Pomogáts Béla (szerk): Jelszó és mítosz (Marosvásárhely, 2003)

Nyírő József a keresztkérdések pergőtüzében

NYÍRÓ JÓZSEF A KERESZTKÉRDÉSEK PERGŐTÜZÉBEN Nyilatkozik a transzilvánizmusról, az új írói nemzedékről, az írás és újságírás kapcsolatairól - és egy sereg kérdésről nem nyilatkozik Nyíró József, a kiváló író két hetet töltött városunkban. Úgy volt, hogy Szász Endre, a Keleti Újság felelős szerkesztője szabadságra ment, és Nyírő Józsefet kérte meg, hogy jöjjön be Odorheiből és he­lyettesítse. Nyírő, aki hosszú éveket töltött el a Keleti Újságnál mint szerkesztő, minden rendkívüli írói sikere ellenére is szerelmese az új­ságírásnak, és ő is valósággal „szabadság”-számba vette, hogy újra be­leszagolhat a szerkesztőség napi életébe. Itt tartózkodását használtuk fel arra, hogy megkérjük barátunkat egy sereg kérdés megválaszolásá­ra. Nyírő magához vette a kérdéseket, és a következő levélben ad me­leg hangú választ reájuk. Barátunk ügyesen egy sereg kérdést óvatosan megkerült, de amit el akartunk érni, sikerült: kérdésből és válaszból kialakult Nyírő József bensőséges írói figurája. Nyírő József egyébként elutazott Brasovba, hogy részt vegyen da­rabjának, a Jézus faragó embernek szabadtéri bemutatóján. Onnan a „helikoni találkozóra” megy, ahol, mint ismeretes, a transzilván ma­gyar írók évről évre Kemény János vendégszerető hajlékának szépsé­geit élvezik. Kedves Ligeti Ernő! Nem szeretem, ha az irodalmi intimitásokról faggatnak. Hogy a közönség kíváncsi? Tudom, hogy szereti az effélét, de mit szólna hozzá akárki is, ha azt kérdezném tőle, hogy asszo­nyom, van-e és ki a szeretője? Mennyi az adóssága? Ha nincs adóssága, kiknek hitelez és milyen kamatra? Mi a kedvenc 261

Next