Metropolis, 1999 (3. évfolyam, 2-4. szám)
1999-06-01 / 2. szám
Teresa de Lauretis A konok késztetés Az, hogy az ösztöntörekvés veleszületett, a szexualitás azonban nem, abból is világosan látszik, hogy a szexuális ösztön egyik sorsa a szublimáció. Az ösztönsorsok az ösztöntörekvésekkel szembeni védekezés módozatai, a szublimáció pedig pontosan az ösztöntörekvés eltérítését jelenti a kevéssé szexuális tárgyaktól és céloktól. Laplanche megfogalmazása szerint a szexualitás egészében az ösztöntörekvés átalakítása, „egy folyamat, ami eltéríti az ösztönt, metaforizálja annak céljait, áthelyezi és internalizálja annak tárgyait, majd végül egy minimális területen, az erogén zónán egyesíti annak forrásait... Ezek a területek gyűjtik össze a szülői fantáziákat, elsősorban az anyai fantáziákat. Ez az a folyamat, melynek során, Freud szavaival, „a kielégülést lehetővé tevő tulajdonsága miatt"'’0 egy tárgy rendelődik az ösztönkésztetéshez [Trieb]. Más szóval a - tudatos és tudattalan - fantázia az a lelki folyamat, ami strukturálja a szubjektivitást. A kielégülés első tárgyának elvesztése sarkallja. Kezdetben a szülői fantáziák formálják, később pedig egy dinamikus hálózatként működik, melyen keresztül a lelki valóság átalakítja vagy átdolgozza a külső valóságot. „A személy életének az egésze az, ami egy - hogy a strukturálódás folyamatát hangsúlyozzuk - fantazmagóriának nevezhető folyamat segítségével alakul és szerveződik. Ezt nem kell feltétlenül egy egyszerű tematikus jelenségként felfognunk - még akkor sem, ha minden egyes személy esetén egy megkülönböztető, sajátos jegy jellemzi -, mert megvan a maga dinamikája, mely során a fantáziastruktúrák önkifejezésre törekszenek és folyamatosan új alakot öltenek.”1’1 Mivel az új alak a külvilág eseményeit és reprezentációit foglalja magába, elmondhatjuk, hogy a fantázia lelki mechanizmus, ami a társadalmi reprezentációknak a szubjektivitásba, illetve az én reprezentációba 49 50 51 52 való fordítását irányítja. Ennek során a társadalmi imaginárius személyes fantáziákká alakul vagy dolgozódik át. Ezt úgy is megfogalmazhatnám, hogy a szexualitást a fantázia eltérő - tudatos vagy tudattalan formákban, a nappali álmodozások és ábrándozások, vagy az elsődleges fantáziák segítségével hozza létre vagy strukturálja dinamikusan; ebből a freudi listából Laplanche különös súllyal emelte ki a szülői fantáziákat, én pedig hozzátenném a közösségi fantáziákat. Közösségi fantáziák alatt én a kulturális narratívákat, a mítoszokban kifejeződő populáris képzelet forgatókönyveit, a szakrális szövegeket, a reneszánsz elbeszélést , és annak modern megfelelőjét, a regényeket, filmeket, a televíziót, az Internetet stb. értem. Ahogyan ezek a közösségi fantáziák részt vesznek a tásadalmi imaginárius megformálásában, anyagokat, fogatókönyveket vagy tartalom- és kifejezésformákat szolgáltatnak a képzelgés szubjektív aktusához. Gramsci azok közé a század eleji gondolkodók közé tartozik, akik először mutattak rá a populáris kultúra politikai erejére és találták meg a politika és az egyes kifejezési formák kapcsolatát, melyet minden ország meghatározó kulturális narratívaként tart számon. Börtönjegyzeteiben például azt állítja, hogy az opera olasz és a népszerű regény (feuilletons, folytatásos regényrészletek) XVIII. és XIX. századi francia és angol sikere egybeesett „a nemzeti-populáris demokratikus erők európai térhódításával”. Az opera virágzása az egyes művészek megnyilvánulása helyett inkább a kulturális termékek egy formájaként — a regényéhez hasonlóan egy „historikokulturális” esemény volt — mindkettő a „népszerű elbeszélés” egy megjelenése. És bizonyossággal állíthatjuk ugyanezt századunk mozijáról is. 49 Laplanche, Jean: Life and Death in Psychoanalysis. Baltimore: 1976. pp. 23-24. Ahogyan Hayden White leszögezi: „az ösztön törekvés annak a lelki kapacitásnak a terméke, ami újra megjeleníti az organikus erőket, vagyis egyszerre jeleníti meg és alakít ja át őket”. White, Hayden: Bodies and Their Plots. In: Foster, S. L. (ed.): Choreographing History. Bloomington, Ind.: 1995. p. 230. 50 Freud: Instinct and Their Vicissitudes, p. 122. [Magyarul: Freud: Ösztönök és ösztönsorsok, p. 48.] 51 Laplanche, lean - Pontalis, Jean-Bertrand: The Language of Psycho-Analysis. New York: 1973. p. 317- [Magyarul: Laplanche - Pontalis: A pszichoanalízis szótára] 52 Gramsci, Antonio: Selections from Cultural Writings. Cambridge, Mass.: 1985. p. 387. [Magyarul: Gramsci, Antonio (Rózsa Zoltán-Sallay Géza szerk.): Marxizmus - Kultúra - Művészet. Válogatott írások. Budapest: Kossuth, 1965. pp. 297-298.]