Tüdős S. Kinga (szerk.): Erdélyi testamentumok 2. Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei (Marosvásárhely, 2006)

Békés Gáspár végrendelete (Grodno, 1579. november 1.)

védencét, hátrahagyva, hogy a tanácskozásban és a hadviselésben mindketten Bekesre hallgassanak. Kívánsága foganatra talált. A fiatal Békés a gyulafehérvári udvarban maradt. Komornyikból fökamarás, az erdélyi tizedek bérlőjéből kincstartó, első tanácsúr lett. A köznemesi udvarból származó fiúból nagyságos úr, főnemes cseperedett. Az apjától örökölt egyszerű nemesi kúriát hamarosan várakkal és udvarházakkal cserélte fel, s egy évtized leforgása alatt Erdély leggazdagabb birtokosa lett3. Államférfiúként fő célkitűzése az 1538-ban, a nagyváradi béke idején Szapo­­lyai János kezéhez került Partium, Felvidék és Erdély egyesítése volt János Zsig­­mond vezetése alatt. Tervének kiviteléhez kereste a török bizalmát, majd a csá­szárral való kibékülésben reménykedett, végül ismét a fényes porta kegyeit kereste. Békés bármilyen tervet forgatott is fejében, mindvégig hűséges embere ma­rad a gyenge egészségű fiatal fejedelemnek, János Zsigmondnak. Az államügyek igazgatása egyre jobban az ő kezében összpontosult, így nem csoda, tán még kapzsiságnak sem tekinthető, hogy amikor a fejedelem halálhírét vette, magát tekintette a fejedelmi szék jogos várományosának. Ám számításai nem váltak be. A túlbuzgó „németpártinak” tartott Békés, bár időközben kereste Miksa császár-király pártfogását, somlyai Báthori István elle­nében a fejedelmi trón megszerzése érdekében, de lépéshátrányba kerülve, vég­letesen lekéste a kínálkozó, kiváló alkalmat. Ekkor kezdődött el a hosszú ideig tartó ellenségeskedés kettejük között. Báthori István vajda 1573. október 3-án a szatmári vár kapitányának írt leve­lében, Békés viselkedését az egész országot fenyegető veszélynek tartotta, s tü­relmét vesztve, fegyveres támadást intézett ellene4. Báthorinak Mehmed nagy­vezér is felajánlotta segítségét a „bécsi királlyal egyé lett” Békés ellenében5, akit végül Fogaras várában megtámadtak. Gáspárnak alig maradt annyi ideje, hogy kevéske javaival, a Bihari-havasokon át elmeneküljön Erdélyből. A Miksa császár által „izgatott, biztatott és pénzelt” Békés nem nyugodott bele a kudarcba. Miután a szászokat és a székelyek egy részét a maga pártjára állította, s a Portának is negyvenezer aranyat ígért az erdélyi fejedelemségért, ismét Báthori Istvánnal kíván szembeszállni. 1575. július 8-a végzetes volt Bé­kés számára. Kerelőszentpálnál (Küküllő vm.) Báthoritól vereséget szenvedett. Ezt követően pedig augusztus 6-án a kolozsvári országgyűlésen őt és társait fej- és jószágvesztésre ítélték. 3 Birtokát képezte: Fogaras vára (1567-1573), Huszt, Görgény, Nagyenyed több falujával (1561), néhány Bihar megyei falu, Karánsebesen háza birtokkal együtt (1555) és jó néhány szászföldi falu. 4 Veress (1944). I.: 262. 5 Uo. 1.264. 54

Next