Németh László: Magyarok Romániában (Marosvásárhely, 2001)

Nagy Pál: Előszó

Az ő szándékait is csak illúziók (gyakorlati illúziók) hangol­hatják össze helyzetével - mondja Németh László. Azonban: itt csillan meg előtte a lehetséges távlat, hogy „a magára hagyott nép talán magára talál". Önéletrajzi visszaemlékezésének második kötetében (Fogy a virág, gyűl az iszap) így emlékezik Kacsó: „A kipécézett három kisebbségi típus közül az alkalmazkodó és a dohogó mellett felismerhetően én voltam a harmadik, a »gátkötő székely«, aki szövetkezetét szervez, népkönyvtárat alapít, de közben »Lábán­­nál szolgál« s nem látja, hogy a legelső nagyobb áradás vagy szélvihar elsodor mindent, amit épített. Igaz, mások - hivatalos magyarpárti urak és velük szembenálló ellenzékiek - még rosz­­szabbul jártak. Ha jól meggondolom, Németh László abban a Tanú-számban lényegében azt mondta ki, amit később Aprily Lajos után a második nagy szökevényünk és veszteségünk, Makkai Sándor: Nem lehet! Nem érdemes!" Erdélyi tapasztalatai nyomán Németh László valóban fájdal­mas látleletet készített a kisebbségi léthelyzetről, közállapotok­ról, a vezető körök tehetetlenségéről. Súlyosan meggondolkoz­­tató véleményét mégsem lenne helyénvaló a „Nem lehet! Nem érdemes!" meghirdetőinek végleges pesszimizmusával egy na­pon emlegetni, ilyen lehangoló következtetésekkel azonosítani. Hiszen ő meglátta Erdélyben - ugye - azt a férfiút is, aki hős­ként „az omló part egy darabjának megkötésére" szedi össze erejét; észlelhette itt-ott a megmaradás biztató jeleit is; leírta: „A magyar hivatás: a közép-európai szocializmus megvalósítá­sa, történelmünk és szétszórtságunk rendel erre: mi vagyunk itt a legeurópaiabb történelmű nép, és mi vagyunk az új zsidók, a mindenütt jelenlévők." Hévvel vallotta: Erdély ősi kultúrföld, s „a magyarság középkori erősödésének Erdély a mértéke"; „a ma­gyar életerő ebben az utoljára felhúzott és legmagasabb bás­tyában szedelőzködik össze a túláradó sorssal szemben a leg­sikeresebben." Világosan látja-láttatja: „Erdély vizsga volt, s az, hogy nem tudtuk megtartani: levizsgázás, mert Erdélyt nem úgy vették el tőlünk. Mi nem fejeztük be a meghódítását (...)." Németh László Erdély-képe múlt és jelen kritikai szembesítésé­nek villanataiból bontakozik elénk hitelesen; egyoldalú és fél-10

Next