Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-11-22 / 215. szám
Szerda 215 szám. Pest, november 22. 1848. Kém kell táblabiró politika A Marczius Tizenötödike poltikai hírlap October—decemberi tvnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. Postán mindennap boritékba küldje 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért g kr. pp. fizettetek. Pest, november 22. A ministerium még ma sincs megalakulva. Mondjuk a dolog menetében sok furcsa és nem furcsa akadályok adják elő magokat, de mellyeket nagy baj, hogy nem igyekeznek rögtön ketté vágni. Az a honvédi bizotmány olly név, melly már magában is nem igen akar egy minden kellékkel ellátott kormányt jelenteni. Nem kell késni. Át kell rombolni a nehézségeken, mellyek úgy is csak látszólag azok. A kávéházakban a többi között már ollyanokat is beszéltek, hogy például Szemere csak belügyminiszer akar lenni, mert ha más tárczát vállalna el, azt hiszi, hogy azzal előbbi pályájára saját maga rászóló ítéletet mondana. Lapjaink többször vettek maguknak alkalmat a göndörhaju Bertalan urfira egy pár sotuskát ráillesztgetni, no de ezen idők elmúltak s ő, ki erélyességről s tisztán democrata elveiről ismeretes, akkor tájban még többet is megérdemlett volna, nem kellett volna magát annyira oda csatolni a batthyanismus mellé. A kiábrándult Szemerét jelen perczekben mindenki sajnállaná, ha valamelly pedáns előítéletért nélkülöznünk kellene. Cultus ministernek Horváth Mihály Csanádi püspököt említik. Ennél szerencsésb választást nem is képzelhetni. Madarász László nem hisz az ingegallérának sem, de nem is csalja meg itt senki. Olly férfiú, kiben semmi előítélet sincsen, hanem annál több tevékenység, s a pokolból is felkeresne minden tényezőt, mire a hazának e perczekben szüksége van. Perényi Zsigmond a honvéd bizottmányban, mint igen használható egyéniség tünteté ki magát. Nyári Pálról sokan hiszik, hogy nem akar tárczát vállalni. Kár, nagy kár. Mészáros is szeretne menekülni, de azért, ha szükség lenne rá, meg fog maradni, s tovább is megteendi utólagos jóváhagyás vagy a nélkül is a katonai promotiókat. Vannak, kik félnek, hogy Pázmándi is bejön a combinatioba. Legyenek azon aggodalmaskodó hazánkfiai megnyugodva, komolyabb helyeken ezen nevecske, nem igen pengetődik. Deák Ferencz elmarad akkorra, ha nyugalmasb idők következnek be. Szóval, ollyan ministeriumunk leend, melly Kossuth lelkét fogja lehelni. És ez teljesen megnyugtatókig hathat minden becsületes magyar emberre. Pest november 22. Íme itt fekszik előttünk a korábbi ministérium keserves politicájának legutóbbi gyümölcse— Erdély csak nem egészen a contrarevolutio örvényébe van esve. A magyar lapok a tavasz óta folyvást zajongtak Erdély végett, de Batthyániéknak mindenre csak az volt feleletük: Bizzunk el excellentiajában, báró Vas Miklós koronaőrben. És a hívők bíztak, s az alatt oda jutottunk, miszerint, megkérdezhetjük magunkat, miképen s honnan lesz erőnk Erdélyt visszafoglalni, ha azt megtartani sem tudtuk? Mindennek oka a kormány biztos nyomorúságos és shlendrian eljárása. Csak egyet jegyzünk meg. Az egész világ tudta, hogy az erdélyi soldateska a legelső bécsi intésre a reactio zászlóját ki fogja tűzni. Ha az egész világ tudta, bizon nem lett volna nagy csuda, ha maga a biztos úr is megsejdit illyes valamit. Vai Miklós ott excellentziáskodott Erdélyben a tavasz óta. Láthatott mindent. Láthatta miben töri fejét a katonaság. Azon időkről beszélünk, midőn még a Naszódi bucsujárásoknak hite sem volt. Akkor Vai Miklós mindennel szabadon rendelkezhetett. Gyulafehérvárt elfoglalhatta, s biztosíthatta volna, a katonaságot elrendezhette s megeskedhette, a gyanúsokat lefegyverezhette volna. De hallott e valaki csak legkissebb confliciusról is valamit, mi a biztos s a katonai parancsnokság között történt, egész a kitörés idejéig ? Soha senki. Czimboraságról ellenben akármennyit. Igaz ugyan, hogy Vas Miklós sok mindenféle hazafias leveleket irt a ministeriumhoz, componált egy pár replicát is a Puchner féle manifestumra, de akkor a reactio már készen állott a harczra, a szabadelvűek pedig egészen elárulva a legiszonyatosb dulongásoknak voltak kitéve. A politikusnak azonban soha sem szabad pusztán a hivatalos nyilatkozatokból ítélni. A szó arra való, hogy verje a léget, s elrepüljön, nekünk a tetteket kell visgálnunk. És ha Vas Miklós követett eljárásait tekintjük, mi részünkről nem igen találnak azokban ollyasmit, mi az árulást világosan kifejezné, sőt ellenkezőleg minden tetteiben elég hangos hazafiság, s a magyarügy iránti buzgóság mutatkozik. Ámde tökéletesen megfordul a koczka,ha oda terjeszkedünk ki, mellyek azok, miket Vai Miklós tenni elmulasztott. És itt serge jelentkezik a legvétkesebb omissioknak, mellynek eredménye az, hogy Erdély egészen oda esett martalékul a contrarevolutionak. Bár úgy lett volna, hogy Vai Miklós tiszta világos árulásra adta volna fejét. Akkor a korábbi kormánynak jobban sértette volna szemét, s történt volna intézkedés. A reactionak épen olly fajta emberre volt szüksége, mint Vas, ki szüntelen csak a magyar kormány felé coquettirozgasson,s a mellett szántszándékkal behunyya szemeit azok előtt, mik közötte történtek. Vas Miklósról közönségesen az a vélemény hogy kálvinista jesuita. A kálvinista jesuita pedig ha egyszer beleső centulioszor gonoszabb szokott lenni, mint a pápista-A szegény magyar nép azt hiszi, hogy csak az lehet áruló, ki ellenséges zászlót tűz ki. Ezek régi divatu árulók,az illyent ma senki sem keresi, az ördög sem fizeti. Ma jesuita árulók kellenek. Olyanok,kik a hatalmat kezökbe veszik, igyekeznek maguknak olly tekintélyt szerezni, hogy ellenök szólani egy szót sem lehet, végre pedig, midőn a kezükre bízott ügyet elvesztik, nagy sajnálkozással viszalépnek, vagy pláne elszöknek. István osztrák herczeg épen igy volt Magyarország Vas Miklósa. Ez is ollyan jesuita volt. Jól is összeillettetik. Mindketten egy húron pendültek, s alighanem együtt főzték ki a budai palotában, mint kellene a márcziusi törvényeken könnyű módjával elpárologtatni.