Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-05-23 / 29. szám

Szerda . 29* Száll). Peal, május 23-kán 1849. F. lap megjelenik minden estve, vasárnapot kivéve. Előfizetés mai naprói december végéig Budapesten h­ázhozhordástal . fr., vidékre postán borítékban . fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első napjától kezdve fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országúton, Kunevalderház) és minden postahivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. — Egyes szám 3 kr. pp. Pest május 23. 1849. Még Buda bevétele felöl fővezérünk hivatalos tudósítását kizondjuk, következő a helyszínen gyűjtött adatokat közölhetünk, e nem csak ered­ményeiben fontos, de olly fényes hadi tett felől. A támadás, mellyel hosszú és erős ágyúzás előző meg, még 20. éjjel kezdődött, s vitézeink a nádorkertben s másutt is igen előnyomultak. Egyszerre jó a hátráló parancs, s jön enge­delmeskedés, de fogcsikorgatva. Az ellenség dia­dalhittel tért odvaiba, mellyekből azonban Görgei­eszélyes rendelkezései csakhamar kirettentek, hogy örökre felébredjen győzelemálmaiból. Hajnalban kezdődött a valódi támadás több ponton, a lőtt résen a Teleky-háznál, a fejérvári és bécsi kapuknál s a nádorkertben. A 47. zász­­lóalj élén vitéz őrnagya, a még a csatatéren alez­redessé nevezett Inkey megh­ágó hágcsókon a bástyát. A többi pontokon hasonló volt a vitéz­ség és a szerencse, s az ellen roppant tiszta buza­­zsákokból alkotott sánczai mit sem használtak, mint nem használt a hegy s a bástyák magassága honvédőink szuronya és bátor szive ellen. Sok el­len, különösen horvát, öletett le, de aránytalanul több lett fogollyá, mert nemzetünk nemes szive még az elkeseredés e perezében sem tagadá meg magát. S az ellenállás megszűnvén, egy magyar sem gyilkolt. Nem gyilkolt azon katonákat, kik égbe kiáltó barbárságok által méltó áldozatai lettek volna a halálnak. Hentzi, lováról löveték le, s tegnap délelőtt meghalt. Kezünkbe jutott vagy 80 ágyú és mozsár, majd mind nehezebb öblű, köztük talán csak hat beszegezve. Ezenfelül temérdek lőszer, kocsi és fegyver. A foglyok száma közel 4000, kik közül ma 3200 szállíttatott el a vasúton Debreczen felé. A lánczhídnál lerakott lőpor fellobbantója Al­­noch Ceccopieri ezredes volt, ki azon sergebeli főtiszthez méltó gazságot követé el, hogy a kaló­­zat már kezünkben lévén, fejér zászlóval ment le a hídhoz nem sikerült gaztettét elkövetni,mellynek azonban csak maga van áldozata. Az elfogottt tisztek vallák, miképen Ilentzi, utasítása következtében múlt vasárnap 24 óráig akaró Pestet lövetni, de a hadi tanács bele nem egyezvén, e vandalizmustól menten veszett el. A vár kiterjedését tekintve, valóban roppant­nak mondható készületek ellen a mieink csekély erővel víttak,mindössze 24 ágyú és mozsárral, ezek közt a résütegben csak öt 24 fontos. S épen ezen csekély erő tüzéreink legnagyobb dicsérete. Minő pusztítást vitt véghez e néhány ágyú, s nem házakban, hol rombolni szükség nem volt, hanem a bástyákon, hová lőni kellett, s fia­tal tüzéreink emberül is lőttek. A rést szinte kapunak leh­et mondani. A bás­tyák nyugati s éjszaki oldalain mindenütt s kü­­­­lönösen az ellenséges ág.' •űk körül számtalanok golyóink nyomai. A bécsi kapunál majd 100 lé­pés bosszant teljesen le valt lőve az erős pár­kány­zat. A néző látva is kételkedik, lehetséges volt-e, olly kis erővel illy nagy sikert eszközleni. És látva is kételkedik, valóban bejöhettek-e honvédőink e még a rombolások után is olly erős helyre, midőn szemben velük, a rohanókkal, majd­nem egyenlő számú ellenség állott. A kapuk, a karózat s más erősítések által védett vízi-kaput kivéve mind el valának torla­szolva s teljesen járhatlanná téve, de honvédeink szuronya mindenütt kaput nyitott, és vitézsége bámulatra ragadá még az ellenséget is, mellynek fogolytisztei neim tudják, mit csudáljanak, honvé­deink vitézségét, vagy nagylelkűségét ! Mi pedig azon óhajtással zárjuk be e sorokat, hogy honvédeink, mint eddig nem jöttek, ezután se jöjenek soha alkalomba, csodálni ellenségeink vitézségét vagy épen nagylelkűségét. D. Rendelet. Honárulás-büntetéssel terhelt Hám János, esztergomi érsek és Scitovszki János pécsi püs­pök javainak elfoglalása az álladalom részére megrendeltetvén, az illető hatósági elnökök és­ kormánybiztosok oda utasíttatnak , hogy hatósá­guk kebelében a honárulók minden javainak zár­lati biztosítása iránt, addig is míg a pénzügymi­­nistérium az összeírásra és kezelésre nézve a te-,­endők iránt rendelkeznék, haladék nélkül kellő­leg intézkedjenek. Debreczen, május 17-én 1849. Vukovics Sebő, igazságügy minis­ter. Hadi tudósítások. Bem, altábornagy s fővezér, orsovai főhadi szállásáról május 1­1-ról 1849. következő tudósí­tást küldött a kormányzóhoz: Különös szerencsémnek tartom kormányzó urat arról értesíthetni, hogy isten segítségével si­került nekem Magyarországnak Bánátot nagy ál­dozatok nélkül visszaszerezni. Közeledésemre az ellenség mindenütt megfutott, annyira s olly gyorsan, hogy azt el sem érhettem. Orsovát pe­dig lövés nélkül elfoglaltam. A nép minket min­denütt barátságosan fogad, mert tudják a karán­­sebesiektől, hogy csak javukat óhajtjuk. Az ellenség erős volt, ereje mintegy 14000 emberből s 40 ágyúból állott, az éjjel hagyta el Orsovát, s Szkela-Kladovára ment Oláhországba; én a török basához küldött levelemben ezen át­kelés ellen protestáltam és őt a népjog tisztelet­ben tartására és ennek értelmében az átkelt se­reg lefegyverzésére felszólítottam. A sereg, mellyet Bánátból kivertem, Puchner hadseregéből, temesvári őrség egy részéből, s két zászlóalj végvidéki katonából állott. Ezen sze­rencsétlen nép egész erejét már kiszívta az ellen­ség, mert minden hadi szolgálatra alkalmas fér­fiút magával vitt, csak öregeket, asszonyokat s gyermekeket hagyván­­hátra. Kötelességemnek ismerem kijelenteni, hogy ezen működésemben Perczel tábornok erélyes s szives segédkezet nyújtott, nem említem bátorsá­gát s hadi tehetségét, mert ezek ismeretesek , nála nélkül ezen működés ne­­ végeztetett volna el olly gyors sikerrel. Még csak Temesvárt kell elfoglalni; a vár már olly jól van körülvéve, hogy onnét a várőrség többé ki nem jöhet, legfelebb a maga megadásá­ra. — A várőrség kirohanást kisérte, hanem az az általam ott hagyott sereg által visszavere­­tett, — úgy gondolom, illy kísérletektől jövőre óvakodni fog. — Az ellenség visszaverésénél kü­lönösen Pereczy alezredes tüntette ki magát; ezen visszavezetés eredménye a várőrség tökéle­tes demoralisatióját fogja előidézni. Küldöttem a várba 15 fogolyt, kiket Orsován fogtam el, hogy lássák azok sorsát, kiknek a várt kellett volna felszabadítani; úgy vélem, hogy ez a vár mega­dását csak siettetni fogja. Hajnik Pál, miniszerelnök urat Pestről máj. 17- ről többek közt következőleg tudósítja. Ma Görgei Ármintól érkezett tudósítás, melly­­ben jelenti, hogy Vogl szökik, hogy a bányavá­rosok nincsenek többé fenyegetve. Ugyanazon tudósítás nyomán az oroszok mintegy 2000-en, nagyobb részt kozákok, csak­ugyan beütöttek Árvába, egész Trstyináig nyo­multak elő; ott tudakozódtak, hogy mennyire van még a magyar határszél; s midőn értésükre ada­tott, hogy ők már mintegy 4 mérföldnyire vannak Magyarföldön, kenyeret s marhát requirálván, tüstént visszavonultak Árvából.

Next