Mérleg, 2015 (51. évfolyam)

Az egyetemi pártszervezetnek hamarosan szemet szúrt Mindszenty József hercegprímás melletti kiállásával. Öt sze­meszter elvégzése után 1951. január 23-án kommunistaelle­nes röpcédulák terjesztése miatt letartóztatták, majd államel­lenes összeesküvés vádjával 11 év fegyházbüntetésre ítélték. A váci börtönben raboskodva Kárpáti Kamillal, Kecskési Tollas Tiborral és Tóth Bálinttal együtt közreműködött a Füveskert c. antológia összeállításában, majd később kiadásában is. A magyar forradalom és szabadságharc kitörése után négy nappal, 1956. október 27-én szabadult a börtönből, feluta­zott Pestre, és nyomban csatlakozott a Práter utcai isko­lai támaszpontról küzdő szabadságharcosokhoz. November 9-én a második szovjet támadás során e csoport kénytelen volt letenni a fegyvert. Szerencsére a Vörös Hadsereg kato­nái nem végezték ki, hanem futni hagyták őket. November végén sikerült Ausztriába menekülnie. Bécsben pszicholó­gus hallgatóként folytatta egyetemi tanulmányait, miközben másfél évig a Nemzetőr c. szabadságharcos lap munkatársa­ként dolgozott. Ezt követően a müncheni egyetemen tanult tovább. 1959-ben a bajor fővárosban feleségül vette Horváth Jolán gyógyszerész hallgatót. Házasságukból négy gyermek született, akiktől nyolc unokájuk származik. 1962-ben pszichológus diplomát, 1971-ben pszichoanaliti­kus szakképesítést szerzett. Docensként különböző egyetemi intézetekben dolgozott és oktatott, többek között a münche­ni főegyházmegye „egyházi hivatások számára fenntartott tanácsadó szolgálatában" (Beratungsdienst für kirchliche Berufe), ahol Hermann Stenger CSIR munkatársa volt (vö. Mérleg, 1973/4). Pszichoanalitikusként képző és szupervizori munkát folytatott. Húsz német és számos magyar nyelvű tudományos publikáció fűződik a nevéhez. Nagy örömére szolgált, amikor végre Magyarországra látogathatott - poli­tikai elítéltként csak igen későn -, sőt bekapcsolódhatott a magyar pszichológiai életbe is. A Magyar Pszichoanalitikai Egyesület aktív tagja volt. Egyéni sorsa miatt különös figyel­met szentelt a trauma lélektani elemzésének, e tevékenysé­ge során Virág Teréz személyében kiváló kollégára és igaz barátra lelt. Döntő hatással volt rá Ferenczi Sándor életműve, az egyéni gyógyulás útját kereső, empatikus odafordulása a szenvedő emberhez. Sigmund Freud­e sokáig kedvenc ta­nítványát választotta „pszichoanalitikus nagyapjának". „Ars analiticáját" Kalandozásaim Ferenczi nyomában. Egy „hazajáró" pszichoanalitikus gondolatai különböző témákhoz című, Harmatta János előszavával megjelent könyvében fogalmazta meg (Bu­dapest, Animula Kiadó, 2005). Emigránsként is hű maradt közéleti elkötelezettségéhez. Az 1956. október 16-án Szegeden megalakult Magyar Egye­temek és Főiskolák Egyesületeinek Szövetsége (MEFESZ)

Next