Mérleg, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

Budapesti Művelődési Központ Újjáválasztották a társadalmi vezetőséget A KPVDSZ Budapesti Műve­lődési Központ 1982. március 31-én megtartotta társadalmi ve­zetőségválasztó közgyűlését. A tanácskozáson részt vett Lő­­rincz Ernőné, a KPVDSZ Buda­pesti Bizottságának titkára, Ba­ross Gáborné, a KPVDSZ Kultu­rális Osztályának vezetője, a Szakszervezetek Budapesti Taná­csa képviseletében pedig Fábián Zoltán. A közgyűlést levezető elnök, Feiszinger Marica megnyitója után a társadalmi vezetőség el­nöke, Molnár Lászlóné megtar­totta beszámolóját a társadalmi vezetőség és a művelődési köz­pontnak az elmúlt háromévi munkájáról. Ezt követően a szám­­vizsgáló bizottság elnöke értékelte az intézmény gazdasági helyzetét, fejlődését az említett időszakban. Az igen aktív és lelkes köz­gyűlés (14 hozzászóló) jól szol­gálta a társadalmi vezetőség és a művelődési központ együttműkö­désének továbbfejlesztését; a 62 résztvevő megelégedéssel vette tudomásul az intézmény eddig végzett munkáját, és hozzászólá­saikkal, javaslataikkal a további segítséget is biztosították. A felszólalók többsége elisme­réssel beszélt a művelődési köz­pont eddigi közművelődési tevé­kenységéről, mindenekelőtt a munkahelyi művelődést szolgáló módszertani segítségadásról. Több hozzászóló foglalkozott a nyugdíjasklubok működtetésé­nek társadalmi fontosságával, és megköszönte mindazokat a prog­ramokat, mellyel az intézmény hozzájárult e korosztály szabad idejének hasznos eltöltéséhez. Említésre került még a Társasá­got Kedvelők­ Klubjának munká­ja is, mely a magányos, egyedül­álló emberek hétvégi kulturált szórakozását próbálja megoldani. Szó volt továbbá a szakmun­kástanulók művelődésének szer­vezett programokról, melyeket a szakmunkástanuló-iskolákkal és a vállalatokkal együttműködve oldott meg a művelődési központ, tekintettel fővárosi bázisintéz­mény szerepére. A tanácskozás hasznosan segítette és megerősí­tette azokat a koncepciókat, ame­lyek az intézmény 1982. évi mun­katervében szerepelnek. A társadalmi vezetőség elnöké­nek zárszavát követően Lőrincz Ernőné SZOT-okleveleket és ju­talmakat adott át a legjobban dolgozó társadalmi aktíváknak. SZOT-oklevélben részesült: Mol­nár Lászlóné, a társadalmi veze­tőség elnöke és Csillag Imre, a számvizsgáló bizottság elnöke. Pénzjutalmat kaptak: Kereszté­nyi József, Monostori Béláné és Szabó Éva, a társadalmi vezető­ség tagjai. Tárgyjutalmat kapott: Petráss Magda, az Operastúdió társadalmi vezetőségének elnöke, Varga Mártonné és Szekeres Gyuláné, a számvizsgáló bizott­ság tagjai. A közgyűlés megválasztotta a művelődési központ új, 25 tagú társadalmi vezetőségét és a 3 fő­ből álló számvizsgáló bizottságot. A társadalmi vezetőség elnöké­nek Molnár Lászlónét, a szám­­vizsgáló bizottság elnökének pe­dig Csillag Imrét újraválasztotta. A tanácskozás a művelődési központ művészeti csoportjainak bemutatójával ért véget. A meg­választott és újjáválasztott tár­sadalmi vezetőségi tagoknak munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk. Frankl Géza igazgató A legnépszerűbb tanfolyam: Szabás-varrás, divatkövetés Hozzak valamit?... Amint elhangzott a címben idézett tőmondat, megkíséreltem besorolni, de annyira színtelenül mondta a felszolgáló hölgy, hogy nem tudtam se a ki­jelentő, se a kérdő, se a felszólító mondatok közé rakni. Pedig leginkább a felszólító mód felelne meg a szituációnak: a fővárosi Nirvána bár „haj­nali”, délután fél hatos műsorára érkezett vendégeknek, akik kényszeredet­ten rendelnek kávét, hűsítőt — ha már annyira szorgalmazzák a dolgot. A hang pedig azért kelletlen, mert a felszolgáló hölgynek meg­van a véle­ménye az olyan vendégekről, akik nem átallnak a műsor kedvéért jönni ide. A helyzet az, hogy március 14-től május 31-ig — szombat kivételével — Berlin Pódium néven műsor van — a Nirvána bárban! A jámbor színház­­látogató a Berlin Pódium elnevezésből arra következtet, hogy a műsor a Berlin Étteremben van. Ez az első csalódás. (Miért nem úgy hirdetik, ahogy a valóságban van, Nirvána Pódium...) a másik: ez a kényszerfogyasztási róka fogta csuka helyzet. A Hacsek és Sajó címmel hirdetett minden hétfői műsorban Kibédi Ervin és Hlatki László mosolyogtatja, nevetteti, emlékez­teti a nézőket. Amit előadnak, színvonalas, mulatságos, mégis, valahogy hiányérzete van az embernek, ha a negyvenforintos belépőre gondol, mert valójában kétszer húsz perc az egész. És a szünetben jön a hangulatrontó mondat: „Hozzak valamit. . Aztán azért is csalódik az ember, mert a szűk helyiségben a „pódiumtól" távolabb ülők (főleg a középre szorultak) nem sokat láthatnak az előttük tornyosulóktól, pedig hely lenne, de tábla figyelmeztet: „FOGLALT" és rajta a név. Ez az ötszemélyes asztal az egész műsor alatt üres maradt, kivéve természetesen a „FOGLALT” táblát, mert az végig ott van ... Hiába jó, kedves a két művész mókázása, a közönségből kényszerven­déggé előlépett nézők a műsor végén pánikszerűen menekülnek. Pedig el­hangzott a kérdésnek szánt feszm­ű mondat: „Hozzak valamit. . ." Szerintem vendéglátószellemet, vendégmegtartó miliőt és gyakorlatot kellene hozni a délutáni órákban a Nirvánába, de úgy tapasztalom, ez éppen kifogyott az ottani pultról! Sz. ZS. Magyaros vendég­szeretet­ ére sokszor leírtuk, idéztük ok­­kal, ok nélkül. Olykor döly­­fösen, annak tudatában, hogy a miénknél különb vendégbarát­sággal egyetlen nép sem büszkél­kedhet. Szó se róla, hazánk a vonzó országok közé tartozik. Bár két­ségtelen, hogy földrajzi fekvé­sünk, is közrejátszott abban, hogy a múlt éviben csaknem 15 millió külföldi látogatott hozzánk — Délkelet-Európából rajtunk át vezet az út Nyugatra, s északról is sokan hazánkon keresztül kö­zelítik meg déli úticéljaikat —, azért a turisták száma is lát­ványosan nőtt. Március második felében a II. Tavaszi Fesztiválra 15 ezer külföldi érkezett, s a budapesti szállodák a máskor holtszezonnak számító hetekben bizony bátran kitehették a „Meg­telt” táblát. Érdemes egy pillanatra elidőzni az idegenforgalom gazdasági fontosságá­nál. Talán nem mindenki tudja: a múlt évben konvertibilis devizában számolva a turizmusból származó be­vételből a külkereskedelmi passzívum 39 százalékát fedeztük. Dollárból és egyéb „kemény” valutából annyi fo­lyik be, mint amennyi például az alu­míniumkohászatból. S talán az sem közömbös, hogy a turisták nálunk hagyott dollárjait olcsóbban termeljük, mint általában az áruexportban. Szó se róla, ez nem lebecsülendő eredmény. Csakhogy korántsem lehe­tünk elégedettek. Vendégeink ugyanis — más országokhoz képest — nálunk még mindig nem nyúlnak mélyre a zsebükbe. Egy nyugati turista például általában mindössze 13—14 dollárt költ Magyarországon, holott kontinensün­kön az átlag eléri a 40 dollárt. S ez mindenképpen elgondolkodtató. Csodálkozni azonban nincs okunk. Egy hűvös, borús áprilisi szombat délelőtt a Váci utcában népes görög turistacsoport járt szinte boltról boltra: magyaros emlékeket, térítőt, hímzett blúzt, matyóbaibát, miegymást vásárol­tak. Véletlenül két üzletben is beléjük botlottam. Az egyikben feltűnően kevés eladó állt a pul­tok mögött. „Hja, az ötnapos munkahét, nehéz kiadni a sza­badnapokat!” — mentegetőzött a boltvezető helyettese. A másik — igaz, szűkebb kis boltban barát­ságtalan, mogorva lányok állták a görögök ostromát. Kelletlenül mutogatták a portékát, s egy se­gítőkész kisfiúnak — félreértve mozdulatát — alaposat rásózott egyikük a kezére. Látszott raj­tuk: unják a vevők rohamát, alig várják a zárórát. Pedig ősz­től tavaszig ebben az üzletben aligha tolonganak a vásárlók... Alighanem ideje lenne az effé­le magatartáson változtatni. Va­lahogy úgy, ahogy a vendéglátás magára talált az új feltételek kö­zött. Csak két példa: a Dunakor­­zó és a Kis Pipa étterem étlap­ját szívem szerint részletesen idézném. Olyan dús és minden igényt kielégítő választékkal vár­ják vendégeiket, hogy a gasztro­nómia legínyencebb hívei sem találhatnak kivetnivalót. S ami az árakat illeti, a két étterem vezetői ugyancsak elismerést ér­demelnek. Akárcsak a Margit­­híd tövében a Budai Ételbár, ahol már 20 forinttól kitűnő, íz­letes húsételt fogyaszthat a ven­dég. Nemrég Kőszegen vendégeskedtek az idegenforgalmi újságírók. Völgyi Ist­ván, az Expressz Utazási Iroda igazga­tója mutatta be legújabb szállodájukat, a Park Hotelt. Bravó! — mondtuk házigazdáinknak, hiszen a patinás épületből — korábban a határőrség használatában állt — viszonylag cse­kély ráfordítással takaros,­ kényelmes szállodát alakítottak ki, ahol a két­ágyas szoba főszezonban sem kerül többe 210 forintnál. Iti tagadás, a fővárosban ilyen olcsó szálláshely nem áll vendégeink rendelkezésére. Szál­lodai férőhelyeink azonban a most következő hónapokban ör­vendetesen gyarapodnak, s ennek is őszintén örülhetünk. Míg pél­dául a szomszédos Ausztriában 660 ezer szállodai ágy várja a turistákat, addig nálunk mind­össze 35 ezer. Márpedig a magyar vendégszeretethez — ugyan, ki tagadná?! — az is szorosan hozzá tartozik, hogy az ide látogatók éjszaka kényelmesen álomra hajtsák a fejüket. Gyapay Dénes Kérünk egy receptet! Rovatunk vendége: Balatoni Ferenc Amikor 1841-ben Privorszky úr megnyitotta az Úri (ma Petőfi Sándor) utcai üzletét, a cégtáblá­ján ez volt olvasható: Café Re­naissance. Az akkori Pest talán legkorszerűbb kávécsarnokában elsőként szikrázóan fehér vilá­gosságot árasztó gázlámpákat szerelték. Később mégsem erről a fizikai fényről vált nevezetessé, hanem a szellemi világosságról, melyet a törzsvendégei árasztot­tak. Privorszky távozása után a kö­vetkező hirdetés adatott közzé: „Jelentés az Úri utcai kávé­házról, Pesten. Tisztelettel je­lentem a’ t. ez. közönségnek, mi­­képpen az úri uberában, a Liba­­schiiczky féle házban levő jeles­ségéről ismeretes és minden ké­jemmel ellátott kávéházat átve­vőm, valódi italokkal (a’ kávé­ház reggelenként fris tejföl va­gyon) és pontos szolgálattal ’s tisztasággal törekedem minden Óhajtásnak megfelelni. E’ terje­delmes kávéházi teremben a leg­olvasottabb magyar és német hír­lapok nagy választékban lelhe­tők. Van a kávéházban négy je­les tekeasztal, ’s nem hibázik semmi sem, mi a’ mulató társa­ság örömét emeli. Azon vendég urakat, kik levélbeli ügyeikben czímemet használni akarják, a’ legpontosabb átvételről biztosí­tom. Pesten octoberben, 1842. Pil­vax Károly kávéháztulajdonos.” Az iménti hirdetés tehát — megtalálható egyébként Gundel Imre—Harmath Judit: A vendég­látás emlékei című könyvében — száznegyven éve látott napvilá­got. Most, száznegyven év múltán Balatoni Ferenc mesterszakács­­csal, a belkereskedelem kétszeres kiváló dolgozójával, a Pilvax konyhafőnökével beszélgetünk a pályájáról, a szakmáról és ter­mészetesen a Pilvaxról. — A Belvárosi Vendéglátóipari Vállalatnál szabadultam 1963- ban. Azóta is ez az első és egyet­len munkahelyem. Megragadtam a szakmában és nem is bánom, pedig ez a pálya már nem von­zó. Akikkel végeztem, közülük több mint a fele már búcsút mondott a tanult mesterségének. Hogy miért? Az okok közismer­tek és hosszan lennének sorolha­tók. Ki marad meg mégis? Aki az átlagnál is jobban szereti ezt a szakmát, aki megalkuszik az­zal, hogy a szakácsművészetnek már legendás problémája, hogy állandó munkaerőgondokkal kell küszködni, hogy a munkakörül­mények sem mindig megfelelőek. A mi konyhánk is szűkös és le­vegőtlen, s a felszereltsége is kívánnivalókat hagy maga után. Megoldási ígéret van rá, hogy rö­videsen korszerűsítik a konyhán­kat. A krónikus munkaerőhiányt viszont fogalmam sincs, hogyan lehetne megoldani. Nálunk is a segédszemélyzetet az öt tanuló pótolja... — Úgy tudom, nemegyszer járt már külföldön is. — Így igaz. Valóban főztem már Bécsben, az NDK-ban és az NSZK-ban is. Van tehát össze­hasonlítási alapom, fel tudom mérni a szakma valóságos hely­zetét. — A Pilvax étlapja milyen sa­játos kínálattal szolgál? — Különlegességeink közé tar­toznak például a különböző gida­­húsból készített ételek, ezeket az előző vezetőm, Papp Dénes ve­zette be. A közönség egy pillanatig sem idegenkedett ettől a kezde­ményezéstől, a gidaleves, a gida­­pörkölt csakhamar népszerű lett. Különlegességeink között szere­pelnek továbbá azok a halételek is, melyek Papp Endrének, a Bé­csi Mátyás Pince vezetőjének kreációi. — Kaphatnánk öntől is egy re­ceptet? CSIRKE ROTHSCHILD MÓDRA. A csirkét a következő töltelékkel tölt­jük: spagettit főzünk, zsírral, vajjal elkeverjük. Gombát és szárnyasmá­jat pirítunk. 2 dkg vajból és 2 dkg lisztből tejmártást készítünk, tojáso­kat habarunk hozzá, majd a spagetti­vel, tejföllel, sóval, petrezselyemmel, törött borssal összekeverve a csirké­be töltjük. A csirkét tepsibe tesszük metéltre vágott kelkáposztára és re­szelt hagyma alapra, majd 5 dkg for­ró zsírnál leöntjük. Bort és egy deci vizet öntünk rá, fedő alatt pároljuk. Ha megpuhult, kivesszük és pirosra sütjük, levével beforraljuk, s a meg­főtt kelkáposztával tálaljuk. A. T. A bérfejlesztésről A KPVDSZ Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága a múlt hónap végén a megyeszékhelyen, Nyíregyházán tartott ülést. Tájékoztató hangzott el az ötnapos munkahét beindításának tapasztalatairól, s ■napirendre került a tavalyi bér- és jövedelempolitika alakulása. A megyei bizottság 23 áfész-nél, valamint a szakmai szakszer­vezethez tartozó kereskedelmi vállalatoknál vizsgálta a bér- és jöve­delempolitika alakulását. A szövetkezetekben és a vállalatoknál az elmúlt évben a forgalomnövekedés 91,4 százalékát a termelékenység növelésével érték el. Ennek is köszönhető, hogy a bérintézkedések többsége reális volt. Néhány szövetkezetben azonban nem­ használták ki kellően a lehe­tőségeket. A vásárosnaményi szövetkezetben 5,37°/0-os bérnövekedésre lett volna lehetőség, de csak 3,760/g-nyi bérnövekedést hajtottak végre. A nagyhalászi és a jánkmajtisi szövetkezet is jelentős összeget visz­­szatartott a bértömegből. A három szövetkezetnek ez a döntése nem számít egyértelműen hibának, mert az ötnapos munkahét bevezetése miatt létszámnöveke­dést hajthatnak végre, s ehhez bértömegre van szükség. Hiba és bér­feszültség volt azonban öt nagyközségi szövetkezetben. Ezeken a helye­ken — Nagykálló, Újfehértó, Nagyecsed, Nyírbéltek és Győrtelek — a fizikai dolgozók jóval kevesebb béremelést kaptak, mint a nem fizikaiak. Győrteleken például a fizikaiak bére 2,3 százalékkal, a nem fizi­kaiaké 10,2 százalékkal fokozódott. Nagyecseden a fizikaiak átlagbére tavaly csupán 3,2 százalékkal, a nem fizikaiak átlagbére viszont 14,2 százalékkal nőtt. A megyei bizottság ülésén állást foglaltak a helyesebb bérpolitika kialakítására. (Suba)

Next