Mezőgazdasági Technika, 1990 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1990-02-01 / 2. szám

tő közeg pedig hidraulikaolaj, ez fejt ki nyomást a tőle gumimembránnal elválasztott gázra. E szerkezet kihasználja azt a fi­zikai tulajdonságot, hogy a gázok összenyomhatók, a folyadékok viszont nem. A csillapítást a „golyórugók’' szájánál elhelyezkedő, pontos mére­tű fojtófurat végzi, ennek gondo­san meghatározott kicsi keresztmet­szete gátolja az olaj áramlását, az utóbbi sebességétől függően. A Citroennél hamar felismerték azt a további előnyt is, amit ez a szerkezet kínál: a jármű szabad ma­gasságát lehet vele változtatni (pl. a terheléstől függetlenül, állandónak tartani), mivel a hidraulikaolaj mennyiségét viszonylag könnyen le­het módosítani. A hidraktív rugózás Harminc évnek kellett eltelnie, amíg a Citroëen megjelent a tovább­fejlesztett, általa hidraktív rugózás­nak nevezett változattal. Е­. tulajdon­képpen olyan hidropneumatikus ru­gózási rendszer, amelynek a jellege elektronikus vezérléssel változtatha­tó: kényelmesen lágy, ha lehetséges — sportosan kemény, ha szükséges. A jelleg módosításához befolyásol­ni tudják mind a rugót, mind a csil­lapítást. Ezt a fejlesztők viszonylag egyszerű trükkel érték el. A négy kerékhez egyenként tartozó négy, golyó alakú rugóelemet tengelyen­ként egy-egy további, azonos felépí­tésű elemmel egészítették ki. Ami­kor a harmadik golyót a másik ket­tőhöz kapcsolják, ennek gáztérfoga­ta hozzáadódik a két meglevőhöz. Vagyis a terhelés ekkor már három rugón oszlik meg. Az eredmény: a rugóút meghosszabbodik, a rugózás lágyabb lesz. Ezenkívül a hidraulika­­olaj útjába bekapcsolódik a harma­dik golyó elé mindkét oldalon beik­tatott kiegészítő csillapító (ekkor te­hát kerekenként két szűkítő műkö­dik) — így kisebb az ellenállás, s ennek következtében a csillapítás is. A tengelyenkénti harmadik golyó­rugó be-, illetve kikapcsolását egy­­egy állítószerkezet végzi, ennek kö­vetkeztében van tehát lehetőség két különböző rugó- és csillapító hatás beállítására. Citroënnél végzett kísérletek azt igazolták, hogy az utazási idő 85''n-a alatt lehet használni a kényelme­sebb, lágy beállítást, és csak a ma­radék 15%-nyi idő alatt szükséges a keményebb, biztonságosabb változat. Az elektronikus vezérlés A kemény, illetve lágy beállításra vonatkozó utasítást a két állítószer­kezet egy szupergyors mágnesszelep­től kapja, mégpedig egy nyomástá­rolóból származó hidraulikus lökés formájában. Ám a mágnesszelep ma­ga is csak utasítástovábbító — mi­vel arról, hogy a rugórendszer me­lyik jellegű beállításában végezze a jármű a pillanatnyi mozgását, kis számítógép dönt. A fejlesztők körültekintően végzett kísérletek alapján öt információra alapozták a számítógépnek (a rend­szer elektronikus agyának) működé­sét. Ezeket az információkat öt ér­zékelő juttatja a számítógépbe:­­ A kormánykerék-elfordulás szögét és sebességét egy optoelektro­nikus érzékelő jelzi úgy, hogy az eh­hez szükséges impulzusokat a kor­mányoszlopon elhelyezett lyuggatott tárcsától kapja. Erős és gyors kor­mánymozdulatok a kemény rugózás­ra való átkapcsolást váltják ki — ám csak akkor, ha a jármű sebessége is ezt indokolja. Az elektronikus agy feladata minden esetben az, hogy az érzékelőktől beérkezett jeleket a be­táplált alapadatokkal összehasonlít­sa, és az eredmény szerint kapcsol­tasson, illetve ne kapcsoltasson. Öt érzékelő segíti az elekronikus agyat abban, hogy lehetőleg idejében tudomást sze­rezzen arról, várhatóan milyen terhelést kap a futómű. A kormánymozdulat nagyságát és sebes­ségét optoelektronikus érzékelő méri,­yuggatott tárcsa segítségével. A gázpedál állását és elmozdulási sebes­ségét potenciométer érzékeli. 27

Next