Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-10-19 / 184. szám

Kedd 1848 szám Pest, October 17. 1848. Nem kell táblabiró politika. A Marczius Tizenötödike po­litikai hirlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küld­ve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a­­ hónap első napjától számítva 1 fo­rintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor ha­­sábozott sorért, vagy ennek he­lyéért 2 kr. pp. fizettetek. filés a Képviselők házában. October 17. délután 5 órakor. A képviselők újságot akartak hallani. Összeültek, s az im­provisáltnak látszott ülés­ben sokkal érdekesb dolgokat hallottunk, mintsem egyelőre hittük volna. A bécsi országgyűlés elhatározta, hogy a kö­zös szabadság, s civilisatio érdekében a magyar hadsereg segítségül Austriába meghivassék ! — Éljenek ! — Vezérünk e meghívást még előbb megkapta, mint kormányunk, s azonnal átlépte a határokat, s e perczben Fischament körül áll. A bécsi országgyűlés Jellachichot nem csak Magyarország, hanem Austria,a szabadság, és ci­vilisatio közös ellenségének declarálta, s megpa­rancsolta neki, hogy az országból haladék nél­kül kitakarodjék, ha pedig nem fogna engedel­meskedni, Austria népe magyar szövetségeseivel együtt tudni fog eszközöket találni , mellyek segítségével őt e szabad földről kiverjék. Móga generál előre megyen, s a német had­sereggel egyenes érintkezésbe tette magát. Maga general kormányunktól kapott utasítása szerint, teendőire nézve e két szempontot veendi figyelembe. Vigyázzon rá, hogy hadseregünk valahogy veszélybe ne döntessék, másodszor, hogy tettei­ben mindig és mindenkor összehangúlag tartsa magát a bécsi országgyűléssel. Ezek hivatalosan vannak közölve. Ülés alatt közbeszéd tárgya volt, hogy Kos­suth Lajos holnap reggel a táborba fog indulni. (Lesz újság elég.) Hivatalosan jelentetett, hogy Munkács, s a­mi katonailag még százszor nevezetesb­en Boldvár a kormány­biztosok lelkes, s erélyes működéseik által a nemzet kezébe kerültek. Madarász László jelenti, hogy Galliczia felől, az ország megtámadtatástól nem félhet, mert a természet és emberi intézkedések azon vidéket részünkre teljesen biztosítva tartják. __ __ _­xCNov­a. for.A . Pest oct. 17. A múlt hét története örökre nevezetes leend az osztrák birodalom históriájában. A tények mindenki elött feltárva állanak, min­denki belátásához képest hozzá­szólhat ahhoz. A jó politikus a felmerült események után nem fogja az újságokat vadászni, ezen szerep maradjon a curiososkodók sergének. A részletek kávéházi beszédeknek valók legföljebb, mi csak arra nézzünk, hogy miként állunk, minő azon új helyzet, mellybe bele jutottunk. Tekintve a tényeket, e perczben bátran el­mondhatjuk, hogy ügyeink jól állanak, olvasóink tudják, hogy mi az i­lyen kifejezéseket nem igen vesztegetjük. Nem teszünk például úgy, mint a Zágrábi német lap, melly Jellasich csúfos szökését a legszebb diadal­menethez hasonlítja. E lap szerint Jellasich egy új Napoleon,ki a coalitiot egy nevezetes had­járattal egyenként, s külön megverte, szerintük Jellasich a pesti liberalismust már szétfutamitotte, s most Bécsbe indul helyreállítani a csendet, békét és szabadságot. Vegyük fel a legközelebbi napok föeseményeit. Fő dolog az, hogy a horvát sereg, melly olly dölyffel,s kérkedéssel lódult az országba,mint egy­kor a tatárok, vagy a szultánok háromszáz­ezrei, e pillanatban csúfosan kivonult az országból. A magyar hadsereg csak néhány halottat, s igen kevés sebeseket számlál s a horvátok közöl a sopronyi elfogottakat is ide számlálva, igen szi­gorú számítással, a foglyok száma tizenkét ezren felül megyen. Az éhség, betegség,ruhátlanság miatti nyomor, az ütközetek, elmaradások, megszökések, s azon nagy szám, kiket a felkelő nép egész kényelem­mel, mint a pusztító sáskákat, agyon­vert, az el­lenség veszteségét olly magasra rugtatják, hogy bátran elmondhatjuk, miszerént az egész horvát seregnek fele a megszökött száj hős vezér botor válalatának áldozatául esett. A fenmaradt­­taknak egyik fele ujjalag a Volk féle sereg sor­sának néz elébe s bujdokolva tüskén bokron csa­tangol hazája felé. Maga Jellachich sergének maradványával mint hívatlan vendég s magát feltoló Don Quixote áll Bécs falai alatt, s mint látszik szeretné, ha nem volna ott. A vész a hazáról félre vonult. De mint bo­rongó láthatár még ott sötétlik a nyugoti része­­­ken. Jellachich Ausztriába vonulása a bécsi ese­mények nélkül e perczben is nem volna több, mint egy segéd sereg, mellyet Ausztria a maga seregeivel egyesítve ellenünk vezethetne. October hatodika ellenségeinket kényelmesen helyzetükből kizökkentette. Ha most el fogna kezdődni az osztrák magyar háború, az ellenség csak egy reactionarius had­seregből állana, mellynek a széles birodalomban egy talpalatnyi földe sem volna, hova bizton tá­maszkodhatnék. Furcsa kis háború, midőn az ellenség főváro­sa barátaink leghivebbike közé tartozik. A dynastia Bécs nélkül nem több, mint egy f­alandor trónkövetelő, ki csak ott maradhat bátor­ságban, hol s­ergei összegyülekezve magát szu­ronyok közt őriztetheti-Bécs birtoka nélkül császári hatalom komo­lyan nem létezik, Bécsben pedig csak becsületes német irányú kormány alakíthatja meg magát. A mi a hadserget illeti: Olly idők jöttek köz­be, hogy a dynastia, melly magát a reachio élére állítja, magát azzal ugyanazonositja, mint illyen e seregben sem bizhatik többé. A magyarokról szó sincsen. Csaknem egyen­ként kell a külföldön lekötni a magyar katonát, úgy akar hazája szent ügye mellé csatlakozni, pe­dig ezen derék harczosok a mi ügyeinkről igen vékony, s igen felületes tudomással bírnak, hát ha még jobban tudnák, minő alávaló gyalázatosan akarnak velünk bánni! Az olaszokba még kevésbé bizhatnak. A né­meteket a bécsi placatok egészen kikatekilálták. Tények állanak előttünk. Minden ember azon meggyőződésben élt, hogy az osztrák hadsereg a világ legcompactabb testülete. Hogy e hadsereg­nek egy császára s egy istene van, s hogy a ki e hadseregbe lép, annak többé nincs hazája, nincs nemzetsége, az többé nem más, mint a császár hiv szolgája, kinek egyedüli boldogsága az, ha fenséges uráért vérét, életét onthatja. Ezen schwarzgelb dogmának azonban ütött végórája. A magyar elem, mint különben is a legmélyebben incorruptibilis faj, első volt, melly az ocsmány, és beszenyetett ügynek védelmétől karja erejét elvoná. Már akkor számtalan egyesek pártoltak hoz­zánk, midőn még dolgaink átkozottan desperate állottak. Az ellenséget nagynak, erősnek hittük, ama nevezetes kérdés, hogy a nép hová fog álla­­ni, eldöntve nem volt. Már ekkor hozzánk állottak a huszárok. A Prinz Preussen ezredének legnagyobb része, még nadrágáról is levette a fekete sárga sinorza­­tot. A gránátosok oda hagyták István herczeg őrizetét, s ha akkor nem kínozza az országot a Batthyáni féle nyomorúságos politika , még a pólyák katonák közöl is, akár­menyien hozzánk pártolnak. Mindezek nagy dolgokat jelentenek. Ha ezen csatlakozások egy nagyokszerű győ­zelem következtében történtek volna, nem tulaj­ _

Next