Marosvidék, 1886 (16. évfolyam, 1-28. szám)
1886-02-14 / 8. szám
XVI-IK ÉVFOLYAM. 8. szám. Marosvásárhelytt, 1886. február 14. MAROSVIDÉK. 2s/L égj elen m. i n d. e n ^7-a.sáxna.p- Eliifizetési díjak : 1. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Egész évre 8 fit —kr. jí a Hajósköz utczában a 301. szám alatti házban. Félévre.................3 „ — „ !? A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz Negyedévre..........1 50 „ ív bérmentve "küldendők. Egyes szám ára 14 kr. |v Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában Imreh Sándornál. Hirdetések díja: Egy háromszor hasábozott sarut, sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigt. után 30 . Nyilitér soronként 25 . A hird. ésnyiltt. díjak előre fizetendők- Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY. Közegészségügyünk, II. Befejező közlemény. Midőn a múlt év november folyamában a képviselőház elé terjesztett köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat a közegészségügyi személyzet állandósítását kimondja, kétségtelen, hogy ez által óriási lépést tettünk közegészségügyünk fokozatos javítása és fejlesztésére. Mert azon idők, mikor még az emberi élet egyenlőnek vétetett a semmivel, rég elmúltak, s igen helyesen hangoztatta Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister ar 1884-ben Pozsonyban tartott nagyszabású programbeszédében, hogy a „közegészségügy a közgazdaság egyik oszlopa“ és hogy a „közegészség a közvagyon forrása.“ Mindenfelé látjuk azt, hogy gyér és ritka népesség mellett szegénység, nyomor, míg ellenben sűrű lakosság mellett jólét és gazdagság jellemzi az illető állam lakosai állapotát. Egy meghatározott számú egyén, pl. 10,000 ember Dél-Afrika pusztáin távolról sem tud felmutatni annyi vagyoni értéket, mint amennyivel Európa vagy Amerika sűrűen benépesített államaiban átlago t. i. szegényt és gazdagot egybe véve, szintén 10,000 ember rendelkezik. Addig is, mig oda jutnánk, hol Oroszország jelenleg áll, tudniillik külön közegészségi minsteriumot kapnánk, lássuk mi módon van szervezve minálunk a közegészségügyi rendészet. Az 1870. évi XLII-ik t. sz. ide vágó szakaszai — melyeket az uj közigazgatási törvényjavaslat változatlanul magáévá tesz — a közegésségügyi rendészetet a köztörvényhatóságok kötelességévé teszi. Ennek folyományaképp van felállítva minden törvényhatóság kebelében a főorvosi, járásorvosi és körorvosi állomás. A főorvos a törvényhatóság első közegészségügyi közege. Neki kötelessége lenne éber figyelemmel kísérni a gondjaira bízott törvényhatóság mindazon mozzanatait, melyek közvetve avagy közvetlenül az általános közegészségügyre befolyással vannak. Ámde ezen oly fontos teendők végzésére hivatott közeg, jelen szervezetében soha nem felelhet meg a jelzett kívánalomnak, hiszen annyira igénybe van véve a temérdek jelentés, statistikai adatok gyűjtése, folytonos correspondentia s más egyéb elfoglaltatások által, melyeket kizárólag a központból kell végeznie, hogy arra már éppen nem marad ideje, hogy egyszer-másszor a helyszínen személyes meggyőződést is szerezhetne a fennálló tényleges állapotokról. Ebből következik aztán, hogy a közegészségügy körébe vágó intézkedéseit soha nem teheti saját tapasztalatai alapján, hanem utalva van a szolgabírák nem éppen mindig szakszerű jelentéseire. Még szerencse, ha a főorvos úrnak magánpraxisa is nincs, mert bizony annak is élni nem lenne ideje dolgai sokasága miatt. Fizetése ? Arról jobb nem beszélnünk, mert kevéssel haladja meg egy írnok fizetését, pedig a qualificatio nem egyformán követeltetik ám Tegyük le a teendők egy részét a főorvos vállairól, hiszen azon levelezés legnagyobb része, mit ő végez, nem is tartozik szorosan a szakmájába, s ennek ellenében tegyük kötelességévé, hogy a törvényhatóság területét minél gyakrabban utazza be, s meglátjuk, hogy minő üdvös hatása lesz ennek a közegésségügyi állapotok javulását illetőleg, ha intézkedései alapját a személyes meggyőződés képezendi. Azt mondhatják erre sokan, hisz ott van a járásorvos, annak lenne kötelessége járását időrőlidőre beutazni. De a gyakorlati életben azt látjuk, hogy ott, ahol körorvos van, ott a járásorvos a legtöbb községben soha meg nem fordul, azt nem látjuk máskor, mint himlőoltás idején, vagy pedig erőszakos haláleset alkalmából, ha a szolgabíró által a kiszállásra reákényszeríttetik. Mit tesz valóságban a járásorvos? Semmit. De mégse, mégis minden évnegyedben a körorvosok jelentései alapján jelentést tesz az általános egésségügyi állapotról, mely jelentések oly biablonszerűek, s valamennyi oly egyforma, amelyben semmi javaslat, semmi pozitív nézet, semmi indítvány, vagy vélemény nem foglaltatik, mi azt kinyíthatná, hogy a járásorvos tüzetesen foglalkozik járása közegésségügyi viszonyai tanulmányozásával. De valljuk meg őszintén, hogy a járásorvos úrnak igaza van. Képtelenség azt kívárni, hogy 500 forint fizetésért — az Írnok zsírosabban van dijjazva — egészen hivatalának éljen. Ha a család és magánpraxis nélküli főorvos nem is, de ez már reá van utalva, hogy saját tétele fenntartásáért másutt is keressen tért drágán szerzett diplomájának érvényesítésére és hasznosítására. A járásorvosi állomást, úgy amint az most van, határozottan luxus hivatalnak tarthatni, mert ha hivatalos teendője a törvényben és miniszeri rendeletekben körül is van írva, mégsincsen szorosan megállapítva egy oly határvonal, amely positive megmondja azt, hogy ez a teendő a járásorvos kötelessége, az meg a körorvos funkziójához tartozik. Aminek folyománya azután, hogy a járásorvos a nyakáról mindent leráz, s igyekszik a körorvos nyakába sózni mindazon közegésségügyi teendőket, melyeket tulajdonképpen neki kellene elvégezni. A körorvosi állomás legalsónak vétetik a közegésségügyi személyzet rangsorozatában, holott, mint olyan, a mely közvetlenül érintkezik a néppel, s a melynek aránylag a legtöbb dolga van, s a mely igazán nevetséges csekélységgel van diíjazva, első helyen kellene hogy említtessék. Hol van itt az arány ? Egy körorvosnak van körülbelül 3 — 400 frt fizetése és 18—20 községe. Kötelességei közé tartozik minden községét minden hónapban egyszer meglátogatni, mindenütt szemügyre venni a tényleges és a közegésségügyet közvetve és közvetlenül érintő mozzanatokat, körülményeket , felügyelni a halottkémekre, azokat betanítani, figyelemmel lenni a lelenetekre és dajkaságra adottakra, nyilvántartást vezetni a 7 éven aluli gyermekekről, felügyelni a korcsoportja területén levő fürdőkre és gyógyvizekre, különös A Tiszakompi B. B. család házi estélyein is divatba kezdett jőni a cotillon, s a házi kisaszszony pazar bőkezűséggel gondoskodott mindkét féle ordókról, hogy azok bizonyos emléktárgyak is lehessenek a fiatalság részére. Hegyaljai Sz. G. leleményes ügyességgel rendezte a cotillon figurákat. A nőválasztás alkalmával alig tudtak hozzáférkőzni a tánczosnők. Tiszakompi B. Sarolta az utolsók között kereste fel a délezeg ifjút, fenntartván számára egy olajnyomatú kis képet, mely nyíló nefelejtseket ábrázolt egy kis erdei forrás mellett, melynek közelében egy gerlepár fészkelt a lombos fák árnyékos sátorában. Hegyaljai Sz. G. egykedvűen fogadta a sokat jelentő emléktárgyat, s habár a házi kisasszony egészen a többi ordó fölébe tűzte is fel, nehogy majd eltévessze, s ne tudjon reá ismerni, mindez mit sem ért, mivel a fütártáncz után Hegyaljai Sz. G. gyors egymásutánban szedte le ordait, s minden megkülönböztetés nélkül helyezte el azokat egy nagy fehér levélboritékba s retté el együttesen oldalzsebébe, hogy otthon majd a gyűjteményt szaporíthassa újabb emlékeivel. A házi kisasszonynak nem kerülte el figyelmét Hegyaljai Sz. G. egykedvű elbánása a cotillonordókkal, s mihelyt szerét kapta, egészen apprehendálva adta értésére, hogy olyan semmibe sem vette emléktárgyait. Téli gondolatok. Óh, jó lehet álmodni ott a sírban, Hogy annyian sietnek abba már. Ha mást nem, éjsötét lapjára irtán Nyugalmat rejthet az a bus határ. Mi jobb a fajló rózsa levelének? Virulni, — égő, szúró nap hevén, Vihar csapásit tűrni, száz lepének Baja csókján fonnyadni? Kérdem én — Inogni szélben, fázni éjjelente, Érezni, hogy a nyitott kelyheken Kéjencz darázs himport raboljon? Nemde jobb elhervadni lassan, csöndesen? Befedni hulló, sárga levelével A tőt, mely éltét, illatát adá, S egy jövendő tavasz szent sejtelmével , Leborulni az álmos lomb alá. Pedig a rózsa uj tavaszt nem érhet, Nem is remélhet illatos jövőt, S kik élvezők ez illatteljes éltet, Ha elvirult, el is feledjük őt. De mi. . . ha ránk lehet a hervadásnak Komor árnyéka, meghajlunk előtte, De mig számunkra sim ágyat ásnak, Lelkünk előre szárnyal a jövőbe. S jövendő ezredévek mezején Elköltözöttek nagy szellemsorában Várjuk, hogy ott kövessen uz s szegény Bus sorsosunk a föld felett korábban. S ott, az örök menny tiszta fényiben Megáll a kor, mint napja Józsuának. A hányatott lélek ott megpihen, Azokkal, kik itt szeretünk valának. És várjuk, várjuk ott, hol égi íz van Minden sebre... hogy jön az óra már... Óh, jó lehet álmodni ott a sirban! Nyugalmat rejthet az a bus határ! Dr Váradi Antal: Az uj nemes leánya. Elbeszélte. Dr. Kelenfölditől. (■Folytatás.) Hegyaljai Sz. G. tudatával birt előnyeinek, s lehetőleg érvényesitette is a báltermekben azokat. A füzértánczban rendesen úgy feldekorálták tánczjelvényekkel, hogy az erdók miatt alig volt kivehető a tiszti egyenruha.