándékoznak elölni a mienket s folytatólagosan a bécsieket. Elég legyen a második segédforrásból a Jella­sicshoz irt levelet idézni. A harmadikra nézve előttünk vannak a ko­máromi s majd minden váraink történetei, előt­tünk a Hardek ezred felkerekedése, s Teleki Ádám árulása, mint egy két példa az ezrek közöl. Nyájas olvasó itt arról van a szó, hogy egy­szer mindenkorra a magyar összetöressék. Mert e faj mint köszirt áll a szlávok középen s azon con­­tinuitást, mellyel különben a jeges tengertől az adriáig létezik, borzasztóan boszantja. És mit tesz a mi törvényhozásunk. Kicsinke­­dik, nyomoruságoskodik, s nyugalmat szerető fé­lénkségét a nevetségeségig vitt loyalitás rongyos köpenyege alá rejti. És mi e házat akkor csak még értenék vala­hogy, ha arról volna szó, hogy az osztrák politi­ka csak annyira néz, nehogy Magyarország a márcziusi alkotmányon túl önállását jobban ki­fejtse­­. Akkor értenek mit tesznek azon félszeg és kofferszerű intézkedések, mellyeket naponként látunk. Miilyen az olasz kérdés, a fél magyar, fél né­m­et katona, s azon öngyilkossággal felérő gyáva­ság, hogy egy nap a sorkatonaság átjöttét hatá­­rozatilag elrendeljük s másnap ezen rendeletet egy kegyelemből tengődő premiernek firkájára teljesedésbe menni nem kívánjuk. Kérdjük olvasóinkat, nem világosan mutat-e ez arra, hogy mi itt óvakodgatunk, nehogy az osztrákot ingereljük. És mi erővel fejünkbe vertük, hogy az effélék az osztrákot ingerük. Tréfaság. Austria ellenünkben mélyebb okok miatt van ingerülve. Az igen felületes részletesség, mit például a király legutóbbi levelében szemünkre vetett, hogy katonát állítunk, s bankjegyeket bocsátottunk ki sanctio nélkül, mert hiszen a Jellacsics féle mes­terkélt pártütés ezen határozatoknál sokkal ré­gibb. — Austria már az 1848-iki törvények hozatala által halálosan érzi magát. És ha e törvények nem volnának, érzene egy még régibb fájdalmat, azt, hogy magyarok va­gyunk , hogy itt mi őt az absolutismus kifejtésé­ben átkozottan korlátozzuk. És mi illy körülményekben úgy viseljük ma­gunkat, mint a gyermek, ki ha egy nagy csínt követ el, ugyan igyekszik, hogy jó magaviseleté­vel elkerülhesse a büntetést. Asztal mellett ille­delmesen hallgat, a levesre vizet nem iszik, a

Next