Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-09-26 / 167. szám
Nem kell táblabiró politika._________ '1 • !') i I r,, ilHjfttii/i iiüUJJUi Ü JJoitt Mm .rlf " --------------------------ill ! . " t A Marczius Tizenötödike politikai hirlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. fizettetek. Pest, September 26. De már az mégis alávaló gyalázat, ami velünk történik. Bécsből hideg lelketlenséggel visszautasittatunk, hazajövünk, körülnézünk, magunkat készületlennek találjuk, vagy két napra kétségbeesünk, aztán neki rágtatunk, s kutyafuttában öszszecomponálunk egy kis magyarmiskás hadsereget, s most összeütjük bokánkat. Mindez jól van eddig. Azonban mi történik, ama kérlelhetlenül kevély és önző schönbruni udvar, hallván a dolgok mibenlétét, értesülvén hirtelenül összeszedett seregünk állapotáról, ellátván száját arra, hogy a magyar katonaság a hazáját el nem hagyta, ez önző dynastia rögtön meghunyászkodik, fanyar kevély ajkára visszacsalja kétszínű mosolyait, s barátságot színlelve, fekete köpenye alól kihúzza vár kezeit, s békéről beszél. Alászolgája alászolgája. . . . Magyarok, mondjátok meg, nem igy teszneke veletek háromszáz esztendő óta ! Ha ennyi leczke után nem tanultatok, s most gyáván fogjátok magatokat viselni, úgy inkább óhajtom , hogy e haza egy éjjel egész határában sülyedjen el, legyen helyette kénköves párával egy új: Mare mortuum. Béke ? Alkudozás ? Miért, mi alapon ? Nekünk egy átalában semmi ollyan viszonyunk nincsen, mellyel kiegyenlíteni kellene. Austria a horvátokkal bevontatott hozzánk ratatni magán birtokot, raboltatni nemzeti jogokat. A rabló csoport meg van akadva, s Austria kilép, mint alkudozó fél. .. Soha senki még illy szemtelenül a világ história komoly igazsága előtt nem mert illy megvetendő játékot űzni. Hanem az, ki merész volt a kockát elvetni, ám emelje fel, s készen legyen elviselni a veszteséget. Magyarok, szép ifjú nemzet, ne engedj magadból csúfot űzni. Tekintsünk hadsergünk ragyogó soraira, tekintsünk azon fiatal heves csapatokra, mellyek az ország minden vidékeiről, mint villámhozó förgetegek egybegyülekeznek s ellipzani készek ama nyomorult tömegeket, mellyet a sárga-fekete absolutismus egy szabad nemzet lerombolására e szép hazába beküldött. Tekintsünk körül s szálljon lelkünkbe komolyság, férfiasság és önérzet. Ne alkudozásról legyen a szó, nemzetem, hanem, mint Kossuth mondta — számolnunk kell! Jellacsich e haza földéről csak megveretve menjen vissza, vagy pedig megbánva léptét, minden telt károkért tökélletes elégtételt nyújtson, mert a vért utoljára is senki sem szomjazza, s az elcsábított becsületes horvát népet mindenki inkább szánja, mint haragszik rájuk. Követelnünk kell, hogy V. Ferdinánd lejöjön Budára, mert a milliók nem bízhatnak abban, hogy e jelen szerencsére kifütyültetés között csak az első felvonásig játszatott dráma egy más alkalommal egy sereg claqueur segítségével jobb sikerrel adassék. Ki kell ragadnunk a királyt azon áruló kezekből, kik nem irtóztak ezen országot szabadsági menyegzőjének első hajnalán vészlármával ragadni ki a boldogságból, s e földet dúlások, rablások s fertőzet tanyájává tenni. Ülés a képviselők házában septemb. 26. reg. 11 órakor. Az ülésben egy furcsa dolog került szőnyegre. Nyári Pál a szószékre lép s előadja miképen tudomása szerént Jellacsich seregéből sikerült egy egész rakás, mind mondjuk vagy három százra menő leveleket elfoglalni. Uczczy nekirohant e hitre a háznak egyik része, s rettenetesen kiváncsi lévén mi minden féle lehet azokban a levelekben, és azt mondta magában és fenszóval is: — Hogyan mért ne tudnók meg azt mi, hogy mi lehet azokban, hiszem mi a nemzet képviselői vagyunk, nekünk csak azt kell mondanunk a ministernek, ide vele a papirosokkal, a ház asztalára azzal a correspondentiával, és meg van, a leveleket egy kosárból az úgy is árván maradt ministeri asztalokra letöltik, a a képviselők oda rohannak, tördelik a pecséteket, s lesz borzasztó felfedezése a titkoknak, mellyek következtében Jellacsich minden hadterve a legutolsó részletig fel lesz fedezve, s egy pár compromiitált reactionarius még ma estére akasztófára juthat! A mérsékeltebb emberek ezen követelésekre azt felelék, hogy az illyen ajtóstal együtt berohanó eljárás nem ér egy fakovát sem, hadd nyitogassa ki otthon a leveleket egy ágyban fekve saját országos független és felelős kezeivel maga Batthyáni, úgy sincs más dolga. És ha kinyitotta, terjessze elő a hattagú kis választmánykának, melly ha azokat átvisgálta, a levelekből azokat, mellyeket szükségesnek vél terjessze elő, mellyek pedig a kora felfedezés miatt a dolgokat csak jobban bonyolitnák, vagy netán az ott érdeklőtek jó korán figyelmeztetve volnának arra, mihez tartsák magokat, mindezek elkerülése végett, rejtené el a ministerelnök valamellyik mahagóni fából készült asztalfiókjába. A kiváncsiak serge azonban ezzel nem elégedett meg. Nem hiányzottak ollyanok is, kik a háromszáz levél között egy pár szerelmes levélkét is gyanítanak lézengni. Szerették volna kipostamesterkedni, nem szerelmes Jellachich, uram a tizenkilenczedik század ezen Svatoplukja, a camarilla valamellyik fölé rendű tagnéjába. És a többi. Mindezen sürgetések ellenére szavazás nélkül a kérdés úgy dőlt el, miként az szokás, minden komoly parlamentben. Délután a hat tagból álló választmány, mellyről olvasóink tudják, hogy arra van kinevezve, hogy a ház megbízásából a határtalan s egyhangú bizodalomnál fogva megmarasztott Batthyáni minister hadkörüli intézkedései felett őrködjék, e választmány össze fog ülni s ha lehet még ma estére referálni fog a háznak. — Nyári Pál beszédéből azt lehetett kivenni, hogy ő e levelekbe már bele kukkantgatott volna. A többi között azt állitá a szószékből, hogy egy levél Latour osztrák hadügyministerhez volna intézve, mellyben Jellachich emlékezteti a bécsi ministert, hogy váltaná be már valahára szavát s küldené el a mit ígért, az ágyúkat, golyókat lőport, s más afféléket. Valahára, valahára. Az igaz eddig a kis kutya is tudta , hogy