Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940
gelékeként is megjelenik, ezért „Appendix“ néven ismeretes. A két Bolyai nagyságának legnagyobb elismerése volt talán az, mikor 1831- ben a buenos-ayresi tudományos akadémia díszülésén a világ elsői között a mi tudósainkról is megemlékeztek: „ ... et les magyars Farkas et Jean Bolyai et Le Collège réformé de Marosvásárhely..." (Farczádi Elek tanulmányában említi). Mielőtt a kollégium többi nagy professzoráról megemlékezném, szükségesnek tartom röviden ismertetni, milyen volt a tanári testület hivatásköre évszázadokon keresztül : „Egy professzorra ,főleg erdélyi reformált egyházunkban, úgy az ősi hagyomány, mint a sajátságos egyházi, társadalmi és nemzetiségi helyzet rendkívül sokféle és egyaránt nagyfontosságú feladat végzésének terhét rója“ — írja Kovács Ödön dr. „Távoli vidékekről összesereglett növendékekkel szemben hordoznia kell az apa és anya gondját, mely nem is csak az erkölcsnevelésre, de még a táplálkozásra is kiterjed ... Sajátságos egyházi alkotmányunk, az egyházi közélet vezetése körül is a legnagyobb mértékben megtisztelő szép jogokat nyújt a tanárnak, de ép oly mértékben kötelező szolgálatokat is kíván tőle. És nem is csak az iskola és az egyház formálhat jogos igényt az ő tehetségére és munkájára, a társadalmi közélet, a nemzet közművelődési törekvései, sőt legtöbbször a politikai élet némely mozzanatai is méltán megkövetelik tőle, hogy munkás részt vegyen bennük, hogy meghozza azon áldozatokat, mikre állása és műveltsége képesítik s mik alól nemzetünk egyetlen hű tagja sem vonhatja ki magát, anélkül, hogy bűnt ne kövessen el a nemzeti és hazafiúi hűség ellen. A kollégiumok tanárainak élete, amint azt látni fogjuk, megfelelt ezeknek a követelményeknek, sőt azokból a példás és gyakran magasztos életekből alakult ki ez a felfogás a tanár pályájáról. Már a Particula igazgatói közül kitűnik Laskai Csókás Péter. Az első orvosi magyar nyelvű mű szerzője (1581), melyben az emberi test csodálatos alkotását és a lélekkel együttes működését fejti ki. 1593-ban Baranyai Décsi Czímer meg első képviselője a Bolyai Farkas féle sokoldalú és komoly felkészültségű tanárnak, „aki nem lesz halhatatlan, de soha sem hal meg örökre." Átugorván egy századot, emlékezzünk meg Szatmári Paksi Mihályról, (1716—1734) feddhetetlen és józanéletű tanárról, akinek lelke még Sárospataké volt, de egészen erdélyi gondolkozású Kovásznai Tóth Sándor (1761—1792) kora jeles szentírás magyarázója, emellett „oly tiszta deáksággal élt, mintha Cicerónál és az ő ideje körül virágzott római íróknál soha semmit nem tanult, nem olvasott volna." A XVIII. század tudósai között előkelő helyet foglal el Fogarasi Pap József (1744—1784.) ,ma kiváló bölcselő és matematikus, akit