Maróczy-Emlékverseny Hiradó, 1952 (1-11. szám)
1952-03-03 / 1. szám
Maróczy Géza pályafutása Maróczy Géza nevét szerte a világon mindenhol ismerik. Játszmáit, eredményeit tornakönyvek, játszmagyűjtemények örökítik meg. — Maróczy Gézának, a nagy tanítómesternek irodalmi hagyatékából a kezdő sakkozók és a mesterek egyaránt okulnak. Maróczy Géza — minden idők legnagyobb magyar sakkozója — 1870. március 3-án született Szegeden. 15 éves korában tanult meg sakkozni és 1895-től 1936-ig (negyvenegy évig) aktív versenyjátékos volt. 1895-ben Hastingsban szerzi meg a mesteri címet és egy évre rá az 1896. évi nürnbergi nemzetközi mesterversenyen a világbajnok Lasker mögött a második helyen végez, megelőzve korának legjelentősebb mestereit. Ezzel az eredményével és azzal a játékvezetéssel, amellyel eredményét elérte, a világ legelső sakkozóinak sorába lépett. A kiváló eredményt ragyogó győzelmek sorozata követi. Pályafutásának legjelentősebb állomásai : az 1899. évi londoni versenyen a II—IV. hely, 1899. München I—III., 1899. Bécs I., 1900. Párizs III—IV., 1902. Montecarlo I., 1903. Montecarlo II., 1904. Montecarlo I., 1905. Ostende I., 1905. Barmen I—II., 1906. Ostende II., 1907. Karlsbad II., 1908. Bécs I—III. Ezzel egy időre megszakad a sikerekben annyira gazdag versenykarrier. Minden egyes világraszóló diadala alkalmával újból és újból a hír vette szárnyára a magyar nagymester nevét. Az 1900-as években joggal tartották Maróczyt a világbajnok legméltóbb vetélytársának. Bár a magyar nép számára diadalok sorozatát szerezte és a világ sakkozóinak elismerését vívta ki, a kizsákmányoló rendszer a legkisebb lehetőséget sem biztosított számára ahhoz, hogy a versenyeken rendszeresen részt vehessen. Soha nem jutott olyan álláshoz, amely a kellő versenyzési alkalmat, vagy akárcsak a zavartalan hazai előkészületeket biztosíthatta volna számára. Hivatali főnökei sok esetben megtagadták tőle a versenyzéshez szükséges szabadságolást. Midőn az 1900-ik évi müncheni versenyen az I—III. helyet kivívta magának, nem járultak hozzá szabadságának néhány napos meghosszabbításához sem és ennek következtében nem játszhatta le az elsőséget eldöntő hármas mérkőzést. Ilyen viszonyok között ereje teljében 1908-ban egyidőre visszavonult az aktív versenyzéstől. ÁRA 2 FORINT A tanácsköztársaság bukása után, Maróczyt megfosztották állásától és nyugdíjjogosultságától. Kénytelen volt külföldre menni és újra bekapcsolódni a versenyéletbe. Kivételes képességét legjobban az bizonyítja hogy az 1923-ban megrendezett karlsbadi mesterversenyen Aljechinnelegyütt holtversenyben első tudott lenni. 1927-ben hazahívták. Külföldi emigrációjából akkor és azért tért vissza, mert úgy érezte, hogy szereplésével 1. SZÁM, 1952. III. S ZAKÓCZY-EMLÉKVERSENY