Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-05-23 / 29. szám
FÜLSZÓLITÁS. A mult évben épen ezen időtsíjban egy úgynevezett Forint-egylet alakult Bécsben, melly minden sorsú és rangú férfiakból állott. Erre valakit azon eszme inditott, miszerint Austria pénzügyi bonyodalmaiból az alábbi ut módon kissé kisegittessék. Ennek kulcsául használta Austriának és minden ehez tartozó társországoknak összes népségét, Magyarországot sem vevén ki, és igy mintegy 40 millió lelket, kik fejenkint egy pengő forintot lettek volna fizetendők, hogy igy 40 millió pengő forintnyi összeg gyűlhessen össze, s ámbár sok szegény család találkoznék, mellyeknek tagjai csak egy garast is keservesen bírnának fizetni , de vannak különösen Austriában számtalan gazdag magánosak, kik többet fizetvén, ha több nem, a fentitett összeg bizonyosan be fog vala lőni. De ezen terv is, mint némelly magasabb állású személyekét is, csak a papíron maradt, a babiloni toronyépítés sorsára jutott, miután az austriai birodalomnak majdnem minden tartományaiban belháború ütött ki, s a népek egymást meg nem értvén, ezen terv meghiúsult. De ha ez nem történt volna s az álladalomnak minden tagja ide járult volna fillérjével, bizonyosan a nemes lelkületű Magyarhon sem zárta volna ki magát és kedves hazánkból, ha több nem, 15 millió bizonyosan bejött volna ezen egyletbe, s szép segélyösszegével fővárosunk sem maradandótt hátra. Most barátim, úgy gondolom, nem kell sok beszéd, hogy ártatlanul szerencsétlenné lett s fájdalom igen siralmas állapotra jutott testvéreink számára hasonló, de kivihetőbb tervet léptessünk életbe. Nem én, de még a legyakorlottabb toll sem képes híven leírni azon borzasztó tetteket, melylyek nem csak fővárosunkon, hanem hazánknak sok más városain és helységein is elkövettettek. Irányi Dániel köztiszteletben álló kormánybiztosunknak egy mai placátja azon édes reménynyel biztat bennünket, miszerint nemes, emberszerető kormányunk, tehetségéhez képest igyekezni fog a károsultaknak kárpótlás eszközölni. Polgártársak! dolgozzunk kezére emberszerető kormányunknak, mutassuk meg, hogy a történtek nem csüggesztenek el, sőt nagyobb tettekre késztetének, fogadjuk el kulcsol a felebbi utmódot, és én bizonyos vagyok benne, hogy e nemes czélra rövid idő alatt minden felől tetemes összeg fog bejőni, sőt nekem jelentéktelen egyénnek sikerült már némelly ismerős és ismeretlen kezekből a mi vitéz hadsergünkbeli sebesültek számára nagy mennyiségű tépést, vásznat és kórházi fehérneműt összegyűjteni, s örömmel tapasztalom, miszerint nemeslelkű polgártársaink szívükből örülnek azon, midőn alkalom nyílik jótékonyságuk gyakorolhatására; minélfogva édesen esik remélhetnem, miszerint a fönebb előadott nemes czél tekintetében bizonyosan kiki kész leend filléreivel minél előbb segédkezet nyújtani, ezen példabeszéd szerint: „A ki hamar ad, kétszeresen ad.“ Azért tisztelt polgártársaim és polgártársnéim „Egyesült erővel“ legyen jelszavunk, legyen mindegyikünk, ki magát arra képesnek véli, egyegy évet, járjuk be ismerőseinket, s bizonyosan mindegyik köszönettel veendi azt, s szép vállalatunkat tehetségéhez képest elősegítendi. Én ezt már megkezdettem, s már is sokan meglehetős összeget részint adtak részint adni ígértek, s mielőtt menhelyeinkről házainkba viszszatérünk, sikerülni fog, a szegény károsultak számára ha nem is teljes, legalább annyi kárpótlást eszközölhetni, hogy mesterségeiket vagy bárminő üzleteiket azonnal folytathatják. Hogy pedig ezen ívekkel rendetlenség ne történjék, a tisztelt városi tanács megbízta saját kebeléből Polgár Károly tanácsnok urat, ki az ezen jótékony pénzgyűjtődre vállalkozók iveit nagyobb hitelesség okáért megerősitendi és a begyülendő adományokat egy kiküldött biztos által fogja kiosztatni. Elfogadtatnak az adományok leopoldvárosi kereskedésemben, az új épület átellenében, Frankenstein-házban, s a gyűjtemény végével a nemes adományzók nevei minden hírlapban ki fognak hirdettetni. Pesten, május 19-ken 1849. Polgártársatok, Fischhof Dávid, Parallele Washington és Kossuth közt. Több ízben volt már alkalmam bizonyos körökben hallani okoskodásokat, mellyeknek majd túl buzgó, majd moderáltabb árja között a világtörténet nagy embereinek és koraiknak időnkbeli hasonlítgatásai ollykor-ollykor fölmerültek. ... És ez, tárgynak, kivált ha a viszonyítás a história alapos ismerete s helyes alkalmazásai szerint történik, valójában érdekes egy dolog,s vitatkozásnak igen megjárja. Ámde vannak e részben sok ollyanok, kik a nagysági fokozatok fogalmát összezavarván, ítéletet vagy illetőleg disputatiókat is olly modorban tartanak. Identificálnak férfiút ollyanokkal, kikben nagy tulajdonok és szellemi tehetségek valónak egy részről ugyan párosulva, de más oldalról tekintve, alacsony szenvedélyek más bűnökkel egyesülve szintúgy jellemzették életüket... S a férfiú, kit hasonlítanak. . . Kossuth lenne ! Cromwellel és Mirabeauval ? !. . . De melly hasonlítás szerintem, mint úgy hiszem, sok más szerint is, nem áll; mert bár igaz, hogy említett férfiaknak megvannak érdemeik s , egykor dicsérték is őket; mindazáltal az nem elég argumentumnak, s tekintetbe véve a minusokat, , hová tartoznak önzés, képmutatás, cselekedés, zsarnokság sat. . . . hazánk szeplőtlen jellemű s elvű kormányzóját illy cathegorriába távolról sem állíthatni. Kossuth az újjászületett Magyarország legfényesebb képviselője, kinek életét úgy nézhetni, mint e jelen kozeposát, kire csak rátekinteni kell a haza polgárainak, hogy újabb politikai és művelődési történetüket megtestesülve lássák. Kossuthot csak úgy lehet tekinteni a legméltányosabban, mint az éjszakamerikai függetlenség Washingtonét, bár ha a kiviteli módokban, lényegesen különbözők, de a czél elérésében ugyanazok, és itt ezt kell leginkább igénybe venni. Mert tudjuk, hogy Washington, bár kormányzói nagy tehetségét sem akarjuk kétségbe vonni, hadvezéri talentuma által szabadító ki szeretett nagy hazáját Anglia hatalmaskodása alól. Kossuth pedig egyedül a csüggedetlen kitartástól és munkásságtól istápolt politikája által oldá fel Austria békéi alól a magyar haza alkotmányát. S valamint Washington a szövetséges álladalmak egykori elnöke bölcs és méltóságos magaviselete által vetett a könnyen kitörhetett féktelenségeknek gátat a pártoskodók zajos viszketegségében. Nem különben cselekedett Kossuth, hazánk első polgárférfia, midőn fölülemelkedve a politikai vélemények egy időben még olly ingatag nyilatkozatain, szilárd jelleme által lefegyverezte rágalmazóit, s irányt adott a közvéleménynek. Amerikában az álladalom hitelének a bukás örvényéről, megmentése által a dicsőség valamint Washingtont illető, szint annyiban illeti Magyarországon Kossuthot, miután a tőzsérek megtámadott helyzetünkben pénzt kölcsönözni nem akartak, ő mégis talált és illetőleg nyitott olly forrást, melly által a nemzet garantirozta magát. Mint kormányférfiakat akár egyiket, akár másikat vizsgáljuk tehát, úgy találjuk, hogy sem a közép, sem az újabb kor nem mutathat több illy tökéletes s olly magas érzelmű charaktereket. Szelleme mindkettőnek egyformán nagy és erős, abban különbözvén azonban egymástól, hogy mig Washington tervezéseiben többnyire lassú volt s nem annyira leleményes, Kossuth azt villámsebességgel szokta tenni, segittetve ebben teremtő esze s gazdag képzeleti ereje által. Kossuth a statusékesszólás művészetét leírva, szavainak varázshatalma által uralkodni tud a szenvedélyeken, s ha még olly felindulva látszik is a szónokszéken, bensőségében nyugottság honolván,mindig tudja magát tájékozni. Washington ellenben bensőleg is ingerlékeny s föllobbanó, de magán mégis uralkodni tudó; előadási tehetsége közönséges, miután eszmékben nem igen gazdag volt, de szilárd logicája annál kitűnőbb. Az imént fölemlített kis differentiák mind ollyanok lévén, mellyek a dicsőség fényének focusában már egybeolvadtak, átalánvéve elmondhatni, mit most már csak ismételünk, hogy soha természeti adományok a szerencsével olly karöltve nem valónak férfiak nagggyá tevésében! Kisbéri László: Nagybánya, május IX. Szerkesztő ! Már hiszem, akár hiszi, akár sem ön, de lesz nálunk a Marczius — de nem lap, hanem hó — másodszor eltelése után is vannak nagyságos 114