Marosvidék, 1885 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1885-11-08 / 48. szám

XV-K ÉVFOLYAM. 48. szám. Marosvásárhelytt, 1885. november 8. MAROSVIDÉK. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási, közgazdasági érdekeit képviselő ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. 3VT & gr j e 1 e n. m incLen v a. s A r n sl Előfizetési díjak: Egész évre...........8 frt — kr. Félévre.................3 „ — „ Negyedévre..........1 „ 60 „ Egyes szám, ára 14 k*. o . SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Hajósköz 301. számú háznál. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában. Hirdetések díja: Egy háromszor hasábozott garm. sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigt. után 30 „ Nyilttér soronként 25 „ A hird. és nyiltt. dijak előre fizetendők A kiállítás bezárása. Örökre emlékezetes lesz történelmünk évlapjain az a hazafias szellemű beszéd, melylyel Rezső trónörökös, Magyarország leendő uralkodója a budapesti országos kiállítást 1885. nov. 4-én d. e. 11 órakor bezárta, melyet egész terjedelmében ide igtatunk, melynél alig lehetne szebb vezérczikket alkalmazni, hiszen még a politikai nagy napilapok is vezérczikkeket szentelnek a trónörökös zárbeszédének méltatására. A trónörökös beszéde következő: „Mindenekelőtt köszönetemet fejezem ki a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer úrnak üdvözlő szavaiért s egyúttal mind ő neki, mind a két elnöknek, mind önöknek mindnyájuknak uraim, kik ezen nagy kiállításban résztvettek s azt kezdettől fogva odaadó zafiságukkal oly szépen megvalósiták, ernyeclen fáradozásaikért, kitartó munkásságukért Mai nap teljes megelégedéssel tekinthet ezen müvünkre vissza, melynek erkölcsi ért mindenekelőtt tartós haszonra fog szolga mert ezen kiállítás mindnyájunkban a bizalm az önérzetet s a hatalmas közművelődési eskedésünk jövőjébe vetett hitet költötte rol ( kés éljenzés) és a külföld előtt is bernut, mivé alakult Magyarország az utóbbi évek a hogyan emelkedett föl a szellemi és mai alkotásoknak teréin, éppen úgy, mint ipai mezőgazdasági tekintetekben teljes mértékű kulturállamok sorába. A Szent István koronájához tartozó olgokra nézve e mostani kiállítás fontos szakaszát képezi ifjú erejű művelődési kifejlődésünknek, s ebben rejlik a legjelentékenyebb siker. Reánk nézve, kik szerencsések voltunk ezen műben résztvehetni, a legszebb jutalom és büszkeség azon öntudat, hogy hazánknak szolgáltunk, azon hazának, melynek szent földéhez a hűség és gyermeki szeretet legszívósabb kötelékei csatolnak bennünket. (Viharos, szűnni nem akaró éljenzés.) Ez ünnepélyes pillanatban, midőn ezen első nagy országos kiállítást bezárjuk, hálatesten egyesítsük szavainkat ezen felkiáltásban, mely minden magyarnak lelkesülten lebeg ajkain: Éljen a mi urunk és királyunk ő császári és apostoli királyi felsége, — és éljen a mi imádott hazánk !“ Magáról a kiállításról és tüzetesen a mi kiállítóinkról még megemlékezünk, de ez alkalommal a fenség fenséges szavainak szép accordjait nem akarjuk köznapi dolgok felemlitésével megzavarni. Éljen a király, éljen a királyfi, legyen bol- 1 ~ ’uralkodásuk alatt szeretett magyar hazánk! c " V . r. _ ... és több bizottsági taghoz névtelen levelek küldözgetései, melyekben agyonverés és felgyujtással fenyegetőznek,“ mely fontos nyilatkozat a hírlapokat is bejárta, de a jegyzőkönyvben nincs nyoma. Ezen a városi képviselőtestület jó hírnevét, önérzetes feddhetetlenségét és polgári becsületét alaptalan és bizonyítatlan feltevésekkel, méltatlanul gyanúsító nyilatkozat ötletéből magam és elvtársaim nevében kérdezem a polgármester urat: 1. Van-e tudomása arról, hogy ily fenyegető leveleket a közgyűlési többségnek mondottak közül ki, vagy kik, kihez, vagy kikhez küldözgettek volna? 2. Ha erről tudomása lenne, mint ezen törvényhatóság első tisztviselője, tett-e hivatalos lépést az illetők ellen törvényszabta eljárás megindítása végett? 3. Ha nem tett volna még semmi lépést, nem ismeri-e kötelességének a kipuhatolandó fenyegetődzők megbüntetése, esetleg az alaptalan gyanúsítás folytán a hamis vád, illetve rágalmazás és becsületsértés megtorlása végett megfelelő indítványt tenni ? Ezen kérdezvényre a polgármester röviden csak annyit felelt, hogy semmi lépést nem tett és eredménytelennek is tartja valamit tenni, miután a többségi alatt nem a városi képviselőtestület tagjai gy többség ülésen lesz ) is figyeszteriumnak rugges/aeserint a főismég végleg mely különél ában nem _ .Közbeni intézkedés időelőttinek nyilvánul: Csath János külön fegyelmi ügyével kapcsolatban helybenhagyatott és fél fizetésének kiutalása a közgyűlésre bízatott, mit a közgyűlés egyhangúlag elhatározott. És már most óhajtandó, hogy az alaptalanul és méltatlanul üldözött derék r. kapitány ügye mielőbb —Cthaidhino— H É L É N A. - Lassere L. beszélye. — Franczia eredetiből: Balázs József. 1. (Folytatás.) Hat és fél órát ütött. Lemercierné az ebédlőbe vonult, elfoglalva szokott helyét. Épen a levest akarta föltálalni, midőn Héléna belépett. — Hol van atyám ? kérdé nyugtalan hangon. — Én nem tudom, kétségkívül dolgozó szobájában — felesé Lemercierné. — Jelentessék-e, hogy az ebéd készen van ? — Úgy hiszem hallotta a csöngetést. Héléna csöngetett. Egy szolga jelent meg. — Ki ment-e atyám? — kérdé a leány. — Nem, kisasszony. Jelentsem-e, hogy nagysátok asztalhoz ültek ? — Felesleges. Magam fogok menni, S azonnal atyjához sizetett. Kínos balsejtelem fogta el szivét. Gyorsan benyitá az ajtót; a szobában sötét homály uralkodott. —Atyám? — kiáltott Héléna Semmi válasz. Félelem fogta el. — Gyertyát, gyertyát — kiáltá azután. A kiáltásra megjelent anyja is egy szolgával, ki égő gyertyát hozott kezében. A gyertya fényétől világosság terjedt szét a szobában. Üres volt. Héléna belépett. Hirtelen éles sikolyt hallatott s a falhoz támaszkodott, hogy le ne essék. Megpillantotta atyját a szőnyegen elterülve. Meg van halva! - ismételgeté szakgatott zokogással. Lemercierné gyorsan férjéhez közeledett s kezét szivére téve, monná: — Még él! Orvost! Az inas távozott. Heléna egészen megkönnyebbülve segített anyjának, hogy ágyára fektessék. Egy szobaleány segítségével megtették az előleges intézkedéseket, hogy tagjait felmelegítve, eszméletre hozzák. Az orvos is megérkezett. Hosszasan vizsgálgatta Leraerdert. Erős megrázkódásról panaszkodott, ott maradt egész éjjel a beteg mellett, hogy tapasztalás után állapíthassa meg gyógykezelésének módját. Reggel Lemercier felnyitó szemeit. Határozatlan szemeivel körültekintett, de úgy látszott, hogy nem ismer senkit. Atyám meg van mentve ! kiálta Héléna gyermeki örömmel. Az orvos némán csóválta fejét. A szegény leányt lázas hidegség futotta át. — Mi baj van, orvos úr? — remegve kérdező. Az orvos Lemerciernét és leányát a szomszéd szobába hivta be, s ezeket mondá: — Lemerciernek ezen álllapotát erős megindulás okozhatta csupán. Nem ismerik-e ennek okát? — kérdé aztán a két nőre tekintve. Héléna fejmozdulatára igyekezett tudtára adni az orvosnak, hogy ő arról mit sem tud. Anyja is halgatott. Az orvos folytatás — úgy látszik, hogy az okot egyikük sem ismeri, de annyi bizonyos, hogy megrendítő hatásúnak kellett lenni! A tegnap szélhűdés érte, ma már pedig a bántalom.... Itt megállott. — Folytassa! — kéré a leány. — Csak bátorság gyermekem. Héléna lecsüggeszte fejét;—mindent megértett. Lemercier őrölt volt. Ugyanazon este a törvényszék kijelente Lemercier és társai élelmezési intézetének bukását. (Folyt köv.)