Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-06-01 / 37. szám
MARCZIUS Péntek 37. szám. Pest, június 1-jén 1849. E lap megjelenik minden estre, vasárnapot kivéve. Előfizetés mai naptól december végéig Budapesten házhozhordással 5 fr., vidékre postán boritékban 6 fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első napjától kezdve fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országúton, Kunevalderház) és minden postahivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. — Egyes szám 3 kr. pp. Hivatalos tudósítások. Az igazságügyi miniszer előterjesztése az országkormányzóhoz. Midőn a folyó év elején a hadi események folyamata azon szükséget idézte elő, hogy a törvényhozó test és kormány, székhelyüket Pestről Debreczenbe tegyék át, a kormány egyszersmind a feítélőszékek biztosságáról gondoskodva, azoknak bíráskodási helyül szinte Debreczent, jelölte ki. De a főtörvényszékek Pesten maradtak. S midőn a fővárost ellenséges seregek szállották meg, a főtörvényszékek elszakadva a nemzettől, a törvényhozó s végrehajtó hatalomtól, az osztrák seregek uralma alatt gyakorlák a birói hatalmat, melly — miként külhatástól függetlennek lennie kell, — úgy e függetlenségét csak a másik két álladalmi hatalom oldalán bírhatja. A polgári magánélet viszonyaiban önkény ellen biztositékot a birói testületek törvények iránti rendületlen hűsége nyújt. E biztosíték ingadozásnak indul, ha azon hűség feltételét, a törvénykiszolgáltatásnak ellenséges befolyás elleni megmentését, azon testületek nem teljesitik, mellyek kezébe törvényeink őrzése zálog gyanánt letétetett. E teljesítés mulasztása a bírák iránti közbizodalmat aláássa, a bírák iránti bizodalom nélkül pedig a polgári élet nyugalma elenyészik. Természetes tehát, hogy a birói testületek, tiszteletre méltó hivatásuknak csak úgy felelhetnek meg, ha a nemzet bizodalmát birják. Azt elvesztvén, tételek alapját vesztik el. A főtörvényszékek Pesten maradván, megszakadt a kapcsolat köztük s a nemzet közt. A honpolgárok kínos választásra kényszerittettek : vagy lemondani sértett érdekeik birói orvoslásáról, vagy a haza iránti kötelesség megszegésével a haza ellenségének járma alá esni, midőn annak pajzsa alatt levő bíróságoknál igazságot keresnének. Igaz, hogy a főtörvényszékek folyó hó 6-án kelt nyilatkozatukban Pestről elmenetelük lehetlenségét azzal vitatják , miképen a Debreczenbe menetel iránti kormányrendeletet csak január 5-kén reggel vették, midőn az osztrák hadak néhány óra múlva a fővárosba történt bevonulásával az elmenetel lehetlenné vált. E körülmény magánegyénre nézve figyelmet érdemlő mentség lehetne, de nem lehet igazoló ok azon tény ellen, miszerint a főtörvényszékek kormányilag kijelölt bíráskodási helyükre a felhozott oknál fogva el nem indulhatva, rögtön nem oszlatták fel magukat, s ez által a birói testületek állását idegen zsarnok kénye alá jutástól nem óvták meg. Ők birói eljárásukat az ellenség alatt folytatva, e lépésük vészes következéseit rövid időn tapasztalhatták. Már a január 29-ki határozatukban Windischgrätz felszólítására hivatkozólag, rendelkeztek a felveendő perek osztályzatai felett. Az osztrák hadvezér meghagyását tanácskozásuk alapjául tettleges kényszerítés közbejötte, sőt ellenmondás nélkül fogadták el. Ez által megszűnt a törvényszékek bírói függetlensége, sőt azzal magukat cselekvőleg alárendelők Windischgrätznek. Nem sokára menthetlenül hibás állásuk egymás tényben tűnt elő. Február 13-án kelt határozatuk szerint Windischgrätz azon parancsára, hogy a horvát- és tótországi perek kiadassanak, a főtörvényszékek olly szorult helyzetbe jövőnek, hogy ismételt óvás mellett ugyan, de tettleg segédkezet nyújtanának a főtörvényszéki levéltár épségének megcsonkításához. A határozat folytában az átadással elnökileg megbízott levéltárigazgató 147 pert adott az ellenség küldötteinek át. Ezen perek között több hű hazafi ügye az ellenség prédája jön. Mi tévedés volt gondolni, hogy a főtörvényszékek Windischgrätznek meghódolván, azon hazának törvényei szerint itélhetendnek, melly haza szabadságának s törvényeinek elnyomása Windischgrätznek hirdetett feladata volt! Midőn a berohant ellenséges seregek hadvezére dölyfös fenyegetéseivel a hazát leginkább elárasztó, s ingerlő sértései a kétségbe nem eső nemzetet lelkesült ellenállásra serkenték, azondőben, január 11-kén a főtörvényszékek nála hivatalosan tisztelegtek. Milly ellentét van e meghajlás, a haza esküit ellensége előtt, és a birói rendületlen jellem azon fogalma közt, miszerint a hazafi kötelesség teljesítésében nem ingadozó elszántságot viharos eseményekkel szemközt főleg várni kell. S midőn ápril 14-én a nemzeti függetlenség kinyilatkoztatva jön, s midőn nem sokára ez esemény után hadaink Pestet megszállták, a főtörvényszékek ez alkalmat sem ragadták meg a nemzet sorsához és határozatához csatlakozásukat kijelenti. Mindezekből világos, hogy a főtörvényszékek elvesztették hivatásuk kellékeit. Elváltak a nemzettől, midőn a haza védelmére a törvényhozás és a kormány tényezői összeforrtak. A nemzeti kormánnyal minden kapcsolat nélkül folytatva a bíráskodást, az osztrák hadvezér parancsait tanácskozásaikban alapul venni kényszerültek. A nemzet bizalma irántuk elhamvadt. De testületek hibáinak a birói intézmény erkölcsi súlyát feláldozni nem lehet; mindamellet nem e testületek, nem egyesek hibáinak megboszulása, hanem a birói institutionak sérthetlen tekintélyben megőrzése miatt, miután a nemzet meg lévén győződve, hogy önkormányzata alatt, a közhatalom minden ágazatai, a jog és szabadság biztosítékainak alapján szerkesztve működendenek, a főtörvényszékek azon biztosítékok alapján átalakítása, a közkívánat és közszükség tárgya lett. Ezen tekintetből, s a fenebbi okok folytán, következő előterjesztést teszek, hogy 1- szer. Az eddigi főtörvényszékek, jelesen a hétszemélyes, a volt királyi Ítélőtábla s a váltófeltörvényszék feloszlattassanak, 2- szer. Ezen birói testületek helyébe olly törvényszékek szerkesztessenek össze, mellyek mind alakban, mind személyzetben a törvények megőrzése s a nemzeti függetlenség nyilatkozata iránti ragaszkodás tekintetében teljes biztosságot nyújtsanak, 3- szor. Hogy a bíróságok rendezéséig a jelennen szerkesztendő főtörvényszékek rendeltetése az egész magyar álladalomra nézve az legyen, mellyet teendőjükül a fenálló törvény jelöl ki. A királyságon túli részekben folyamatban levő vagy a múltból keletkező perekbeni bíráskodás iránt külön intézkedés történendvén. E szerint 4. A hétszemélyes törvényszék megtartván nevezetét, ezentúl is fölebbviteli törvényszék leend. De az abbani közbirói hivatás semmi más hivatalnak mellékatributuma nem lehet. S azért az elnökön, ki tovább is országbírói nevet viselend, s alelnökein túl, a többi tagok között előjognak helye nem lesz. Ekint 5. A volt királyi most országos törvényszék is, elnökön és alelnökein kívül, szinte egymástól jogban, nevezetben és kötelességben nem különböző tagokból álljon. 6. Azon birói intézkedések, mellyeket eddig az országnak úgynevezett rendszerinti birói s azoknak ítélő mesterei, birói parancsok kibocsátásával gyakoroltak, s mellyek az igazitószék felállításáig az igazságügyi miniszer teendői közé tartoznak, megszüntessenek. 7. Mig az esküttszékek behozatalával a bűnvádi eljárás átalakittatik, az országos törvényszéken bünpereket vizsgáló s illetőleg itélőbiróság Sárvári Ferencz pesti polgár a Buda vára ostrománál megsérült honvédek közül, kik további szolgálatra és kenyérkeresetre alkalmatlanokká lettek, egynek az ő, vagy a befogadandó sérült vitéz haláláig saját házának tartását és minden szükségesekkeli ellátását vállalván magára , ezért neki a haza és sebesült honvédőink nevében ezennel szives köszönet mondatik. Pesen május 31-kén 1849. Irányi Dániel, t. h. kormánybiztos.