Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 15. kötet, 1897.

KHERNDL ANTAL: A többtámaszú ivek és a többtámaszú merev függőtartók grafikai elméletéről

2 KHERNDL ANTAL­ megállapítására, h­ogy a tartó megtámasztott pontjainak elmoz­dulása ugyanazon kényszerítő föltételekhez van kötve. Meg kell ellenben különböztetni azt az esetet, ha a tartók végei lapokra támaszkodnak, attól, ha a tartók végei csuklók körül foroghatnak. Legegyszerűbb továbbá, ha amaz erőket, a­melyek akkor keletkeznek, ha a tartó — vagy a gyártás pontatlansága, vagy a támaszok eltolódása, vagy a hőmérséklet megváltozása folytán beállott alakváltozás következtében — a rugalmas defor­málódás bekövetkezése előtt esetleg nem illeszkedik támaszaira, egészen külön állapítjuk meg, s megint külön azokat az erőket, melyeket a G súly magában véve idéz elő, a támaszaira ráillő tartón. A jelen §-ban a végein lapokra támaszkodó, s támaszaira ráilleszkedő tartón, a tetszőleges helyen fölvehető G súlytól oko­zott reakc­iók grafikai meghatározását fogjuk megmutatni. Bontsuk föl ez erők megállapítása czéljából mindenek előtt a szélső, rézsutas A és JI reakcziók mindegyikét egy függőleges, egy erőpárbeli, és egy további, a tetszőlegesen választható, de mind a két szélső reakczióra nézve közösen fölvett H egyenesre jutó összetevőre. (1. ábra 1.) Világos, hogy ekkor a H egyenesen talált két összetevő egymást egyensúlyozza, s hogy ennélfogva a tartóra ható többi külső erő­­— t. i. a G súly, (vagy esetleg a tartóra ható más teher) a függőleges reakcziók, és a két szélső támasz erőpár­beli reakcziója •— szintén különvéve is egyensúlyban levő oly erő­csoportot képez, melyet csupa függőleges erőből állónak is mond­hatunk, s melyen a reakcziók helyett első­sorban az­on nyomatéki mérőhosszakat állapíthatjuk meg a támasztó függőlegeseken. Változtassuk most meg a tartó túlsó­­ végének megtámasz- 1­ ábra.

Next