Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940

csak halála akadályozott meg abban, hogy a Nagyszombatról Budára helyezett egyetem tanára legyen II. József császár meghívására. Tizenegy pályázatával 234 aranyat nyert s így külföldi egyetemeken is örök dicsőséget szerzett velük hazájának és iskolájának is. A magyar szellemi erőnek s alkotó képességnek egyik csodálatos bi­zonysága az ő munkás és mélyen keresztyény élete, amelynek szí­vósságánál csak külső zaklatottsága és belső szilárdsága volt nagyobb. Borosnyai Lukács János (1797—1848) az addig nem tanított természetrajznak tanára. „Rövid természet história" című tanköny­vét rímes versekbe foglalta. Feltette a kérdést prózában, mely rend­szerint rövid egy sor volt és a felelet rá mindig két sor rímes vers. Vásárhely leírását is megkezdte, de csak két füzet jelent meg belőle. Túláradó lelkesedéssel fogadta az ifjúság, mikor Köteles Sámuel (1799) a kiváló filozófus, Kant és Fichte tanítványa, a Tudományos Akadémia tagja a filozófiát és a politikai tudományokat magyarul tanította. Eleven, lelkes, sokoldalú tanárnak írják le kortársai, aki bölcs nevelő is volt s szerető szivü barátja a diákságnak. Makkfalvi Dósa Elek jogi tanfolyamunk országos hírű tanára, kollégiumunk olyan büszkesége, aki túlnőtt a tanári tudósi soron, országos jelentőségű emberré emelkedett Erdélyben a politikában is, ami akkor igen sokat jelentett. „Erdélyhoni jogtudomány" című munkájával méltó elismerés érte s róla mondották, amint Nagy Endre írja, Deák Ferencnek azt az elismerő nyilatkozatát: „Hogyha Magyarországnak volt deákja, Erdélynek volt professzora". Antal János (1798—1813) a literatura és teológia tanára, az első református püspök, aki tanulmányait Vásárhelyt kezdette és végezte s így az intézet szellemi és anyagi gondozását mindig szem előtt tartotta. Ugyancsak a teológia tanára volt Bodola Sámuel (1790—1866), ki később szintén püspök lett, az alapos tudású Molnár Albert teo­lógiai katedráját foglalta el. A teológia professzor­ainak sorát a tragikus sorsú Török János zárja, aki a Makk-féle, Kossuth által táplált kalandos tervnek esett ál­dozatul. Az osztrákok tudomására jutott s így Török professzort Horváttal és Gálfival, mint felségárulókat felakasztották a Posta­­réten 1854-ben. A filozófia tanára, a magyar tudóstársaság tagja volt Kibédi Péterfi Károly (1818—1873). Művei közül „A filozófusok históriája", „Logika", „Metafizika" tűnnek ki, mindezek a magyar bölcselet fejlődésében elsőrendű szerepet játszanak. Ifjúsági önképzőkörünk megteremtője (1878) Mentovich Ferenc (1819—1879) a materialista filozófia alapján tanította a természetrajzot.

Next