Pomogáts Béla (szerk): Jelszó és mítosz (Marosvásárhely, 2003)
Nyírő József a keresztkérdések pergőtüzében
NYÍRÓ JÓZSEF A KERESZTKÉRDÉSEK PERGŐTÜZÉBEN Nyilatkozik a transzilvánizmusról, az új írói nemzedékről, az írás és újságírás kapcsolatairól - és egy sereg kérdésről nem nyilatkozik Nyíró József, a kiváló író két hetet töltött városunkban. Úgy volt, hogy Szász Endre, a Keleti Újság felelős szerkesztője szabadságra ment, és Nyírő Józsefet kérte meg, hogy jöjjön be Odorheiből és helyettesítse. Nyírő, aki hosszú éveket töltött el a Keleti Újságnál mint szerkesztő, minden rendkívüli írói sikere ellenére is szerelmese az újságírásnak, és ő is valósággal „szabadság”-számba vette, hogy újra beleszagolhat a szerkesztőség napi életébe. Itt tartózkodását használtuk fel arra, hogy megkérjük barátunkat egy sereg kérdés megválaszolására. Nyírő magához vette a kérdéseket, és a következő levélben ad meleg hangú választ reájuk. Barátunk ügyesen egy sereg kérdést óvatosan megkerült, de amit el akartunk érni, sikerült: kérdésből és válaszból kialakult Nyírő József bensőséges írói figurája. Nyírő József egyébként elutazott Brasovba, hogy részt vegyen darabjának, a Jézus faragó embernek szabadtéri bemutatóján. Onnan a „helikoni találkozóra” megy, ahol, mint ismeretes, a transzilván magyar írók évről évre Kemény János vendégszerető hajlékának szépségeit élvezik. Kedves Ligeti Ernő! Nem szeretem, ha az irodalmi intimitásokról faggatnak. Hogy a közönség kíváncsi? Tudom, hogy szereti az effélét, de mit szólna hozzá akárki is, ha azt kérdezném tőle, hogy asszonyom, van-e és ki a szeretője? Mennyi az adóssága? Ha nincs adóssága, kiknek hitelez és milyen kamatra? Mi a kedvenc 261