Méhészeti Lapok, 1888 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1888. január / 1. szám

itt a különcrködéseknek. Mindnyájan együttesen vállvetve törekedjünk a közös czél felé. Valamint az egyes munkás méhecske magában semmire sem képes, hanem csak akkor végezhet nagy és bámulatos dolgokat, midőn ezred meg ezredmagával közös akarattal és szép egyetértéssel neki fog a munkának, úgy mi, méhészek, magunk is csak akkor fogjuk hazánk méhészetét igazán emelhetni és az­által saját érdekeinket is előmozdíthatni, hogyha mindnyájan egyetemben szép egyetértésben közreműködünk a közös czél elérésére. Első­sorban tehát egyet kell értenünk abban, hogy mit akarunk, másodszor pedig egyetértenünk kell abban is, hogy hogyan akarjuk azt, a­mit akarunk. Az első pontot illetőleg úgy látszik, hogy teljes egyetértés van köztünk, legalább feltehető, hogy valamennyien magáért az ügyért lelkesülünk, s mindnyájan azt óhajtjuk, hogy hazánk méhészete fel­virágozzék. A második pontra nézve azonban eltérők a nézetek. Míg a méhészek nagy része azon meggyőződésben van, hogy a méhészetben is, mint bármely más téren, csupán a teljes egyéni szabadság vezethet a haladás diadalához, míg a méhészek egy része az elmélet megdönthetően igazságait magasan tartva, ezeknek elsajátítását mindenekelőtt szükségesnek mondja, míg a méhészek egy része azt tartja, hogy még a legnagyobb mester szavára sem szabad esküdni, hanem azon elvet vallja: vizsgáljatok meg mindent, a legjobbat pedig tartsátok meg, s ennélfogva a kritikai mértéket mindenütt alkalmazni kívánja s alkalmazza is, addig a méhészek egy másik része föltétlenül ragaszkodik autoritások hitéhez, az elméletet csupán a gyakorlat mankóinak tekinti és azon meggyőződésben él, hogy egyetlen egy út vezet a méhészeti üdvös­séghez csak, t. r. az, a­melyet maguk követnek; és minthogy ezek mindenkit saját hitük szerint akarnak boldogítani, természetesen türelmetlenek azok iránt, a­kik azon utat nem követik. De megjő az idő s meg is kell jönnie, a­mikor a magyar méhészek ezen említett két tábora, a haladók és a maradók tábora, nem lesz többé. Nincs kétség benne, hazánk méhészeinek egészséges érzéke és közös érdeke mihamarább oda fogja vinni a dolgot, hogy mindnyájan szép egyetértésben közre fogunk működni a közös czél elérésére, mert «Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt!» Isten önökkel! Boldog új évet!Khrescu­ János.

Next