Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-05-26 / 32. szám

Kapta magát a mi kedves Laczink, és levelet írt a csákvárkerületi választékhoz. Elmondja levelében, hogy mennyire nem tetszett ő sokaknak Pesten és Debreczenben. Ez igaz. Elmondja, hogy a képviselők többségének rokonszenvét soha sem bírta. Ez is meglehetősen igaz, és ezért fölnyithatná szemét. És miért nem tetszett? Okul adja, mert ő a nép javán dolgozott, mert a hűbériség maradványait eltöröltetni kívánta. Kissé ugyan drasziusabban fejezé ki ő magát, ami megjárná egy kis izgatásnak is, de ez mit sem tesz. Az nem tesz semmit, hogy egészen más okból nem tetszett Madarász, no de vele nehéz volna elhitetni, hogy hatalomra törekvése s a hatalommal visszaélése volt a botránykő a jobbak előtt. És elmondja még Madarász L., hogy őt, ki az országgyűlés helyéről soha nem távozott a veszély napjaiban,erre lehetne valamit megjegyeznünk egy kis ártatlan paripa- és aranyváltási históriát, de hallgatunk vele őt, ki rendületlenül állott a haza megmentőinek sorában (hm hm !) Debreczenből nem ereszték el, pedig jószágait, mellyeket meg kelle tekintenie, kétszer dúlta föl az ellenség és családját nem látta hónapokon át. Ugyan kedves Madarász úr, miért nem említette ön meg mindezt a képviselőházban, bizonynyal méltányolták volna okait. Hanem ön egy árva kukkot sem szólott, vagy mutasson a Közlönyből egy sorocskát, mellyel távozhatására engedelmet kért volna valamelly ülésben. Ön senkinek sem szólva, szekerére ült, és jött, — minek hát most azt, mit talán tűnődéseiben gondolt, tény gyanánt terjeszteni a jámbor nép elé ? De még ezután jó a java. A felebbi okoknál — úgymond ő — a népre hivatkozik, hogy az adjon engedelmet a távoztatásra, mit a képviselőház állítólag megtagadott. És hogyan adjon a nép engedelmet? Válasszák meg újra őt! ezzel meg lesz adva az engedelem, és válasszák meg különösen a csákváriak, mert nem mától fogva ismerik, és mert ezen kerületet becsülte legtöbbre, a többi képviseleti helyről, mellyre másutt is megválaszták, lemondván miatta a csákvárinak. Ugye, bizony furcsa dolog ez, melly csak Madarász lángeszéből kerekedhetett ki olly csinosan. Értse a ki tudja, de mi nem értjük. Még csak kommentárt sem írunk ezen különös módjára a népre hivatkozásnak, a sajátságos engedelemadási rendszert sem bonczoljuk, sőt még az indokolás alaptalanságát sem vitatgatjuk. Legyen meg Madarász öröme, sok igény van a vigasztalódáshoz. Nagyot nőjön miniszer úr, Kisértetlen személyes vitézsége, és átalában azon lényeges szolgálatai elismerése jeléül, mellyeket a független szabad magyar hazának tett; úgy Földvári Károly, a 3-dik zászlóalj alezredes-parancsnoka, azon kitűnő hadi érdemei alapján, miszerint ő függetlenségi harczunk majd minden csatáiban nemcsak részt vett, hanem azokban magát eszélyes hadi működései, rettentetlen, mondhatni oroszláni, hősies bátorsága és vitézsége által mindenütt a legférfiasabban kitüntette,— de különösen a folyó évi ápril 10-kén történt váczi csata alkalmával, midőn is, mint a derék 3-dik zászlóalj parancsnoka, előbb a lengyel légió, később saját zászlóalja lobogóját megragadva, bámulatos hidegvérüséggel a legsűrűbb fegyver- és röppentyűtűz között elébe rohant a Duna partján ostromló csapatainak és ez által az ütközet eldöntője s a véres nap hőse lön, mikor is bajtársaitól általánosan „a legvitézebb magyar haverfiú“ ismertetett el,— a hálás magyar nemzet nevében a másodosztályú katonai érdemjellel feldiszesittettek. Czecz János tábornok,b. Bánffy János és b. Kemény Farkas ezredesek,azon fontos szolgálataik tekintetéből, miket a hazának az által tettek, hogy az ország királyhágón tuli részében viselt nehéz háború egész ideje alatt magukat mind a csaták vezényletében, mind a katonai parancsnokságban vitézül kitüntették, s jelesen b. Kemény ezredes a piski csatában is hősies tartásával, soha nem feledhető nevet vitt ki magának: a hálás nemzet nevében ezen tetteik elismerése jeléül a katonai érdemrend másodosztályával feldíszesíttettek. Trebersberg János tüzérszázadosnak Görgei fővezér ur által a folyó hó 13-kán svábhegyi főhadiszállásán kelt, és a 106-dik számú ,Közlönyben olvasható jelentésében előadott vitéz önviseletéért a katonai harmadosztályú érdemjellel tett kitüntetése ezennel a hálás nemzet nevében megerősíttetik és közhírré tétetik. Kornides őrnagy az altendorfi ütközet alkalmával tanúsított vitéz önviseletéért Dembinszky altábornagy ur által a katonai érdemrend harmadik osztályával a csatatéren feldiszesíttetett. Melly kitüntetés ezennel megerösttetik és közhírré tétetik. Debreczen, május 17-én 1849. Az ország kormányzója Kossuth Lajos. A hadügyminister távollétében gr. Batthyány Kázmér, külügyminister. Kitüntetések. Gróf Leininger Károly ezredes függetlenségi harczunk nehéz ideje alatt számos csatáiban tanúsított vezéri ügyes tapintata, rettenthet 126 Pest városa lakosaihoz. Irányi Dániel kormánybiztos akként van meggyőződve, hogy az ország kormányzója által reá ruházott azon kedves kötelességének, miszerint a főváros lakosainak a legközelebb múlt részteljes napokban tanúsított hazafias maguk viseletéért a kormányzó elismerését kinyilatkoztassa, legtökéletesebben úgy felel meg, ha az e tárgyban hozzá intézett levelet egész terjedelmében ezennel közrebocsátja. Az ország kormányzójától Irányi Dániel kor-mánybiztos urnak. Debreczen, május 23-án 1849. A nemzetgyűlés és kormány a legmagasztosabb örömmel értette Budavár bevételével a sokat szenvedett főváros megszabadítását. Midőn a fővezér s a hős és rettenthetlen hadsereg irányában, mellyet a világ legvitézebb hadseregének mondhatunk, a nemzet részéről forrt hálánkat ma délután indulandó küldöttség viszi meg, egyszersmind szent és kedves kötelességemnek ismerem, a főváros lakosainak magas hazafias lelkesedéséért legforróbb köszönetemet kijelenteni. Adja ön ezt nemzetünk fővárosa lelkes lakosainak tudtára, s jelentse ki egyszersmind azon ígéretemet, hogy semmit kedvesebb és szentebb kötelességnek nem ismerendők, mint a főváros dicsőségére és fölvirágzására mindent elkövetni, miszerint nemcsak a leélt szenvedések mielőbb megvigasztalva s a sebek gyógyítva legyenek, hanem Pest egyszersmind úgy szellemi, mint anyagi tekintetben azon fokra emelkedjék, melly a szabad és független magyar nemzet dicső fővárosát, hazánk örömét és büszkeségét Európa első városai közt méltán megilleti. Kevés napok múlva a kormány székhelye a fővárosba visszatétetik, s én ájtatos előérzettel nézek elébe a közel pillanatnak, midőn szabad hazánk szabad fővárosának földén, az isteni gondviselésnek hálát adva — leborulhatok. Eljön a haza! éljenek fővárosunk lelkes lakosai ! Kossuth Lajos, kormányzó. A városi hatóság e plakátot bocsát ki. A nemzetgyűlés által ápril 24-kén kimondott honunk függetlenségét tárgyazó nyilatkozat és Budavár dicsőséges visszafoglaltatásának megölésére a városi hatóság folyó hó 27-re „nagy népünnepet“ rendezend. Az ünnep részleteiről falragaszok által fog a közönség értesittetni. Zomborból. A mint politicai átalakulásunk csak előleges hosszas értekezlek eredménye lehetett, úgy nem kevésbbé óhajtott hierarchicus átalakulásunk is csak akkor s úgy történhetik meg alaposan, ha annak hiányos oldalai mindenképen fölfedeztetnek. Emberi gyengeségek egyike, azt, mi neki s vágyainak kedvező, elfogultan tökéletesnek tartani, habár az egészre nézve a legkártékonyabb hatású legyen is. Hogy hierarchicus szerkezetünk a szabad status kebelében meg nem állhat, józanul kiki következtetheti; s igy, hogy a régtől várt s egykori zsinatokban is kijelentett egyházi átalakulásunk ideje is elérkezett, kiki elismeri. Hogy hierarchius szerkezetünk új politikai kormányunk intézkedéseit semmiben sem segítheti elő, e lapok 16-dik számában röviden érintetett. Mi e közleményhez még abbeli szerény javaslatunkat kívánnék kapcsoltatni , hogy legalább az ürességben levő püspökségek s kanonokságok betöltésénél figyelem fordíttatnék ollyan"