Maros-Vidék, 1883 (13. évfolyam, 1-62. szám)

1883-11-08 / 53. szám

XIII-ik évfolyam. 55-ik szám. Marót-Vásárhelyit, 1888. november 8. VIDÉK. Szerkesztői szállás Szentgyörgy utcza 1005. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai nyomdában. KSV----------sícSÍSY-----------JOtP Előfizetési díjait: Egész évre..............6 frt — kr. Félévre....................3 frt — kr-Negyedévre.............1 frt 50 kr. Egyes szám ára 14 kr. ^ s? av--------Marostordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések dija Egy háromszor hasábozott garm. sor vagy annak térmértéke 5 kr. Sélyegdíj minden beigt. után 30 kr. Sf IJ -Nyilstor soronként 25 kr. 0 g A hird. és nyiltt. dijak előre fizetendők, 5 íj:'' TM----------'Ksnt A megyei tantestület. M.-Vásárhelytt, 1883. nov. 7. A marostordamegyei tanító-testület ez évi rendes közgyűlését nov. 7-én nyitotta meg a megyeház nagytermében. A közgyűlés lefolyásáról külön czikkben hozunk ismertetést, jelen közleményünkben a megyei tantestületet mutatjuk be, olvasóink előtt. A közoktatásügyi törvény elrendelte, hogy minden tanfelügyelőség területén az állami, községi, nép , felsőnép- éspolgári iskolai tanítók egy tantestületet alkossanak a nevelés- és tanításügy körébe tartozó kérdések megismerése vagy ismertetése, szakmunkálatok feldolgozása, jótékony eszmecsere, vagy más idetartozó ügyek megbeszélése, tárgyalása czéljából. A magas miniszteri rendeletek egymást érik a közoktatási törvények szoros szem előtt tartása tárgyában, s ma már az ország vármegyéinek javarészében a tankerületi tantestületek szövetkezete egész hivatásszerűen kívánja megoldani a maga feladatát, igyekszik testet adni az igének, mely a törvény rideg keretében csak a papiroson figurái, nem képes előbb vinni népnevelésügyünk nagyon is megterhelt szekerét. „Népnevelés: jöjjön el a te országod!“ Hányszor, de hányszor hallottuk és halljuk manapság is azon forró óhajtást. Az ország, a népnevelés országa mindinkább közeleg, s ha a nevelésügy terén fokozatosan halad előre az országszerte megindult üdvös mozgalom, bizony a nevelés országa — a nyugati civilisatio hatalmas csatornáján — keleti hazarészünk bérctei közé is eljuttatja a maga áldásait, s a korszellem fényes világosságának sugárszálai nálunk is megvilágítják a tudás kertjét, megmelegítik a termékeny talajt, melyben a nevelésügy csíraképes termékei életre keljenek, virágozzanak és jótékony gyümölcsöket teremtenek. A marostorda megyei tanító testület a szervezkedés nehézségeit már legyőzte. A megye területén öt fiókkör alakult, úgymint: központi, mezőségi, görgényi, nyárádvidéki és küküllőmenti. A rendes, alapító és pártoló tagok száma ma már elérte a 200-at, s igen örvendetes jelenség, hogy a társadalmi körök magasabb rétegeiben is mind nagyobb és nagyobb érdeklődés mutatkozik a tanítótestület munkássága, annak lehető pártolása iránt. A megyeház gyülésterme ma nyílt meg először az újabb aerában a népnevelésügy szerény munkásai előtt, s igen jól esett a nagyszámmal megjelent tagoknak, hogy a vármegye egy pár kiválóbb tisztviselőjét is a gyülésteremben tisztelhette. A városról is egy pár derék tanügybarát kereste fel a népnevelésügy egyszerű képviselőinek gyülekezetét, mely körülmény szintén jótékony hatással volt a közgyűlés tagjaira, kiket együttesen üdvözlünk ezen népes összejövetel alkalmából, óhajtván, hogy a mai napon észlelt ügyszeretet, tanúsított érdeklődés, hovatovább mind szilárdabb alapot teremtsen, melyre biztosan építhesse a népnevelés erős várának egyik vidéki védbástyáját! Sincer. & Némely volt tanáraimnak. Hát olyan nagy szálka szemetekben multam, Hogy azt kivetni nektek nem lehet. — A mért egyszer, kétszer telt pohárhoz nyúltam Tiltott időnek zárai felett; Lerázva lelkemről ifjúi hevemben Törvény megkötő nehéz lánczait, Űzve ifjúságom tarka fellegekben Fogant ábrándos, tűnő álmait?! Elég ok néktek ezt megragadni minden Alkalom szólni tágas tévéit, S dobolni nagy fennen — hallja ember, Isten — Ifjúságomnak néma vétkeit!? Elég ok néktek ez: hosszú éveken át Tartó üldözés lángját szítani, S törni felettem, mint kárhozottan palczát, S nekem a sárba letaszítani ? ! Mért tanítjátok hát a krisztusi erényt: Bocsássatok meg!. .. hogyha magatok: Elhányjátok mint egy haszontalan edényt, Színház. Szilágyi színigazgató úr jól számított, a közönség pedig nem csalódott: napról-napra kezd szűkülni az Apolló terem. Szilágyi úr úgy számított, hogy ha jól szervezett társulattal lépik a közönség elébe, akkor a műpártolás nem marad tárgytalan fogalom. Ezen calculus helyességét eddig mi sem zavarta meg: a színházba járó közönség készséggel elismeri, hogy műélvezetben részesül, az igazgató Belé lehelve puszta szavatok ! — Nem döbbentek-e meg templom pitvaránál A kihangzó hivő éneken, Hogy: keresztyénségem semmit se használ Ha csak szám vallja és nem életem?! Miért tanítjátok hát, hogy kétségbe esni Nem kell soha és senki se felett, Javulás útjára — ha későn is — menni Még a legnagyobb bűnnek is lehet? — Oh nem . . . nem féltek-é ? nem „hive“ csak „mondván:“ Forgatva bölcsen könyvet, bibliát: A megtérő bűnős a Galgotha dombján Lelke kínjában hahotát kiált! Hát hogyha valaki — szavatokra hajtva — Sajnálna engem szúval mondaná: Ismerem az ifjút, kár hogy meg van halva Süppedvén mélyen, menthetlen alá. S aztán megforditná, szemetekbe vágná, Sajnálkozása kérdező felét: Én azt hittem róla, hogy Szép jövő vár rá: Miért hagyák el? . . . Miért engedek? . . . — Oh ne, ne higyjétek, kár hinni bölcseim ! Kárhozott, halott, lelke, élete, az ígéretei már eddig is nagy részben beváltva lettek s ez örvendetes jelenség ha végig fenntartja magát, hivatva lesz elnémítani az „ürességtől kongó terem“ miatt fakadó panaszt s élénk érdeklődést ébresztvén a közönség körében, a telt ház“ ingert nyújt a színészek nemes törekvésének arra, hogy képességeiket kedvteléssel fejtve ki, a közönségnek valódi élvezetet nyújtsanak s hivatásuknak kötelességszerü szolgálatot tehessenek. A műsor ellen azonban kifogása van a közönségnek, mert az oly beosztás, hogy 3—4 drámai előadás egymásután kerüljön színre, fárasztó s az ebből eredő egyhangúság az élvezet és érdeklődés rovására esik. így került színre okt. 30-án „Hunyady László“ tragégia; okt. 31-én „Egy katona története“ dráma; nov. 1-én „Az erdő szépe“ dráma s „Túri Brcsa“ közbeadásával november 6-án „Fekete orvos“ szintén dráma; tehát igen sok a jóból egy sorjában s több változatosságra tarthatunk igényt, anélkül azonban, hogy a drámai műfajok leszorítását is bűnnek ne tartanék, s így csakis óhajtásunknak adunk kifejezést, hogy a műsort változatossággal igyekezzék az igazgató úr élénkíteni. Ezen drámai előadások sikeréről elismerésel kell szólanunk. „Hunyady László halála“, mint egyik hatalmas technikával alkotott magyar tragédia színrehozatala némi aggodalomra adott okot, előadása azonban jótékonyan cáfolta meg azt, mert a szereplők általában dicsérettel oldották meg feladatukat. Szabó Anti kiváló gondossággal állította élénkbe V. Lászlót, a fogyatékos jellemű, gyanakvó magyar királyt, kinek akaratképessége és önelhatározása az országnagyok befolyása alatt áll. Hubai alakításában meglepő erőteljességben tűnt fel a históriai alak — Gara nádor, a hatalmas nagy ur, míg a Hatvani Cillegje négyszázados sírjában maradt, s arról csakis egy halvány másolat lengett vissza felénk. Már a maszakozása sem volt kifogástalan Hatvani urnak : úgy tűnt fel, mintha nem nagybátyja, de kis öcscse lett volna V. László Kiszegett szó, törvény, szabadult ösvényül Hangos tivornyák zaján ébrede! Láttam én már, kinek iskolátok padán Szent volt a törvény legkisebb szava, Nagyra jósolátok s igával a nyakán — Szabadság nélkül elzürt, meghala! . . . Ifjú valók! Égtem vágyaim tetején; Futottam s magam —im kitombolám ; Sokan járjuk meg igy, tudjátok, ’sz mint én, Ifjú ember is voltatok — talán! Ki hamar kezdette, hamar is végezte, Vetett tivornya véled számadást: De ti régi, poros könyveken bécézve Nem látjátok meg rá a cáfolást! Lám, versem is olyan, milyen az életem: Tűzzel kezdi meg, aztán csendesül . . . Abban nem látjátok, s ebben hibaképen Meg is rójátok, tám, kegyetlenül. — Rajta! Döngessetek, Éle szavatoknak Megbocsátásom érzetére hull, S lelkiismeretem nyugodt szava alatt Fájó sebe is szépen begyógyul! Vásárhelyi Sz. Mátyás.