Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-03 / 22. szám
tíí-TTrt-Előfizetési díjak: - --&----------- ktljktubanLua és TÍUékre pesten küldve: Kgtsz évié . . . . 6 irt — kr. Fél .él je .. . . . 8 Irt — kr. 4 j^íjöjeátívre, . • 1 írt 50 kr. ^ SÍíMXSmj SZÁLLÁS f* KIADÓHIVATAL: Sztnlu-iklassiteza 71)2-ik számú háznál. A lap sztíterit részét illető külderények a szer- tbe**tőséghez. pénz küldemények a kiadóhivatalhoz bémentve küldendők.WEZELŐTT („ERDÉLY.“) MABOS-TŐIIcDAMENTE és MAROS-VASJEHELY SZ.K. VÁROS társadalmi,, közművelődési, közgazdasági érdekelt képviselő és SZÉPIRODALMI HETIKÖZLÖNY. — Megjelenik minden vasárnap.— Hirdetések dija: (Garmond soron kint.) Egy 1 hasábos sor, vagy térfogata, 5 kr. | Egy '1 , , „ , 9 kr.. „ 12 kr.^ Bályegdij minden egyszeri közlésnél 30 kr Sokszori hirdetéseknél mérj. több .kedvezmény. A hiriktészk a kiadóhivatalhoz czimzenduk. «Kä' X yilttér soronkint 25 kr. ■*sr- -• vy—-----———A T ZS IiilWn TÁRSASÁG.“ Már évekkel ezelőtt föl volt vetve kérdés s ennek folytán megért az eszme városunk irodalommal • foglalkozó némely egyénei előtt, hogy „a szép tudományok növelése, a régi és újabb székely-magyar nyelvészeti sajátságoknak és népköltészeti emlékeknek felkutatása és összegyűjtése“czéljából, Maros-Vásárhelytt, a székelység fővárosában egy irodalmi társaság létesítését megkísértsék. Aranka és társainak a múlt században tett hatásos működési köre, mintegy világító szövetnek, úgy tűnt fel a kételyek között megindult úttörő hajósok előtt, kik csak az 1875-ik évben kezdettek szerény körükben egykis társaságot összehívni s hol magánházaknál, hol középületekben ezen czél megvalósithatása szempontjából előlegesen tanácskozni, eszmét, nézetet cserélni és kifejteni. A szerény kis társaság előtt mindenekfelett a jövő lebegett, mert be kellett ismernie, hogy jelenleg kevés azoknak száma városunkban, kiket az irodalom fölkentjei között teljes joggal és büszkeséggel tisztelhetünk, de másfelől azt is átlátta a kezdeményező irodalom-pártoló kis társaság, hogy valakinek a jelenben kell megindítani a mozgalmat, hogy az jövőre kiható eredményeket hozhasson létre. Az 187-iki m.-vásárhelyi colossalis tűzvész ez ügyet is késleltette, de ezen késedelemben nem volt veszteséges, mert mintegy „tűzpróbát“ kiállva, az 1877-ik év január 27-ikén már megerősített alapszabályokkal s egy elhunyt, de emlékében halhatatlan vezér-publicistánk, báró Kemény Zsigmond jeles írónk nevét zászlójára írva, az előleges felinkálkodások megtételéreegy"""- tagú bizottságot ki is nevezhetett. A bizottság teljes csendben és elvonultságban, kitartó ügypozgalommal De a nagyok s hősök szív-vérének Sarja mindig uj életre ébredt, S ha a vihar elvonult fölötte, Lombja tépve volt, de nem törött le, S midőn már czedrussá lenni véltük, ám akkor kell, hogy szorongva féltsük ! Mely sok zivatarral szembe szállá, Hitvány szellőnek lehetne bábja?! A tölgyet, mely látott ezer évet, Ledöntik gyökerén rágó férgek!... kívánt küldetésének megfelelni s mint a junius 3-kán tartandó szervező-gyülésre megállapított és itt következő jelentésből kitetszik, még várakozáson felül sikerült végeznie megbizatását. A jelentés következő: Tisztelt társaság! TARCZA: Viharos idők. Midőn.szép hazám mar-mái' haldoklott S hai örömmel tapsoltak a poklok*. Támadott adudig csillag felette. .. Mely a sötétségből kivezette, ... S az ígéret földét megmutatta, Melyen fénylett a dicsőség napja; De midőn ennek útjára állott, Félrevezette megint sok álnok, s egy-egy század kellett, a míg újra visszatámolygott az igaz útra. Annyit lépett hátra, mint előre, Sokszor hű volt a nyáj s hűtlen őre. Farkasok jöttek s megtizedelték, S a mit belőle nem téphettek szét, Azt bitangok keze fölkeverte, Hogy ne ébredjen önismeretre. Isten csodája volt, hogy még tengett, Mint virág, melyet nem öntöznek meg Sirhalmán elvérzett mártyroknak, Csak hármat ápolja s jótékony nap. — Sáiinth Gyula. Két gazdagság. (Beszély.) Francziából szabadon PODHAJECZKY RÓBERT(Folytatás.) Pár nap múlva ismét előkerült Pál s Lajosnak, kit most is — mint rendesen — műszerektől körülvéve talált, megmutatta a nyereséget, mit neki a késvásár behozott. Midőn ez év január 27-inkuló gyűlés becses bizalmipere vszünkbe jutott kitüntető milibizást el- fogadtuk , nem voltak előttünk ismeretlenek azon akadályok, melyekkel meg kellene küzdenünk. Irodalmi uj társaságait alakítani ott, hol ezt még a legjobbak is lehetetlennek tartották; akkor, midőn az egész ország, figyelme a lázas és nemzetünket oly közelről érdeklő küzdelmekre irányul; s biztos eredményt várni mégis, különösen azon időben, mikor a legrégibb ily irányú egyletek is a zsibbasztó közönyösséggel küzdődnek , kétségkívül merész vállalat. De a hol az eszme a legnemesebb ha— Mit mesterkedő! megint ? — kérdé Lajostól.’ Szeretném kutyánkat, a Rubis-t, ’a kiépülésre megtanítani. Azalatt, mig én dolgozom, ő a haszontalanba fa alatt nyújtózkodik. Nem foghatom fel, miért mondják az emberek, hogy : „dolgozik, mint egy kutya“, mikor a kutyák — szórósan véve — épen semmit sem dolgoznak. Én oda akasztom.' ő kémét a köp ülő mankójához s addig járatom körül,mig a vaj ki lesz verve. — Sohase láttam ilyen bolond fiút, mint a milyen te vagy Lajos. Örökké fúrsz-rá- Tagsz valamit, örökké el vagy foglalva egy vagy más dologgal. Ami engem illet, én az elfoglaltatás közti legjobban szeretem a mulatságot és a pénzcsinálást. — Azt én is szeretem. De jobban szeretem, ha egy egy tárgyat, mit birni óhajtanék, magam megkészithetem magamnak s tervezgetésemnek, törekvésemnek sikere vann. A következő héten Lajos meghívta barátját, hogy-Tekintse meg a Rubin kutyát a munkánál. S valóban az eszes kisfiú találmánya pompásan sikerült. A mankóhoz egy