Médiakutató, 2014 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 3. szám

Arzén a Tiszazugban oldalnál terjedelmesebb írás, az első tárgyalások három-négy oldalas tudósításainál az is jóval kisebb). Később jellemzőek is lesznek, míg a kicsi és a közepes cikkek aránya természetesen csökken. Kissé olyan, mintha a fokozott érdeklődést, amely együtt járt a rendszeres hírekre való igénnyel (még ha jóval kisebbek voltak is) a két bulvárlap esetében „lezárta" volna az ügyet bizonyos értelemben, méghozzá az első bírósági ítéletekkel. Mintha az „igazság győzelmével" együtt a feszültség is eltűnt volna a témából. A későbbi cikkek rendszertelen megjelenése és átlagban nagyobb terjedelme alapján egyértelmű, hogy az esetnek később is volt hírértéke, volt érdeklődés iránta, de az igény, hogy rendszeres része legyen a bulvárlapok által megjelenített vagy kreált „közgondolkodásnak", már nem volt jellemző. A lapokban megjelenő narratívák és „elbeszélésmódok" A korabeli sajtó egyik legszembetűnőbb, legtöbbször előkerülő narratívája a bába „főgonoszként" való azonosítása. Logikus és leegyszerűsített felépítés, hiszen így a történet egy legyőzendő karakterre hárítja az összes gonosztettet és felelősséget. Eliminálásával „könnyen", de legalábbis egyszerűbben oldható meg az előállt nem kívánatos helyzet: a gonosz egyetlen helyen összpontosul. Ezzel összefüggésben jelenik meg az egyes írásokban a bába mint bűnbak szerepeltetése, amely értelmezés elsődleges funkciója a faluról alkotott idealizált kép és a valóság közötti ellentmondás feloldása, így az arzénes asszonycsoport felszabadítható a gyilkosságok tudatos elkövetésének bűne alól. Ez azért fontos, mert ebben a felfogásban az érintett falvak felmenthetőek a súlyosan negatív erkölcsi megítélés alól. Ez a magyarázó séma számos újságban szerepel, ezt alkalmazza a Magyarság, a Budapesti Hírlap, a Pesti Hírlap, a 8 Órai Újság és a Magyar Hírlap is. A bába démoni alakban való megjelenítésének számos példája lelhető fel a lapokban. A Magyarság 1929. szeptember 4-ei cikke egyértelműen „főbűnösként", azaz főgonoszként nevezi meg a bábát. Az írás egy személyben őt okolja, őt teszi felelőssé a gyilkosságokért, továbbá a bűntények hosszú ideig tartó eltitkolásáért is. A szerző, Thury Lajos Fazekasnét tömeggyilkosnak titulálja; úgy véli, az összes haláleset a bába lelkiismeretét terheli. A felelősség egy személyre ruházásával egyben felmenti a családtagmérgezőket, a „laikus" hozzátartozókat cselekedetük valódi megítélése alól. Természetesen őket is elítéli a szerző, de ezek az asszonyok mégsem a „gonosz" földi megtestesülései. Thury szerint egyesek mentségére szolgál a felébredt lelkiismeret, néhányan megőrültek férjük halála után, vagy tettüket megbánva télvíz idején hetekig ültek a temetőben uruk sírjánál. A legtöbben azonban hamar férjhez mentek, és megnyugodtak, hiszen a „főgonosz" bába védelmét élvezték. A Budapesti Hírlap 1929. szeptember 8-ai cikke szerint a bába maga az „ördög", aki a természetükből adódóan könnyen befolyásolható nőket rossz útra tereli. A 8 Órai Újság 1929. december 15-ei írása szerint az asszonyok a bába szellemi fölényének áldozatai. A Magyar Hírlap is főbűnösként tekint a bábára, de értelmezése árnyaltabb, nem tekinti egyedüli felelősnek a történtekért. Ezzel szemben napvilágot láttak olyan értelmezések is, amelyek elismerik ugyan a bába központi szerepét a mérgezésekben, de nem mentegetik a többieket, nem kisebbítik a szerepüket és a felelősségüket. Ez a felfogás nem jelenik meg a Magyarságban, másutt viszont igen. A Pesti Hírlap 1929. szeptember 10-ei írása szerint a szörnyűség rátelepedett a falura. Benda Jenő 1929. december 14-én ugyancsak a Pesti Hírlapban megjelent cikkében különösen meghatározott funkciót kapnak a vádlott asszonyok, a mitológiai párkák negatív vetületei (elvágják az életek fonalát, de soha nem fonják tovább). A gonosz tehát minden elkövetőben megtestesül, a bába nem játszik kiemelkedő szerepet. Az egyik arzénes nő elvetemültebb, mint a másik. Ez a szemlélet megjelenik a 8 Órai Újságban, a Budapesti Hírlapban és a Kis Újságban is. A Budapesti Hírlap 1929. augusztus 20-ai száma határozottan kimondja, hogy minden elkövető egyaránt bűnös és felelős. A szintén több lapban fellelhető értelmezés (Magyarság, Az Újság, Kis Újság, Magyar Hírlap, Népszava) a falvak megmentendő „királykisasszony" szerepe. Ennek két alfajtáját is megkülönböztethetjük. Az egyik szerint kizárólag a tiszazugi falvak fejlesztése, megmentése a feladat, a másik értelmezésben az egész magyar vidék és parasztság szorul segítségre. Az utóbbi állásfoglalás különösen erőteljesen jelenik meg a Népszavában (1929. augusztus 27-e, 1929. augusztus 31-e, 1929. szeptember 24-e), amely a bűneseteket kormányellenes politikai támadására használja fel. Az általános romlás víziója Az Újságban is feltűnik (1929. december 5-e.). A cikk a szörnyű bűntényt és összességében 19