Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 15. kötet, 1897.

KHERNDL ANTAL: A többtámaszú ivek és a többtámaszú merev függőtartók grafikai elméletéről

A TÖBBTÁMASZÚ ÍVEK ÉS A TÖBBTÁMASZÚ MEREV FÜGGŐTARTÓK GRAFIKAI ELMÉLETÉRŐL. KHEENDL ANTAL levelező tagtól. 1.­­- A végein lapokra támaszkodó és támaszaira ráillő tartó. Az alább következőkben a többtámaszú ívek és a többtámaszú merev függőtartók grafikai elméletének alapvető részét ismertet­jük meg, arra való tekintettel, hogy e tartók elmélete ugyanazon alapon származtatható le, mint a többtámaszú merevítő geren­dáké, miről a múlt év folyamán tettünk közzé tanulmányt. Többtámaszú íveknek vagy függőtartóknak, a több nyíláson átnyúló azokat a tartókat nevezzük, melyeken a szélső reakcziók ferd­ék, a középsők pedig párhuzamosak az őket előidéző erőkkel, súlyokkal megterhelt tartókon tehát függőlegesek. A feladat tárgyát első­sorban az egyetlen , súlytól okozott reakcziók, vagy más oly mennyiségek fölkeresése képezi, melyek­ből a kérdéses reakcziók könnyen megtalálhatók. (Ilyenek, amint látni fogjuk, az­on nyomatéki mérőhosszak, a támasztó függőlege­seken.) Ismeretes ugyanis, hogy, ha a tartó tetszőleges pontján föl­vett egyetlen G súlytól előidézett reakcziókat ismerjük, könnyen meghatározhatjuk a tetszőleges más megterheléstől okozottakat. Ennek megtörténte után pedig meghatározhatjuk, ismeretes elvek szerint, a belső erőket is. Alig szükséges megemlíteni, hogy a jelzett feladat tárgyalá­sában nem kell az ívek elméletét a merev függőtartókétól külön­választani. Mindkét esetben azt kell ugyanis kifejezni a reakcziók * Math. és Term. Tud. Ért. XIII. 2. 1895 és Magy. M. és É. E. K. 1895. XV 1

Next