Miről beszélgessünk? - Városon, 1955
1955-01-01
MU'&t teszUty&ssiiuU? 1955. JANUÁR 1. VÁROSBAN Tilakozunk Nyugat-Németország új parelfegyvérzése ellen Magyarország felszabadulásának 10 éves évfordulójára készülünk. S éppen ezekben a napokban, amikor a városokban és falvakban arról beszélnek a dolgozók: mit jelentett számukra, hogy megszabadultak a fasizmus jármától, a német militarizmus újjáélesztéséről tárgyalnak az imperialisták. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezetői, de elsősorban az amerikai imperialisták Nyugat-Németország újrafelfegyverzésében lehetőséget látnak rendszerük életének meghosszabbítására, saját milliárdjaik szaporítására. Egyben fel akarják használni a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni háborúra, hiszen a szovjet állam fennállása óta tervezgetik a szocializmus kiirtását a föld színéről. A világ népei azonban — köztük maga a német nép — nem akarnak újra háborút. Még fel sem száradtak az özvegyek és árvák könnyei, még fel sem épültek a romok a szörnyű pusztítás óta, s a halálgyárosok a minden eddigi fegyvereknél szörnyűbb atom- és hidrogénbombával igyekeznek ismét rettegésben tartani az egyszerű embereket. A népek millióinak tiltakozó szava harsog ezekben a hetekben és hónapokban: nem akarunk háborút. Ez a magyar nép, a magyar nők véleménye is. Nincs olyan magyar asszony, akitől a német militarizmus az elmúlt két világháborúban ne ragadta volna el apját, vagy testvérét, férjét, fiát, vagy közeli rokonát. Ki ne gyűlölné nálunk annyi balsors és annyi szenvedés okozóját, a német militarizmust? Rózsaszentmártonban az asszonyok békegyűléseket tartanak, ahol elmondják, mit jelent nekik a béke. Dorner Lajosné, az MNDSZ elnöke már sok-sok asszonnyal beszélgetett, nemcsak kisgyűlésen, hanem felkereste őket otthonaikban is. »Én már annyit szenvedtem életemben — mondja — 13 gyermeket felneveltem, s milyen jó nézni őket: szépek, egészségesek, a nagyobbak dolgoznak, a kisebbeknek népi demokráciánk lehetővé tette, hogy tanuljanak. Azért kapcsolódtam be a felszabadulás után mindjárt a pártmunkába, azért vagyok az MNDSZ vezetője annak a megalakulása óta, hogy segítsem a béke ügyét, s ami azzal egyet jelent, országunk építését.« * Kaposváron néhány nap alatt 1200 tiltakozó aláírást gyűjtöttek az aszszonyok. Kevés szóval nagyon sokat mondanak ezek az aláírások. Ilyeneket olvashatunk az aláírások mellett: gyermekeinkért, unokáimért. 1