Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)
1878-02-14 / 12. szám
Vill. évfolyam. 12-ik sz .-Vásárhelytt, 1878. február 14 Előfizetési dijak Egyes sírm ára 7 . . 6 fit — kr. . • 3 itt — kr. . . 1 írt 50 kikrajczár. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS : Szentm Miklósi utcza 792-ik számú háznál. A ff.p székényi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénz küldemények a kiadóhivatalhoz bérmenve küldendők. Kiadóhivatal a plebrima-épületben. Hirdetések dija: Egy 1 hasábos sor, vagy térfogata, 5 kr. Egy 2 . 9 kr. Egy 3 .12 kr. Bélyegéi: minden egyszeri közlésnél 30 kr- Nyilt tér soronkint SS kr. Égisz évre Félévre . Negyedévre Az élet és az ember. (Folytatás.) A természet az emberi működés minden ágának ezen mintaképe az erő-kiméletben és eszköz-választásban valóban nagyszerű. Évezredek óta ugyanazon parányok mennyiségével dolgozik, melyeket, mint egyedüli igazi perpetuum mobile, örökös kerengés-ben összeilleszt és megint szétbont. Ezen parányok és anyagok az egész mindenségben ugyanazok, mint itt a földön; ezt bizonyítja a spectral analysis és a világűrből földünkre hulló meteorkövek anyaga. Földünkön az anyagkerengés a jégből, vízből és földből növényeket termeszt; a növényekből élnek és táplálkoznak utolsó forrásul az állatok, melyeknek hullái megint földdé és levegővé hullanak szét, és így a kimeríthetlen és végnélküli kerengést újra elől kezdik. Ezen szétbomlást térben és időben szétszórva a természet maga tökéletesen árthatlanná teszi. A földgöröngy pórusainak titokteljes műhelye és a légkörnek hatalmas villanyanyaga, a mindent elrothasztó úzon megteszik kötelességüket és az undorító rothadást tiszta, az életnek és egészségnek nem káros szétbomlássá dolgozzák fel, mialatt a szétbomlott szerves testek hulláiból megint éltető levegőt és tiszta földet képeznek, melyekből megint a növény táplálkozik és fejlődik. A szerves élet azonban földünkön csak ideiglenes, mert annak belső önmelegéhez van kötve. A földalatti erők heve mindinkább apad. A föld fiatal korában oly számos vulkánok egyik a másik után kialszanak. A belső földrétegek hévmérséke évszázadok alatt mérhető fokban, földünk nagy kárára száll; ezen meleg pedig az ő élete; a nap melege nem elég — az egyedül nem tarthatja fenn egyik égitest életét sem, és midőn valamelyik hullává válik, a nap nem adhatja vissza élet melegét. Igen is, a föld is egyszer TÁRCZA. PÉTEI ÁDÁM emlékezete. (1816—1878.) Ütött a végső óra, menni kellett, Mert várta őt a végzetes hajó, Nem fél a lélek semmi sorscsapástól, Ha öntudatja rá megnyugtató, A földi létnek megszakad határa, Halál emel trónt végtalapzatára. Te áthajózás élted tengerárján, Kifáradott, kiszenvedett halott, Révpartra értél , nézheted a pályát, Mely annyi „rózsát“ és „tövist“ adott. „Küzdés az élet.“ : ismered ez elvet, Te küzködél az élet elve mellett! . Nemes szivednek minden dobbanását, Hűn tükrözé a tiszta érzelem, A társaságnak mindig „lelke“ voltál, A dalt, zenét szeretted végtelen .... Családi tűzhelyt alkotott szerelmed, Mely oszlopát most látja veszve benned! Közügy terének kész munkása voltál, Kötelmedet mindig hűn végezéd ... „Polgár erények“ tündökölve benned. Emlékedet köztünk megszentelek, A porhüvelyt bár sírod eltakarja : Emlékedet a kegyelet fenntartja ! Nem jött váratlanul, mégis készületlenül . S talált a leverő bir, mely Petri Ádám halálát vette szárnyaira. Városunknak egyik derék, a kipróbált régi közügyi harczosa lépett ki az élővilág lánczolatából, as a legutóbbi időkig élénk részvéttel érdeklődött városunk mindennemű mozgalma iránt. Sokszár óra koszszakig volt alkalmam meggyőződteti alapos ismeretéből, szép felfogásáról úgy irodalmi, mint társadalmi téren." Az újabb időben a folytonos betegeskedés bár nagyon elgyengítő, de nemes kedély világa még az utóbbi napokban sem hagyta el s természetes modora, keresetlen humora a közkedvességű férfiút még közelebb fűzte ismerősei szeretetéhez. A temetés roppant részvéte mellett ment véghez. A „Dalkör“ szívből fakadt énekeivel érzésteljes hisurgicű temető „megteremtőjét“ s hosszú ideig szeretett elnökét. Vas Tamás az ev. ref. temető-kertben igen szép találó szavakkal állitá elő a „polgári tiszta jellemet“, melyet a feledés homálya sohasem fog kebelünkben elboríthatni. A királyi Ítélőtábla rövid szavakban sokat mondó gyász- jelentést és díszes koszorút szentelt a „derék férfi, jó hazafi, igazságos biró, hiú barát és pályatárs“ emlékének, kit általános részvét kisért sírjába. A családi gyászjelentés következőleg szól: özv. Petri Ádámné, szül. :Barczádi Emilia a maga és gyermekei: Vilma, férjezett Katsionay Gyuláné s gyermekeik: Lajos, egyetem joghallgató és Róza; továbbá az elhunytnak édesanyja: özv. Petri Györgyné, született Lénárt Lidia ; valamint testvérei: néhai Petri Ágnes, férjezett Végh Ferenczné, gyermeke és unokái és Róza, férjezett Nagy Károlyné és gyermekeik ; úgyszintén számos közeli és távoli rokon nevében fájdalomtól elborult szívvel jelenti, hogy a hű férj, gondos apa, szerető fiú, áldozatra kész testvér és rokon, királyi Ítélőtáblai biró Petri Ádám, élte 62-ik, boldog házassága 32-ik évében, folyó íve 9 -én délután 4 órakor megszűnt élni. A mindig fiatal lélek, mely gyenge testében lakozott, erőt és kitartást kölcsönzött neki a nehéz életpályán, melyet mint országos ügyvéd, községi tanácsnok, polgármester, tanár,egyházi gondnok, országos képviselő s ",végül királyi ítélőtáblás biró futott meg; nem volt a társadalomnak oly jótékony és közmivelődési szövetkezete, melyben tevékeny részt ne vett volna s mégis maradott ideje örök vidám kedélylyel áldozni a családnak és a barátságnak szent oltárán. A hült tetemek f. hó 11-én du. 20/a órakor fognak nagy-szent-király utczai házától a helyi reformátusok sírkertjébe kivitetni és ott a temetőszínben tartandó gyászbeszéd után örök nyugalomra elhelyeztetni. Béke lengjen sírhantja fölött! Szeretnék bővebb életrajzi ismertetését is adni boldog emlékezetű halottunknak s