Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-01-03 / 2. szám
Pest január 3-án. Üdv és szerencse a „Marczius Tizenötöké“ nek 1849-dik évben. Három hónap óta nem találkoztam önnel, lévén azon idő alatt a „Vorpost“ philosophiájának birka türelmü analisalója. Itt az idő, hogy „Kristus urunknak áldott születésén“ én is mondjak „toast“ot. Az austriai rablé Schlik vak szeménél mindenesetre világosabb, hogy ez új év nagyszerű „tabula rasá“val viradt reánk. És minő gyorsan fölgombáztak az új év mákvirágai ! A fényes excellenitás s főtisztelendő deputatio boldog új évet akart Windichsgracznek kívánni. — És a „tabula rasa“ nagy jelentőségű petytyeket kapott. A vész közepette Isten működik. Görgey Arthur tábornok úr devalválta, és tán demoundirozta is a hetedhét országra szóló tünetjét. És Pestbuda népe — mégis — remegni tud, mint nyárfa levél, a szellő lengedezésére. Nézzék önök Görgey tábornok az Argusi szeméből a magyar független alkotmányos szabadság szeplőtlen sugára terjed el e hazán. Makk kezében pusztító menykövek villámlanak — a csicsóka fajzatu ostrák bohérinasok zsoldos nyájára. Brar menti karok övedzik Pestbudát. És Mátyás sasfészkét az ős Budát, s az ifjú Pestet az osztrák népgyilkosoknak s a háromszáz éves hazugságban elúszott habsburg-lotharingi háznak megszeplősiteni nem szabad. Ki az előzmények fölelemezése után is remeg, s nagyobb bűnös a gyávánál. Férfias elszántsággal illő bevárni az idő fejleményeit. A pestbudai népnek az irtóztatóan kész a hírek tömérdeksége miatt, valóságos Strucz gyomrának kell lenni. Hiszen ha Windichsgacznek Pestbuda elfoglalásáért régen fut a nyála, — az igaz. — És hogy a hyéna habsburg-lotharingi ház Pest-Budán talán vérbiróságot is állitna fel, az az, absolutismusban megrühesedett jelleméről — feltehető. Ezen utópiai vágyak corollariuma pedig az, hogy a magyar nemzetnek a szabadság élet-halálra kell küzdenie Pest-Buda alatt. Senkit el ne rémítsen az, hogy az igazgatási s végrehajtási hatalom székhelyét olly rögtönözve eltette láb alól. Van nekünk a harczmezőn egy honvédelmi bizottmányunk, a mellybe minden jólelkü magyar törhetlen bizalmát szeményét elszánt akarattal bekebelezheti. ■. E honvédelmi bizottmány egy személyben: Görgey Arthur tábornok ur. Azon eszély- s erélyesség, mellyel fővezérünk kezdettől óta őrködik Pestbuda fölött, s a magyar független alkotmányos szabadság érdekében — minden aggályt legyőz, s mindenkit biztosit a győzelem megtestesüléséről. Bizony bizony nagyszerű potja lett volna az ostrák absolutismusnak , az excellenttás és főlőtisztelendő táblabirói deputatio fényes szónoklatai s meghunyászkodásainak eredménye. De elszánt férfiú áll ügyünk élén, a magyar szent akarat Leonidája. Ha lefűrészeltük czimerünkről a koronát s alleluját mondtunk már felette, a kétségbeesettnek ne lamentáljanak újfent hossznnát. Erély, kitartás, s türelem legbiztosb kulcsa a győzelemnek. Ki ideje korán elcsügged, azt a déli báb csarnokába kell utasítani. Velünk van isten, és az igazság, s a magyar nemzetnek újévi ajándéka leendő a magyar köztársaságnak. Ondi, hadfi, Korpona völgye december. Szerkesztői annak egyének, kik honunk jelen viszonyait ösmerve, elég vakmerők, az alsóbb rendű klérust, máig is legyezgetni, s egyedül a vörös övű papokat rész szellemmel megvévni, kiknek én részemről azonban mondhatom,hogy igen csekél kikivétellel, nincs mibe válogatnunk. Az egyik 19, a másik egy hián húsz. Ugyan kérem uraim, kik illy hiedelembe vagytok , mondjátok csak meg, milly áldozatot hozott az a derék alsórendü papság, a haza szentoltárára ? Nem kell e őket még mai nap is bottal kergetni a nép fölvilágosítására s lelkesítésére. Falun elég időnk lévén , tetteiket figyelemmel kisérni, bizton mondhatjuk, mik intő plébánoságuk, roppant többsége , feketesárga Gimplik. Illy kisded gimplit (ki Istenemre mondom a Seamoédák fajából származik, de kinek fekete sárga lelke óriási nagysággal daczol) F. T. helységébe ismerve, kérem kedves szerkesztő legyen szives, becses lapjába soraimnak helyt adni, sőt a nagy közönség elébe bevezetni. F. T. helységébe gyakorta lévén népgyűlésünk, hol közönségesen ön becses lapját szoktam felolvasni, néhány nappal ezelőtt szinte ezzel foglalkozva, ön egyik lapjából, mellynek számára azonban nem emlékszem, a harangok toronyteli levétele ajálatát, s ágyukra átalakítását olvasom fel a nép előtt, igyekeztem őket felbuzdítni arra, mikép mi különben is négy haranggal bírván, az egyik repett haragunkat a felhívás következtében adnék át az uradalomnak, kitől a jelen roppant költségei megkimélése tekintetéből (harangunkat külömben is jelenleg nélkülözhetvén) honunk békéje helyreálltával egyedül követelhetjük árának visszafizetését. Eme indítványomat a jelen való nép nagytöbbsége pártolva, azt elfogadni magát kijelentette, annál is inkább pedig, mert a netalán meg nem eshető kármentesítés esetében, 100 pengő forinttal jót állván, addig is magamról kötelezvént adni alálkoztam, így történvén a dolgok, a helybeli bió, a jelen nem volt polgártársakkal közleni akarva indítványomat, másnapra ígérte a nép határzatát velem közleni. Azonban fájdalom, a felnevezett Gimpli, ő szentsége, miként ő kegyelme nehány helybeli fanatisált anyókák által czimeztetik, s kis emberke plébánosunk fülébe jővén tervem a néppel tartott 3 napi conferentia után gyűlést hirdetvén, szinte csekélységemet is meghivatni méltóztatott. Indítványomat tehát egész kiterjedésében, az összes nép előtt ugyan e gyűlésbe nyitván, mire a házigazda, s illetőleg kirészét emelve, a 3 napi folytonos fanatizálás által neki tüzesedve, ugyan derekasan oda mondta a magáét. Mászáros fejéből körülbelül, a következő prófétai eszme kerekedett, ki, mit szóval nyilványitott. Mi F. T. tisztes polgártársai, tekintvén azt, miként ivadékaink, harangunk eltékozlása által halóföldünkbe is átkoznának, elhatároztuk az indítványt el nem fogadni. Ő szentsége pedig Biró uram szavait rögtön fölfogva, ördögi szónoklatával a néppel elhitetni szemtelenkedett, miként jelenleg csak nagyon is elegendő ágyúink lévén, arra szükségünk nincsen Mert mondván — ha szükség lenne, bizonyosan ezt velünk Kossuth Lajos közlötte volna . egyébbkint is ezen eszme egyes privát egyéntől a Marczius szerkesztőjétől eredeti (itt szent pap feledte azt hogy a Közlöny mrá két héttel ezelőtt tudatta a Iionnal a rézs czin bevásárlást, mellyet a hon fontonként is szívesen beveend.) Számításom szerint szónoklata között ördögi jesuitizmussal huszonhétszer említette , miként az szükség, s parancs esetére ő kegyelme első hajland térdet a kormánynak, de akkor is a püspök úr beleegyeztével, ki a harangokat felszenteli (de nem saját pénzén számunkra venni) szokta. Szerintem nem egyedül az ki nyíltan árt honának áruló, de áruló az is, ki a hon illy körülményeiben annak javára a teendőket hátráltatja. Tisztelt szerkesztő jelenleg a kérdéses papról ennyit, ha szükség leend reá, bizonyára mondhatom, hogy fentartók ön iránti bizalmunkat a kisded gimplirül, ennél meg czikornyásabb dolgokat fogunk ön fülibe súgni — Isten áldja önt. P. Z. J. Hont, dec. 31. 1848. Imádott hazánk láthatárán, a vészes fellegek naponta inkább tornyosulnak, és mi a helyett, hogy költöztetett eréllyel fáradoznánk honunk megmentésén, semmi készületeket az ellenség férfias fogadására nem teszünk. Siímunich, az itteni hírek szerint, Nyitrát foglald el, ezért ugyan kezeskedni nem mernék, de az ellenségnek minden akadály nélküli előrenyomulása kétségkívüli, így tehát megyénket, s majdan egészen védtelen bányavárosainkat, zsarnokok villogó vasa fenyegeti és ha ezeket hanyagságunknál fogva elvesztjük, nemzetünket egy pótolhatlan kincstől fosztandjuk meg, melly a vérebeknek hathatós eszköze leend szabadságunk legyőzésére. Intézkedés kell tehát, nem gépszerű, hanem gyors, melly az ellent semmivé tegye. Szerkesztő! 3