Tüdős S. Kinga (szerk.): Erdélyi testamentumok 2. Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei (Marosvásárhely, 2006)
Békés Gáspár végrendelete (Grodno, 1579. november 1.)
Békés Kassára, majd Lengyelországba menekült, de nyugalmat ott sem talált. Kísérleteit a fejedelmi trón elnyerésére, folytatta, ám balszerencséje itt sem tágított mellőle. 1576. február 19-én a gyulafehérvári országgyűlésen Báthori István elfogadta a lengyel királyságot, amelytől - kijelentésével élve - „már csak a halál képes elválasztani”. Márciusban elhagyta a gyulafehérvári palotát, majd május 1-én a krakkói királyi palotában megkoronázták. Erdély kormányzásával pedig bátyját, Báthori Kristófot bízta meg. A viszálykodók így ismét egyazon országban éltek. Békés bujdosása ellenére még közelebb került ellenségéhez, ráadásul most már királyi felséggel állott szemben. Vitathatatlan, vagyont és hatalmat szerezni nem volt könnyű feladat, de azt elveszíteni, ráadásul kisemmizett bujdosóvá válni még súlyosabb megpróbáltatást jelentett számára. A hajdanában szép karriert befutó, biztos társadalmi pozícióban élő államférfiból hányatott sorsú számkivetetté válni, nagy megrendülést, kemény testi-lelki megpróbáltatást jelentett. Ráadásul soha nem volt robusztus, jó egészségnek örvendő ember. Már korábban is sokat gyengélkedett. Feljegyezték, hogy a János Zsigmond halálhírére hazainduló Bekesnek „beteges állapotára való tekintettel a császár egy bőrpámákkal bélelt kényelmes kocsit bocsátott rendelkezésére, amelyen ő váltott lovakkal sietett Erdélybe”6. Sokat panaszkodott mozgásképtelenségére, a mindegyre kiújuló podagrájára. Már lengyelországi száműzetésében él, amikor 1576 novemberében Rueber János, felső-magyarországi kapitánynak, hűséges barátjához írott levelében ismételten panaszkodik, hogy a nagy fájdalomtól kezét sem mozdíthatja, így levelét még aláírni sem bírja. Fizikumát és egészségét lelki fájdalmai, csalódásai tovább súlyosbították. A „nagy és fenséges léleknek”, „szép és magasröptű szellemnek” tartott Békés a száműzetésben sokat szenvedett, amíg végül jobb belátásra tért, és felhagyott Báthori Istvánnal folytatott ellenségeskedésével. 1576. augusztus 10-én a király, Bekeshez intézett levelében arról értesíti, hogy Zborowski Péter, krakkói vajda közbenjárására, hajlandó őt barátságába fogadni, „feledni a múltat”7. Békés, úgy tűnik, végre megbékélt sorsával. Válaszadásával nem késlekedett, s augusztus 27-én Eperjesen kelt levelében, hálájáról biztosította a királyt iránta mutatott nagylelkűségéért8. Valószínűleg ekkor térhetett vissza életkedve, s bár már nem fiatal, kb. 54—55 éves, házasságra szánja el magát. Második felesége egy ősi nemesi család sarja, Sárkándi Anna. Esküvőjüket 1576-ban Ungvárott tartották meg. 6 Szádeczky (1887): 32. 7 Veress (1944): II. 58. 8 Uo. 60. 55