Marosvidék, 1886 (16. évfolyam, 1-28. szám)

1886-02-14 / 8. szám

XVI-IK ÉVFOLYAM. 8. szám. Marosvásárhelytt, 1886. február 14. MAROSVIDÉK. 2s/L égj elen m. i n d. e n ^7-a.sáxna.p- Eliifizetési díjak : 1. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Egész évre 8 fit —­kr. jí a Hajósköz utczában a 301. szám alatti házban. Félévre.................3 „ — „ !?­ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz Negyedévre..........1­­ 50 „ ív bérmentve "küldendők. Egyes szám ára 14 kr. |v Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában Imreh Sándornál. Hirdetések díja: Egy háromszor hasábozott sarut, sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigt. után 30 . N­yilitér soronként 25 . A hird. ésnyiltt. díjak előre fizetendők- Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY. Közegészségügyünk, II. Befejező közlemény. Midőn a múlt év november folyamában a kép­viselőház elé terjesztett köztörvényhatóságok ren­dezéséről szóló törvényjavaslat a közegészségügyi személyzet állandósítását kimondja, kétségtelen, hogy ez által óriási lépést tettünk közegészség­­ügyünk fokozatos javítása és fejlesztésére. Mert azon idők, mikor még az emberi élet egyenlőnek vétetett a semmivel, rég elmúltak, s igen helye­sen hangoztatta Trefort Ágoston vallás- és közok­tatásügyi minister ar 1884-ben Pozsonyban tartott nagyszabású program­beszédében, hogy a „köz­­egészségügy a közgazdaság egyik oszlopa“ és hogy a „közegészség a közvagyon forrása.“ Mindenfelé látjuk azt, hogy gyér és ritka né­pesség mellett szegénység, nyomor, míg ellenben sűrű lakosság mellett jólét és gazdagság jellemzi az illető állam lakosai állapotát. Egy meghatáro­zott számú egyén, pl. 10,000 ember Dél-Afrika pusztáin távolról sem tud felmutatni annyi va­gyoni értéket, mint a­mennyivel Európa vagy Amerika sűrűen benépesített államaiban átlago t. i. szegényt és gazdagot egybe véve, szintén 10,000 ember rendelkezik. Addig is, mig oda jutnánk, hol Oroszország je­lenleg áll, tudniillik külön közegészségi min­ste­­riumot kapnánk, lássuk mi módon van szervezve minálunk a közegészségügyi rendészet. Az 1870. évi XLII-ik t. sz. ide vágó szakaszai — melyeket az uj közigazgatási törvényjavaslat változatlanul magáévá tesz — a közegésségügyi rendészetet a köztörvényhatóságok kötelességévé teszi. Ennek folyományaképp van felállítva min­den törvényhatóság kebelében a főorvosi, járás­orvosi és körorvosi állomás. A főorvos a törvényhatóság első közegészségügyi közege. Neki kötelessége lenne éber figyelemmel kísérni a gondjaira bízott törvényhatóság mind­azon mozzanatait, melyek közvetve avagy közvet­lenül az általános közegészségügyre befolyással vannak. Ámde ezen oly fontos teendők végzésére hivatott közeg, jelen szervezetében soha nem fe­lelhet meg a jelzett kívánalomnak, hiszen annyira igénybe van véve a temérdek jelentés, statistikai adatok gyűjtése, folytonos correspondentia s más egyéb elfoglaltatások által, melyeket kizárólag a központból kell végeznie, hogy arra már éppen nem marad ideje, hogy egyszer-másszor a hely­színen személyes meggyőződést is szerezhetne a fennálló tényleges állapotokról. Ebből következik aztán, hogy a közegészségügy körébe vágó intéz­kedéseit soha nem teheti saját tapasztalatai alap­ján, hanem utalva van a szolgabírák nem éppen mindig szakszerű jelentéseire. Még szerencse, ha a főorvos úrnak magán­praxisa is nincs, mert bi­zony annak is élni nem lenne ideje dolgai soka­sága miatt. Fizetése ? Arról jobb nem beszélnünk, mert kevéssel haladja meg egy írnok fizetését, pedig a qualificatio nem egyformán követeltetik ám­ Tegyük le a teendők egy részét a főorvos vál­­lairól, hiszen azon levelezés legnagyobb része, mit ő végez, nem is tartozik szorosan a szakmájába, s ennek ellenében tegyük kötelességévé, hogy a törvényhatóság területét minél gyakrabban utazza be, s meglátjuk, hogy minő üdvös hatása lesz ennek a közegésségügyi állapotok javulását ille­tőleg, ha intézkedései alapját a személyes meg­győződés képezendi. Azt mondhatják erre sokan, hisz ott van a já­rásorvos, annak lenne kötelessége járását időről­­időre beutazni. De a gyakorlati életben azt látjuk, hogy ott, a­hol körorvos van, ott a járásorvos a legtöbb községben soha meg nem fordul, azt nem látjuk máskor, mint himlőoltás idején, vagy pedig erőszakos haláleset alkalmából, ha a szolgabíró által a kiszállásra reá­kényszeríttetik. Mit tesz valóságban a járásorvos? Semmit. De mégse, mégis minden évnegyedben a körorvosok jelentései alapján jelentést tesz az általános egés­­ségügyi állapotról, mely jelentések oly biablon­­szerűek, s valamennyi oly egyforma, a­melyben semmi javaslat, semmi pozitív nézet, semmi in­dítvány, vagy vélemény nem foglaltatik, mi azt ki­nyíthatná, hogy a járásorvos tüzetesen foglal­kozik járása közegésségügyi viszonyai tanulmá­nyozásával. De valljuk meg őszintén, hogy a járásorvos úrnak igaza van. Képtelenség azt kívárni, hogy 500 forint fizetésért — az Írnok zsírosabban van dijjazva — egészen hivatalának éljen. Ha a csa­lád és magánpraxis nélküli főorvos nem is, de ez már reá van utalva, hogy saját tétele fenntartá­sáért másutt is keressen tért drágán szerzett diplomájának érvényesítésére és hasznosítására. A járásorvosi állomást, úgy a­mint az most van, határozottan luxus hivatalnak tarthatni, mert ha hivatalos teendője a törvényben és miniszeri ren­deletekben körül is van írva, mégsincsen szorosan megállapítva egy oly határvonal, a­mely positive megmondja azt, hogy ez a teendő a járásorvos kötelessége, az meg a körorvos funkziójához tar­tozik. A­minek folyománya azután, hogy a járás­orvos a nyakáról mindent leráz, s igyekszik a kör­orvos nyakába sózni mindazon közegésségügyi teendőket, melyeket tulajdonképpen neki kellene elvégezni. A körorvosi állomás legalsónak vétetik a köz­egésségügyi személyzet rangsorozatában, holott, mint olyan, a mely közvetlenül érintkezik a nép­pel, s a melynek aránylag a legtöbb dolga van, s a mely igazán nevetséges csekélységgel van dií­jazva, első helyen kellene hogy említtessék. Hol van itt az arány ? Egy körorvosnak van körül­belül 3 — 400 frt fizetése és 18—20 községe. Kö­telességei közé tartozik minden községét minden hónapban egyszer meglátogatni, mindenütt szem­ügyre venni a tényleges és a közegésségügyet közvetve és közvetlenül érintő mozzanatokat, kö­rülményeket , felügyelni a halottkémekre, azokat betanítani, figyelemmel lenni a lelenetekre és dajkaságra adottakra, nyilvántartást vezetni a 7 éven aluli gyermekekről, felügyelni a korcsoportja területén levő fürdőkre és gyógyvizekre, különös A Tiszakompi B. B. család házi estélyein is divatba kezdett jőni a cotillon, s a házi kisasz­­szony pazar bőkezűséggel gondoskodott mindkét féle ordókról, hogy azok bizonyos emléktárgyak is lehessenek a fiatalság részére. Hegyaljai Sz. G. leleményes ügyességgel ren­dezte a cotillon figurákat. A nőválasztás alkalmá­val alig tudtak hozzáférkőzni a tánczosnők. Tiszakompi B. Sarolta az utolsók között kereste fel a délezeg ifjút, fenntartván számára egy olaj­­nyomatú kis képet, mely nyíló nefelejtseket áb­rázolt egy kis erdei forrás mellett, melynek kö­zelében egy gerlepár fészkelt a lombos fák árnyé­kos sátorában. Hegyaljai Sz. G. egykedvűen fogadta a sokat jelentő emléktárgyat, s habár a házi kisasszony egészen a többi ordó fölébe tűzte is fel, nehogy majd eltévessze, s ne tudjon reá ismerni, mindez mit sem ért, mivel a fütártáncz után Hegyaljai Sz. G. gyors egymásutánban szedte le ordait, s minden megkülönböztetés nélkül helyezte el azo­kat egy nagy fehér levélboritékba s retté el együt­tesen oldalzsebébe, hogy otthon majd a gyűjte­ményt szaporíthassa újabb emlékeivel. A házi kisasszonynak nem kerülte el figyelmét Hegyaljai Sz. G. egykedvű elbánása a cotillon­­ordókkal, s mihelyt szerét kapta, egészen appre­­hendálva adta értésére, hogy olyan semmibe sem vette emléktárgyait. Téli gondolatok. Óh, jó lehet álmodni ott a sírban, Hogy annyian sietnek abba már. Ha mást nem, éjsötét lapjára irtán Nyugalmat rejthet az a bus határ. Mi jobb a fajló rózsa levelének? Virulni, — égő, szúró nap hevén, Vihar csapásit tűrni, száz lepének Baja csókján fonnyadni? Kérdem én — Inogni szélben, fázni éjjelente, Érezni, hogy a nyitott kelyheken Kéjencz darázs himport raboljon? Nemde jobb elhervadni lassan, csöndesen? Befedni hulló, sárga levelével A tőt, mely éltét, illatát adá, S egy jövendő tavasz szent sejtelmével , Leborulni az álmos lomb alá. Pedig a rózsa uj tavaszt nem érhet, Nem is remélhet illatos jövőt, S kik élvezők ez illatteljes éltet, Ha elvirult, el is feledjük őt. De mi. . . ha ránk lehet a hervadásnak Komor árnyéka, meghajlunk előtte, De mig számunkra sim­ ágyat ásnak, Lelkünk előre szárnyal a jövőbe. S jövendő ezredévek mezején Elköltözöttek nagy szellemsorában Várjuk, hogy ott kövessen uz s szegény Bus sorsosunk a föld felett korábban. S ott, az örök menny tiszta fényiben Megáll a kor, mint napja Józsuának. A hányatott lélek ott megpihen, Azokkal, kik itt szeretü­nk valának. És várjuk, várjuk ott, hol égi íz van Minden sebre... hogy jön az óra már... Óh, jó lehet álmodni ott a sirban! Nyugalmat rejthet az a bus határ! Dr Váradi Antal: Az uj nemes leánya. Elbeszélte. Dr. Kelenfölditől. (■Folytatás.) Hegyaljai Sz. G. tudatával birt előnyeinek, s lehetőleg érvényesitette is a báltermekben azokat. A füzértánczban rendesen úgy fel­dekorálták tánczjelvényekkel, hogy az erdók miatt alig volt kivehető a tiszti egyenruha.

Next