Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)

1880-07-01 / 27. szám

X. évfolyam 27-ik szám Maros-Vásárhelyit, 1880. julius 1. 0W./V\A/\AA/WWVVV/'ATiA/VVi/V'^./WVr.A/’ 3 > A/'Aryv/'AA/^JV’ATJWA/'/V/yvryV/'j•■/vaa/wnaaQ í díja: | Egy háronszor kisúbozott | s g.u-mond sor, v.i"vannak it; tróriadítéke 5 kr. s Bélyegdij minilon; beiktatás | után 30 kr. I Nyilttér soronként 25 k**j | A hirdetés- és nyílttéri dijaki előre fizetendők. (/v/VMiwvjwuww jw i/vw j\f j\fs\rj\rj\ Maros - Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztői szállás : Iskola, (tyúkszer) utcza 2^1. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: a. rórrr. kath., leányiskola kön37-Tm37-orrad.ám 3á.team. (Szent-Í György-utca 1070 sz. a) ? Egész évre ... 6 frt — I Félévre..................3 frt — I Negyedévre ... 1 frt 50 I Egyes szám ára 14 kr* Ismételt kérelem magyar kir. belügyminiszter Tisza Kálmán ur önagyméltóságához legalázatosabb tisztelettel E-a-c3.a.peste 23.. Nagy méltóságú m. kir. belügyminiszter ur! Kegyelmes uram! A „Maros-Vidék“ ,1880-ik évfolyamának 9-ik (rendkívüli) számában, február 22-én nyilt kérelemmel járultam nagyméltóságod magas színe eleibe, legalázatosabb tisztelettel kérvén, hogy Maros-Vásárhely szab. kir. közigazgatási bizottságának azon végzését, mely szerkesztői jogomat elvonni kívánta a sajtótörvények értelmében megszüntetni kegyeskedjék. Mivel azonban már hónapok óta várok a szerkesztői kérdés érdemleges eldöntésére, s e részben semmi határozatot nem nyerhettem, bátor vagyok ismételt kérelemmel fordulni nagyméltóságodhoz, s a szabadsajtó nevében jogorvoslatot kérek a nagyméltóságú miniszter úrtól. Ismételt kérelmem a következő indokokkal támogatom: a közoktatási törvény 141. §-a világosan kimondja, hogy „a tanítók oly teendőket végezhetnek, melyek helyben és tanórákon kívül elvégezhetők.“ Felsőségi engedelem-kérés csak oly eseteknél jöhet tetekintetbe, melyek nem ,a szellemi téren, hanem testi foglalkozásokba nyilvánulnak, mint például: vendéglős, pénzintézeti hivatalnok, községi jegyző .... sat.. . . A közoktatási törvény 147. §-a értelmében szellemi foglalkozástól nemcsak, hogy tiltva nincs a tanító, hanem inkább kötelezve van testületbe állni és szellemileg foglalkozni, anélkül, hogy arra előleges engedelmet kellenek hatóságától kérnie. A hírlapszerkesztés pedig egyike a legkiválóbb szellemi foglalkozásoknak.*) A „Maros-Vidék“ júliuson kezdve ügyetlen lapja a székely fővárosnak. Fennállása a magas kincstárnak postabélyeg és hirdetési illetékekben évek óta már egy pár ezer forintot jövedelmezett s jövedelmezhet éven*) Nagyságos Vadász Manó, kir. tanácsos, Csongrádmegye kr. laufclusy elöjö- Mr. "MVxtaVlufly tekintetes közigazgatási bizottságához '512.—Vár szám alatt tett "Mvatalos jelentésében igen szépen felejtette az okokat, melyek miatt Nagy Tamás tanító a „Vásárhelyi Közlöny és Híradó“ szerkesztői joga bántatlanul hagyatott. M Vásárhely sz. k város 6. köz. biz. előtt is ezen indokoknak kellett volna állam! Ott egyetlen egy hang sem szólalt fel a polémiákat is folytató lapszerkesztői jog kérdése ellen, sajnos, hogy itt a szellemi munkásság elnyomására .,többség“ alakult. Egyetlenegy embernek kirívó ambitója volum“ kierőszakolással kivánt triumphálus! „Jo triumphe!“ sed. ..Memento mori! Szerk. ként 5—6 száz forintot, s így gazdaság szempontból is kívánatos a lap fennmaradása. • • : (■•■! . . .[ Ezeken kívül még számos indokolt érvet tudhatnék felhozni szerkesztői jogom támogatása mellett, de legyen szabad csak azon körülményre hivatkoznom, hogy az iskolai elöljáróság a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a június 30-án bevégzett jelen tanévben is a tanítási eredményről, s hogy lapom által számos közérdekű ügynek teszek városunkban szolgálatot. Ismételt kérelmemnek legmagasabb figyelembe vételéért legalázatosabb tisztelettel esedezve maradok Nagyméltóságodnak Maros-Vásárhelyit, 1880. jul. 1-én legalázatosabb szolgája Kerekes ■ Sámuel a,,Maros-Vidék“ szerkesztője. ésMm §«sár-«!*) Őszi szellőid ... I. Őszi szellők lengedeznek, Hulldogál a falevél, Tar mezőnek bús avarja Mind csak elmúlást regél. Oh be szép volt, a természet Míg virult egész vidék! Most zománczát, földi ékét Őszi szellők elvivék. . II. Életünknek szép tavasza Oda lett már édesem, Most a nyárnak forró napja Sírt reánk le fényesen. Ámde nyárnak forró napját Őszi szellő űzi el! — Oh szeress hát, míg nyarunk tart Kebled lángérzelmivel! — Kerekes Sámuel. *) Mutatványul szerzőnek sajtó alá rendezett költeményeiből. Részint a hivatali elfoglaltatás, részint pedig a t. olvasó közönség előtt ismert többnemű szerkesztői kellemetlenségek gátolták eddig elő szerzőt újabb költeményei Az erdő tündére. — Hing Miksa után: Fekete Károly. — I. Egyetemi tanulmányaimat épen bevégeztem s a tudori vizsgát sikerrel kiállottam. Atyám, jutalmul megengedte, hogy egy nagyobb kéjutazást tegyek s erre a szükséges útiköltséget elküldötte. Szeretett anyám pedig levelében telkemre kötötte, hogy ezen alkalommal egy jómódú földbirtokoshoz férjhez ment nővérét, régi ígéretemhez képest, látogassam meg, mivel utam épen arra vezet s igy könnyen megtehetem. Anyám ezen óhajának annyival örömestebb engedtem, mivel tudtam, hogy nagybátyámnak két igen szép kedves leánya van és igy ott mulatásom ideje — ámbár, hogy falun lakik, — igen kellemesen fog eltelni. Nagynéném hosszasabb ideig élt a főherczegi udvarnál és még most is fenntartja összeköttetéseit a birtokához közel fekvő főváros legelőkelőbb köreivel. Mindez néhány kellemes és kedélyes napot ígért, miért is a legszebb reménynyel és a legvidámabb kedélylyel váltam meg az egyetemtől, jóllehet az elválás régi barátaim és tanuló társaimtól fájdalmasan érintette keblemet. Ősi szokás szerint barátaim egy darabig elkísértek s az elváláskor meg kiürítettünk néhány palack bort, elénekeltünk néhány régi deák dalt s váltottunk néhány szívélyes szót. Öleléseik, kézszorításaik és csókjaik között végre nehéz szívvel elváltam, hogy útra keljek. A távolból hangzott még felém a régi dal: „Öreg diák én elmegyek, Nyárs polgár’ ház Isten veted! Az ős otthon fogad megint, És nyárs polgárrá lenni int.“ Isten velünk, Isten voltnk, A válás hah, de fáj nekünk. Könyek tolultak szemeimbe, eszembe jutván azon boldog őrak, melyeket az egyetemen kedves barátaimmal eltöltöttünk s arra gondolván, hogy vájjon mikor és mily körülmények között fogunk újból találkozni? Azonban rövid idő alatt az ifjú kor könnyű kedélye természetes szomorúságomat legyőzte, és az elválás fájdalmát kellemesebb benyomások könnyen feledteték. Még csak huszonkét lives voltam, előttem reményteljes jövővel és zsebemben telt erszénnyel. Kell e ennél több a boldogsághoz? Átengedtem magamat velem született ábrándos hangulatomnak és könnyen felizgatott képzelmem a legelragadóbb képeket varázsolta elém. Fogadtatásomat rokonaimnál a legélénkebb színekkel festettem magam elé és falusi mulatságokról, bálokról, ünnepélyekről s ezekhez hasonló szórakozásokról álmodtam. De mindenekfelett legtöbbet foglalkoztatott unokanővéreimre való visszaemlékezésem, kiket már több éve nem láttam. Akkor még mindketten serdülő kislánykák voltak, egyik tizenkét, másik tizennégy éves, de már elárulták jövendő szépségüket és ha e feltevés valósult, amit jogosan remélhettem, akkor a választás kettőjük között, nehéz kellett hogy legyen. Hogy az időközben kifejlett ifjú hajadonok felettem egy más férfinak adnának elsőbbséget és önlehető kiadásában. A nyári szünnapok alatt a „Májusi bimbók*' okvetlen kikerülnek sajtó alól. Szerkuimiv. au. turiAvi• _____' ' ■ • __ ____________________ Kovács Ferenc apát-plebános beiktatási ünnepélyéről. Maros-Vásárhelyit, 1880. jun. 29-én Kovács Ferencz főesperes plébános bártfai czimzetes apáttá történt legmagasabb kitüntetését már említettük lapunkban. Szenteljünk most néhány sort a beiktatási ünnepély leirására. A kassai r. k. püspök beleegyezésével a gyula Mai számunkhoz aMaros Video előfizetési fölhívása van mellékelve.