Maróczy-Emlékverseny Hiradó, 1961 (1-8. szám)
1961-10-17 / 1. szám
. Szörényi Sándor elvtárs a következő szavakkal fordult a megjelentekhez: »Tisztelt uraim és hölgyeim, kedves vendégeink, barátaink és elvtársaink! A Magyar Sakkszövetség nevében meleg szeretettel köszöntöm Önöket a Maróczy Géza nemzetközi nagymester halálának tizedik évfordulója alkalmából rendezett második emlékverseny megnyitásán. Örülök annak, hogy ezen a nemzetközi versenyen hét országból 9 kiváló nemzetközi nagymester, 5 nemzetközi mester és 2 magyar mester vesz részt. Szmiszlov exvilágbajnok az utolsó pillanatban lemondta részvételét. Ezt annál is inkább sajnáljuk, mert ő lett volna az egyetlen, aki a külföldi versenyzők közül kilenc évvel ezelőtt már az első Maróczy emlékversenyen is részt vett. Annál jobban örülünk annak, hogy itt üdvözölhetjük régi kedves ismerőseinket: Bronstein nemzetközi nagymestert és Szimagin nemzetközi mestert, akiket a magyar sakkozók egyebek között a Moszkva—Budapest, továbbá Tajmanov és Korcsnoj nagymestereket, akiket az évente megrendezésre kerülő Leningrád— Budapest barátságos sakkmérkőzésekről ismernek és szeretnek. Üdvözlöm Filip dr. csehszlovák nagymestert és Uhlmann nagymestert, aki a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett, továbbá Drimer román nemzetközi mestert, akik olyan baráti országok képviselői, amelyekkel természetes, hogy mindjobban erősödnek és mélyülnek kulturális és sportkapcsolataink. Külön öröm számunkra, hogy itt üdvözölhetem Bisguier amerikai és Donner holland nagymestereket, annál is inkább, mert amerikai sakkozó immár három évtizede nem versenyzett hazánkban. Nagy költőnk Petőfi Sándor már több mint egy évszázada olyan korról álmodozott, és azért áldozta életét, amelyben szabadság honol, s amelyben a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán. Nos, mi kivívtuk a nép szabadságát és népünk kulturális felemelkedését. Mi minden néppel békében és barátságban kívánunk élni, és amikor ilyen nemzetközi versenyeket rendezünk, ezzel is azt akarjuk bizonyítani, hogy helyesebb, ha a világ népeinek fiataljai a sportpályákon és a sakktáblák mezőnyein mérik össze fizikai erejüket és szellemi képességeiket és nem a háborúk mezején. A fizikai és szellemi sportbarátság összeköti a népeket, és keresztülhúzza mindazok számítását, akik ennek ellenkezőjére törekednek. Maróczy Géza nemzetközi nagymesterünk is a népek barátságának, kulturális és sportkapcsolatai fejlesztésének és a nagyszerű szellemi sportnak, a sakkművészetnek szentelte életét, tehetségét. A most meginduló nemzetközi sakkversenyt tehát méltán szenteljük az ő emlékének. Mint versenyző, 1902—1908 között a világ legjobbjai közé tartozott; mint oktató és szervező, elismert tekintély volt, külföldön, hazánkban egyaránt. Lovagias, szerény magatartása tiszteletet, megbecsülést szerzett számára. Meggyőződésünk, hogy ugyanilyen lovagias, sportszerű küzdelmet vívnak majd a mi versenyünk részvevői is. A sakkozás mind népszerűbbé válik hazánkban, mind szélesebb tömegek között terjed el. A kiváló nemzetközi nagymesterek és mesterek magas színvonalú küzdelme bizonyára hozzájárul majd a sakkozás további népszerűsítéséhez nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Reméljük, hogy külföldi vendégeink a szabadnapokon és délelőttönként módot találnak arra is, hogy megismerkedjenek népünk életével, történelmi és kulturális emlékeivel is, jó emlékekkel távoznak majd tőlünk. Ezzel versenyünk elmélyíti a különböző társadalmi rendszerben élő népek közötti kulturális és sportkapcsolatokat és őszinte barátságot. E gondolatok jegyében sok sikert kívánok a Magyar Sakkszövetség és a magam nevében a verseny valamennyi részvevőjének, és a II. Maróczy Géza emlékversenyt megnyitottnak nyilvánítom.« Ezután Gyenes András, az MTSZ alelnöke mondott beszédet, majd Elek Ferenc és Katona Lajos versenybírók bemutatása következett. Elek Ferenc nemzetközi versenybíró ismertette a fontosabb szabályokat, valamint a verseny időbeosztását, programját. Ezután következett a nap egyik legizgalmasabb öt perce, a sorsolás. Vajon ki kivel méri össze erejét még aznap délután, néhány óra múlva? ... A sorsolás megejtése után a teremben izgalommal tárgyalták a versenyzők, szervezők, vendégek egyaránt a délutáni párosítás várható eredményeit, a versenyzők esélyeit. A terem lassan kiürült. Volt, aki máris pihenni tért, voltak, akik rövid sétára indultak. (K.J.) C Itarcczis - emlékverseny A verseny részvevői sorsolási sorrendben 1. KLUGER Gyula nk. m. Magyarország 2. DELY Péter m. Magyarország 3. FILIP Miroslav dr. nk. nagym. Csehszlovákia 4. BRONSTEIN David nk. nagym. Szovjetunió 5. KORCSNOJ Viktor nk. nagym. Szovjetunió 6. POGÁTS József dr. m. Magyarország 7. PORTISCH Lajos nk. nagym. Magyarország 8. BISGUIER Arthur nk. nagym. Amerikai Egyesült Államok 9. UHLMANN Wolfgang nk. nagym. Német Demokratikus Köztársaság 10. BARCZA Gedeon nk. nagym. Magyarország 9. TAJMANOV Mark nk. nagym. Szovjetunió 12. DRIMER Dolfi nk. m. Románia 13. DONNER Jan Hein nk. nagym. Hollandia 14. SZIMAGIN Vlagyimir nk. m. Szovjetunió 15. HAÁG Ervin nk. m. Magyarország 16. BILEK István nk. m. Magyarország Az első forduló Valamikor nagyon könnyű volt a rádióriporter szerepe, ha egy labdarúgómérkőzésről tudósított, mert hisz ki tudta ellenőrizni, mi is folyik — esetleg több száz kilométerre — a pályán? Ma azonban a ravasz rádióhallgatók sokszor nem elégszenek meg a bemondóval, hanem párhuzamosan a televíziót is bekapcsolják. Így vagyunk e forduló beszámolójával is. A közönség a bevezető kommentár után »tényekkel« is szembetalálja magát, így bizony nem mondhatjuk egyszerűen, hogy például a Kluger—Bilek játszma békés döntetlennel végződött, hanem azt is hozzá kell fűznünk, hogy a létrejött végállásban a két versenyző ilyen elhatározását aligha lehet pozitívumként értékelni. Enyhítő körülmény, hogy kölcsönösen nagy időzavar volt. De nem is tudom, miért kezdem negatívummal, amikor annyi érdekes, eredeti játszma érdemelné meg a vezető helyet! Nézzük például Bronstein és Donner harcát. Egy ilyen játszma a sakk kedvelőit bőségesen kárpótolja sok más élmény elmaradásáért. Már a 10. lépésnél tartott a küzdelem, de halvány szándékot sem mutattak a felek a sáncolásra. A közönség csak azt látta, hogy ellenkező szárnyakon tologatják előre a gyalogokat s egyszer csak az időzavarban lévő Donner feladta. Világos volt, hogy mi történt: sötét elnézett egy tisztet. De hogyan történhet ilyesmi egy nagymesterrel? Eszembe jutott az 1955. évi göteborgi verseny. Donnerral játszottam. Rejtett mattfenyegetésem lépéseken keresztül lógott a levegőben, de ellenfelem valahogy mindig elkerülte. Látta, vagy csak véletlen segítette a