Mérleg, 2006 (42. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám
Az életben tudvalevőleg semmit sem kapunk meg ingyen - vagy legalábbis majdnem semmit. A tudományokkal folytatott párbeszédnek is ára van. E párbeszéd nem mentes a konfliktusoktól. A konfliktusoknak hagyományosan velejárója volt egyfajta procedere, elintézési mód, mely abból indult ki, hogy a párbeszéd bizonyos fokig „hiábavaló” - csak harmónia és hiú napsütés. Ez a procedere azon alapult, hogy a helyesen felfogott hitnek végső soron mindig igaza van: a hit forrása Isten, Isten pedig csalhatatlan; a tudomány viszont emberi mű, ezért tévedhet. Ilyen nézőpontból a hité, avagy az egyházé az utolsó szó. Ám ha ezt vesszük alapul, akkor nem tartom lehetségesnek a tudományokkal folytatott párbeszédet, sőt, őszintén szólva hasonló feltételek mellett senkivel semmilyen párbeszédet nem tartok lehetségesnek. Tántoríthatatlan meggyőződések készletével legfeljebb eszmecserét lehet folytatni, párbeszédet aligha. A teológiai megismerés azonban egyszersmind emberi megismerés, és ekként meghaladható, javítható, nem csalhatatlan. Ezt most nem részletezhetem, de úgy vélem, ez a legfontosabb tanulság, amelyet a teológia és a tudomány kapcsolattörténetéből el kellene sajátítanunk. Volt idő, amikor a keresztények az alábbi módon érveltek: maga Isten közölte velünk, hogy a Nap a Föld körül kering, ezért inkább kell hinnünk Istennek, mint Kopernikusznak. Ilyen alapon szó sem lehetett párbeszédről, csupán ítéletről. Ez derül ki Galilei esetéből is. Az efféle ítélet azt a látszatot szülte, hogy háború zajlik, s ami azt illeti, csakugyan hadüzenettel ért fel. A párbeszédnek csak bizonyos feltételek teljesülése adhat értelmet. Közéjük tartozik annak beismerése, hogy tévedhetünk, s hogy tanulásra szorulunk. Meggyőződésem, hogy a keresztények fontos dolgokat tanulhatnak meg a tudományokkal folytatott párbeszédből. Hogy e párbeszédből -megfordítva - a tudományok is tanulhatnak-e valamit a teológiától, azt nem tudom eldönteni, mivel teológus vagyok és nem természettudós. Teológusként mindenesetre törekszem a párbeszédre, az a benyomásom ugyanis, hogy a tudományoktól elszigetelődő teológia sterillé és unalmassá válik, és egy steril és unalmas teológia nem használ senkinek - sem a keresztény hitnek, sem a tudományoknak. Teilhard hagyatékának ez a belátás is része. (Varga Judit fordítása) 48