Mészárosok és Hentesek Lapja, 1913. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-21 / 12. szám

10 MÉSZÁROSOK És­ HENTESEK LAPJA. 1918. március 21. Dvoracsek néven szerepelt az öreg úr nem kis bosszúságára, mert Hu­nyadi nem fizette ki a házbért, a miért Dvoracseknek gyűlt meg a baja a háziúrral. Adós maradt a megvásárolt sertések árával s Dvo­­racsek Ferenc alig győzte a sok igénypört bejelenteni. Mivel pedig ismételt tiltakozása ellenére is folytatta Hunyadi folyton a régi el­járást, végre is Dvoracsek cimbitorlás miatt följelentette a főkapi­tányságnál s egyúttal a Mészárosok és Hentesek Lapjában nyilat­kozatot tett közzé, melyben kijelentette, hogy Hunyadi Mátyás bi­torolja az ő nevét, s adósságáért felelősséget nem vállal. Hunyadi Mátyás nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás miatt jelentette föl a Dvoracsek-házaspárt, mert az öreg helyett, aki Morvaországból sza­kadt ide s a magyar nyelvet nem bírja tökéletesen, a felesége írta meg a nyilatkozatot. A budapesti büntetőtörvényszék mint sajtó­id­­óság fölmentette a vád alól a házastársakat, az ítéletet azonban a­ főmagánvádló megfélebbezte. Az érdekes sajtópert tegnap tárgyalta a királyi tábla első büntetőtanácsa Agerasztó Péter elnöklésével. A tábla is felmentette a vádlott házaspárt azzal az indokolással, hogy jogosan tiltakoztak a névbitorlás ellen. — Eljegyzés. Simó Sándor, a „Minerva“ automobil részvény­­társaság műszaki igazgatója eljegyezte Marady Mariskát. — A húsvéti bárányvásár. A f. hó 20-iki csütörtöki budapesti marhavásáron meglehetős nagy zavart okozott a mészárosok közt az, hogy a bárányvásárt a korábbi évektől eltérően e napon nem lehe­tett megtartani. Oka az, hogy a szárányvásár tulajdonképen a szúró­­marh­avásár része s mint ilyen csak ezzel együtt tartható meg. Mi­vel pedig a csütörtöki szúrómarhavásárt péntekre helyezték át, ennél­fogva a bárányvásár is csak ezzel együtt f. hó 21-én pénteken lesz megtartható. — A budapesti marhavásár e heti felhajtása — a két közbe­eső vásár 23 drbnyi marha kínálatával együtt — 2047 drb szarvas­marhából, 1006 drb borjúból és 660 drb bárányból állott. Kevesebb tehát az e heti kínálat 327 drb szarvasmarhával, 278 drb borjúval és 727 drb aprómarhával. A csütörtöki marhavásár — bár a kínálat jóval kisebb volt — a küszöbön álló ünnepek csekély marhaszükség­letére való tekintettel lanyhán indult és még lanyhábban végződött. Az árak az egész vonalon meggyengültek. Különösen a bika lett olcsóbbá mintegy 2—3 K-val, a jó minőség tartotta az árát, de a közép és silányabb fajták 1—2 K-val olcsóbban voltak megszerez­hetők. — Vásárváltozások. Az esedékes ünnepek miatt Budapesten a különben hétfőre (24) eső birkavásárt előbb, szombaton vagyis 22-én fogják megtartani, amely napon bárányvásár is lesz. A kedden, 25-én esedékes borjúvásárt viszont, szintén az ünnepek miatt, egy nappal később szerdán, 26-án fogják megtartani. A bécsi marhavásár felhajtása a héten 179 darabbal na­gyobb volt ugyan, de a közvtlen istállóvételek 257 darabbal csök­kentek. A magyarországi hozatalok a vásáron 200 darabbal emelked­tek. Bár kilenc napi szükségletet kellett erről a vásárról fedezni, a nagyheti húsfogyasztás csekélysége és a húsvéti ünnepek egyéb hús­­szükségletei folytán a vásár lanyhán indult s egyre lanyhábbá vált, ugy hogy délután már nagy árhanyatlások állottak elő. Még a leg­prímább minőségű jószág is, mely eddig tartotta az árát, csak 1—2 koronás árveszteséggel volt értékesíthető. A prima minőségek árvesz­tesége eleinte szintén 1—2 korona, de a későbbi délutáni órákban 3—4 korona is volt. A középminőségű­ széki áru eladása különösen nehéz volt. Délelőtt az értékesítés 3—4 korona, délután meg egészen 6 koronáig terjedő árveszteséggel volt csak lehetséges. A silányabb mi­nőségűek is, bár Trieszt, és Póla részére szépen vásároltak, 4—6 ko­ronát vesztettek az árakból. A bika 3—4 koronát, egyéb kicsontozni való jószág 2 koronát vesztett az árából. 247 darab a 3136 darabnyi fölhajtásból el sem kelt. — A bécsi sertésvásár fölhajtása a héten 8410 darab hús és 6387 darab zsirsertésből alakult. Az irányzat a kisebb kínálat foly­tán szilárd, de nyugodt volt. A zsirsertés 4—6 koronával, a hússertés 8—10 koronával kelt drágábban. A legközelebbi sertésvásár szer­dán lesz. Őszinte szó az élelmiszerdrágaság okairól. Az élelmiszer­drágaság okairól a legellentétesebb és legkalandosabb mesék szoktak időnkint forgalomba jutni. A húsdrágaság okát illetőleg pedig a leg­több magántudós megelégszik az uraságoktól levetett bölcseséggel, hogy annak csak a „kapzsi mészárosok“ az okai. Annál feltűnőbb és jelentőségteljesebb tehát az a híradás, amelyet Szatmár-Németi váro­sából jelentenek, hogy az ottani városi magisztrátus szembe mert szál­­lani ezzel az ostoba mesével és nyíltan meg merte mondani, hogy ne kísérletezzenek a húsdrágaság ellen a polgárság pénzén, mert annak semmi eredménye sem lenne. A drágaság oka a gazdasági viszonyok­ban keresendő s azok javulásával majd az élelmiszerdrágaság is fel fog engedni. De halljuk a magisztrátus jelentését: Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatósági bizottságának j­ hó 10-iki közgyűlésé­ben a polgármester havi jelentésében többek között ezeket mondja: „Bizonyára ismeretes a tekintetes Közgyűlés előtt, hogy a városi hatóságok országszerte mozgalmakat indítottak s tanulmányokat tet­tek az élelmiszer-piac javítása és az élelmiszer drágaság csökken­tése érdekében. Hozzánk legközelebb eső város Debrecen volt, mely nagyobb szabású akciót indított és több intézkedést tett az élelmisze­rit. olcsóbbá tétele érdekében. A rendőrfőkapitányi hivatal az elmúlt hóban megtekintette Debrecenben és tanulmány tárgyává tette ez in­tézkedéseket, de arra­ az eredményre jutott, hogy a piac javítása ér­dekében csak igen kicsi, mondhatni jelentéktelen eredményeket értek el és igen valószínű, hogy végeredményben az akció a városi köz­­pénztár jelentékeny ráfizetésével fog zárulni. A városi tanács a beszer­zett információk alapján azon meggyőződésre jutott, hogy az élelmi­szerpiacot hatósági intézkedésekkel olcsóbbá tenni nem lehet. Itt más irányú, általánosabb jelentőségű változások, különösen a gazda­sági viszonyok javulása szükséges. Ennélfogva a hatóság nem is tar­totta szükségesnek ez irányban intézkedést tenni“. — A sátoraljaújhelyi községi husszék kudarca. Ezen vá­ros hivatalos közlönye a következőket írja: „A húsdrágaság ügyében a múlt hó folyamán tartott értekezlet megállapodásához képest Far­kas Andor polgármester átiratot intézett több városhoz a hatósági mé­szárszékre vonatkozó szabályrendelet megküldése s egyéb szükséges adatok közlése iránt. Valamennyi várostól nemleges választ kapott. Egyes városokban van hatósági busszék, amely azonban a földmű­velésügyi kormány ismert rendelete következtében állíttatott fel. Ez a nálunk is felállítandó hússzék a drágaság megszüntetésére nem lesz alkalmas. Legutoljára a Polgármesterek orsz. egyesületének titkárá­tól azt az értesítést kapta a polgármester, hogy a községi mészárszé­keket pár évvel ezelőtt valamennyi városban megszüntették. A pol­­gármeser a még e hóban összehívandó közgyűlés elé azt a javaslatot fogja tenni a képviselőtestületnek, hogy egyelőre az idegen hús el­árusít­ására megfelelő helyiségről történjék gondoskodás és előzetes próbavágás után egy oly községi mészárszék létesítése határoztassék el, mely egyelőre sertéshús kimérésével fog foglalkozni. Az elérendő gyakorlati eredménytől tétessék függővé, hogy a felállítandó mészár­szék aztán egyéb húsneműek kimérésével is foglalkozzék.­­ A pol­gármester reméli, hogy ez a két intézkedés fog hatni a húsárakra.“ — A sátoraljaújhelyi polgármestert tehát nem kedvetlenítette el az eddigi kudarc, hanem rohan bátran a további blamázsba. Ám rajta, ha Sátoraljaújhelynek annyi a kidobni való pénze! — Feljelentés egy hússzállító cég ellen. A „Nagyszalontai La­pok”ban olvassuk, hogy egy szalontai mészáros feljelentette a Nagy­szalontán pár hónap előtt alakult „Alföldi kiviteli vállalat“-ot, amely az ottani mészárosoktól vásárolt húsokat öt kilós postacsomagokban küldötte szét olyan városokba és községekbe, ahol drágább volt a hús. A mészárosokat eleinte az utánvételezett postacsomagok kivál­tása után befolyt összegekből elégítette ki, később azonban pontatla­nul kezdett fizetni, majd utóbb mind nagyobb és nagyobb összeggel maradt adós.­­ Az egyik szalontai mészáros végre is megunta a dolgot, s feljelentést tett a hússzállító cég ellen, amelyről már az ed­digi nyomozás során is kiderült állítólag, hogy az utánvételes lapo­kat szállítás után kicserélte és a pénzeket nem a mészárosok, hanem a saját címére küldette, azokat felvette és így csalárd után elvonta kikötött rendeltetésétől. — A vendéglősök a ,,jó öreg mészárosnak.“ A fővárosban már­cius tizenötödikén kegyeletes ünnepséggel áldozott a Magyar Ven­déglősök Országos Szövetsége a halhatatlan emlékű Petőfi Sándor szü­leinek a kerepesi­ úti temetőben nyugvó sírjánál. A főváros tanácsa, a Petőfi­ Társaság, az Országos Iparegyesület és az ipartestület küldöt­teinek jelenlétében Glück Frigyes, szövetségi elnök tartott a sírnál emlékbeszédet, majd Fellner László vendéglős-szakiskolai növendék elszavalta Petőfi Sándor „A jó öreg korcsmáros“ c. költeményét, a­melyet tudvalévően édes­apja emlékének szentelt. Ezután hatalmas érckoszorút helyeztek a sírra, ezzel a felírással: „A Magyar Vendég­lősök Országos Szövetsége — a jó öreg korcsmárosnak. 1913. március 15.“ — Feltétlenül dicséretre méltó a vendéglősök kegyeletes meg­emlékezése, csak azt fájlaljuk, hogy az emlékünnepély során egyetlen szó sem hangzott el arról, hogy Petőfi Sándor szülőapja, Petrovics

Next