Maros, 1932. január-június (6. évfolyam, 1-149. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Élet, Halál, Szerelem és Gyűlölet Marosvásárhelyen Statisztika a marosvásárhelyi születésekről, halálozásról, házasságról — Esküvő a halálos ágyon. Többen születnek mint amennyien meghaltak Az Élet a Halál és a Szerelem biro­dalmában vagyunk. A Városháza má­sodik emeletén, az anyakönyvi hivatal­ban. Itt ahol annyi szerelmes szív sut­togta el a boldogítói igent­­it,­ amely szobához annyi átok tapad és későbbi ivatóperesek részéről. Az Élet,Halál és Szerelem bárodal­mának főnöke Perharta Olivér városi anyakönyvezető ki rendelkezésünkre bocsáj­otta azokat az adatokat, ame­lyekről kitűnik, hogy Marosvásárhe­lyett nem történnek csodák. Akik ebben az évben még érdemesnek tartottak megszületni Vannak ilyenek is. Még pedig elég számosan. Az idén 1931 december 28- ig nem kevesebb, mint 722 gyermek született. Ez elég szép szám a mai gazdasági és hipermodern körülmé­nyekhez képest. De azért bizonyos hogy tavaly sokkal több újszülött sza­­por­­olta a város lakosságát. 1930 ja­nuár 1-től december 31-ig 793 gy­áma. Született Alajossá­árhelyen. Ahlh fudnah valamit, amit mi meg nem ludunh . Ezek a halottak. Azok alak két méter mélységben csendesen pihennek acél vagy deszkakopors­óban és fogalmuk sincs a jödi nyomorúsággal. Szivük nem ver, ajkuk nem csücsöríti csókra karjuk nem tárul elelésre, az energia­­törvény értelmében alkatrészekre bomlanak és ut láthatatlan, energiákká alakulnak át a világűrben. Halottak. Ebben az évben is voltak sokan, de egy 40 ezer lak­osú városhoz képest nem is nagy a halálozási arány­­szám. Ebben az esztendőben keddig 590 ember h­a­t meg. Ezzel szemben a múlt évben 591. Amint tehát láthatja tehát közel 200 főnyi különbség van a hatottak és szü­löttek listáján. Ugy lá­tszik a legmosto­hább anyagi viszonyok sem ölhetik ki az emberből a lajtentartás ösztönét Akiket bilincsbe ven a szerelem Na és a házasságok. Ez a legsikam­­lósabb rész, itt lehet még valami szo­ciográfiai adatot is ta­álni. Lássuk csak Ebben az esztendőben 230 házasság volt, a múlt évben haltat több. Mit jelentsen ez?? Azt, hogy az em­berek nem házasodnak. Az elmúlt év­b­en 107 ember lett öngyilkos több ke­vesebb eredménnyel Marosvásárhelyen Nős illetve férjes csak 230. Ebből azt lehet levonni, hogy a házasság még mindig édesebb Valami, miint az ön­gyilkosság. De valószínűleg fájdalma­sabb... . ! És, hogy kik házasodnak. Perharta Bányakönyvezető felnyitja a nagy köny­vvet, amelynek lapjai olyanok mint a sorsjegy. Rózsaszínűek.... — Hát kérem minden második háza­sulandó: cipész, vagy asztalos... Az úgynevezett kö­­posztály nem háza­sodik... Tényleg a 230 házas ember között le­galább 110 cipész vagy csizmadia. Job­bára az iparosok nősülnek, latainerek intellektuellák nem veszik magukra a eltözöltség bilincseit. Eshttfő a halálos ágyon A legérdekesebb esete: — Perharta Olivér elgondolkozik. — A legtragikusabb eskelésem épen­­ minap véd. Egy haldoklóhoz hiv­­ak esküvőre. Dr. Musca polgármester ur is jelen volt az esküvőn. Minidenek előtt Dr. Szilágyi megvizsgálta a hal­dokliót és megállapította, hogy eszmé­leténél van. E bizonyitvány birtokában összeeskettem őket. Soha ennél tragi­­kusabb esküvőn nem tettem rászt. Dé­lelőtt 11 t órakor volt az esküvő és éjjel 111 órakor a Vőlegény illetve a férj már meghalt... [ . i i j . 1 ' A végén hagytam « valdpestestiket. Aránylag nincsenek sokan. Az elmúlt összesen hatvan házaspár vált el Az idén is körülbelül ennyibe tehető a a váltók száma. Ha tekintetbe vesszük­ azt, hogy sok válópert az illetékek meg nem fizetése miatt a törvényszék még nem közölt az anyakönyvezteséggel, a vámperek évenkénti számát 80-ra te­hetjük, tehát a házasságok­ 40 százalé­ka az égben köttetik, és a földön okfes­tik­ fel.... Evvel be is fejeztük Marosvásárfű­ely lakosainak életéről halálokból szerel­mekről szóló beszámolónkat Az ada­tok nagyjában megfelelnek a tavalyi­aknak és normáisnak mondhatják. i­­oo- n 1932. Január 1• JEGYZETEK A RIPORT KÖNYVBŐL Vaida Voevod Volt belügyminisz­tert sokat gúnyolták a bukaresti lapok annak idején, amikor «üdülésre» eg­y bécsi szanatóriumba vonult. Frissen n­a ott még al­kör a lupényi sortűz bor­zalmas hangulata és a Tasloveanu féle vasgárdista kacérkodás. Vaida szépen kiutazott az országból és nem törődik nőnapokon keresztül a belügyekkel. Amikor vi­sszatért, már a bécsi pá­­­lyaudvaron megkezdődött ellene az újságíróik rohama: — Milyen tervekkel megy haza?... Mi a véleménye a romániai állapotok­ból??... Vezetni fogja e továbbra is a be­l­üg­y­m­in­iszteri­um­ot ... Vaida böbeszédűen­, de jelleg­zetes «rdbeszéléssel» felelt. Mestere annak, hogyan kell a lényeg «mellé beszélni» és elhódítani az újságírói buzgalmat. Amikor Kolozsvárra ért, éppen ta­nárrá avatták az egyetemen Moldován Valért. Szép ünnepséget rendeztek. A beszéd­sorozat végétt az újságíróik kö­ülvették Vaidát, aki Dobirescu erdé­­gi miniszterrel ült a felolvasó tribün mellett. — Miniszter ur, mi újság! — hanzolt a konvencionáis kérdés. — Ugyan édes f­áim — felelte keli Vesen Va­da — mit mon­dna­nak nek­­ik ujjal. Hiszen elmondtam már min­dent Bécsben. Pesten. Nagyváradon. — Valami jót nem tetszett, hozni a koozsvári újságíróiknak? — nógattuk csökönyösen. — Sajnos, semmit. Nincs politikai ujsij1. ' L i • f L. r — Ta’án nem is erről van szfo — szlóa t meg egyik szemtelen újságíró — Mit hozott kegyelmes ur Bécsbe, természetben? Mondjuk... egy fiú bé­csi csigarttát nem hozott, nekünk?? Vajda lemond­ólag felelte: — Hoztam, de már mind elszítták a bará­aim. Enre persze a cigaretta ügy előtér­be kerü­l és Dobrescu kötelezve érez­te magát, hogy elővegye ezüst cigaret­ta tárcáját és megkínálja az újságíró­kat. Cigaretta már volt, de senkinél nem akadt gyufa. Erre az egyik újságíró me­részen kiveszi lepcs­ézetetlen öngyujtjó­ját és tűzzel kínálja Vajdát. Meg is je­gyezte: . — Kegyelmes úr, ne tessék sziálin író­a nincs epcsét rajta. . . Vajda a világ legtenm­észetesiebb hang­ján vá­nszolt: — Ne busulj fiam. Én is hoztam ma­g­ammal Bécsből néhány finom ön­­gyujk­ót. Pecsét nélkül... Egyszerűen be­csempésztem őket... " , i ! (Abszolút hiteles) X Ileana hercegkisasszony, aki most arról híres, hogy mérnöki főherceg urával repülőgépen szokott hazajárni Münchenből és repülőgépen utazgat Sinaiáb­ól Bukarestbe és vissza — mintha villamos vagy autóbusz lenne a repülőgép ezelőtt hat esztendővel még kis leány volt, aki Szovátán, ahol Mária királyné nyaralt a libák után szaladgált a réten. Ebben az időben egy magyar újság­író audenciát nyert Mária királynétól A kihallga­ás után az újságír­ónak meg­mutatták a villa emeleti kis szobáját is, amelyben Iteanu hercegkisasszony lakott. A szobában csak egy serllón egy szekrény és egy festőáltvány volt. Az állványon egy meglehetősen gyen­ge portré. Amis, az újságíró a szoba berende­zését Ügyel­i, hazaérkezett a rétről Ileana. Megállt a portré előtt és ezt kérdezte: — Mondja uram, j­ó ez a festmény?? Az újságíró nem sejthette, hogy a kis kirá­lkisasszony már portré fes­tés kísérletével is foglalkozik és nyu­godtan mondta: — Nem. Nem jó. A hercegkisasszony arcát mélysé­­séges szomorúság lepte el. Le volt sújtva. Aztán odafordult az udvar­hölgyhöz és fülébe súgta: j ,­­ [ í — Mondja ez ur festő?? | | j j — Dehogy. Újságíró. i ' f i — Csak?? Nió akkor nincs baj. Mert a festmény csak azért is Ugye? j Hát persze, hogy j­ó lett , , , , , . Beth­len György gróf, a Magyar Párt elnöke, mint ismeretes, ideges ember, beszéd közben arcizmai rángatóznak és kezével idegesen gesztikulál. Egy­szer a bukaresti parlament folyosó­ján a magyar képviselőkkel tárgyalt akik szorosan körülvették. A parla­menti folyosi­ra akkor kapott először le­menőt egy antiszemita újságíró. Kí­váncsian kérdezte kollegáitól: Ki ez? Ki az? Amikor a magyar csoportot meg­lát­ta, Bethlen felé mulatott és íg­y sz­ólt: — Az biztosan zsid­ó. Nézd, hogy ka­szál a kezével. — Persze, hogy az válaszolta az Adeverul munkatársa, aki már régi képviselőházi riporter volt s aki is­merte gróf Bethlent. — Annyira az, hogy Bethlenből jött. — Vai de mine! — hökkent meg a keresztén­ybaj­nok. — Akkor hogy küld­jem én őt Ugandába??! !­­ -0— „A politikai foglyok sanyargatása sötét árnyékot vet az illető kormányra“ A budapesti Pen­­Club» érdek««­­kiáll»«tnj«s a világ valamennyi kormányáhóz Budapestről jelentik. A bud­apesti Pen Club a világ valamennyi kormá­nyához rendkívül érdekes kiáltványt intézett, melynek szövege a következő: »Mi, alulírott tagjai és t­iszteletbeli tagjai a Pen nevezetű politikamentes illők világszövetségének, mely harminc­öt különböző nemzetből négyezer igant képvisel, a következőkre hívjuk fel Va­lamennyi ország kormányának figyel­mét. Időről-időre megdöbbentő hírek terjednek el világszerte azokról a sa­nyargatásokról, amelyeket egyes álla­mokban po­­­lkai vagy vallásfelekezeti okokból börtönbe került embereknek kell elszenvedniük. Ezek a sanyargatá­sok fölrázzák, felzaklatják a világ lel­kiismeretét és minden emberileg érző szívben felháborodást keltenek. Felhív­juk hát a kormányok figyelmét, hogy, különös gondot fordítsanak ezeknek­ a politikai vagy vallási okokból börtön­be került embereknek sorsára, hogy a szia­tóságok velük szemben tanúsított b­á­násm­ódjában az emberiesség törvénye­in sérelem ne essék, mert semmi sem kelt a világon olyan­ erős ellenszenvet egy kormánnyal szemben, mint a fog­lyok sanyargatása. A politikai foglyok sanyargatása pedig előbb-ut­­óbb min­dig nyilvánosságra kerül és sötét ár­nyékot vet az illető kormány mentali­tására­.­­ 1­900“ MAROS A legnagyobb választékban és a legolcsóbb árban kapálok mindennemű kötött áruk és í/ 1. (CNOKOSI BNDETA1L I)Fürst Lajo uál Fő ér 5 -f árn „Takarékosság" bevásárlási helye 3 ik oldal

Next