Állami Hunfalvy gimnázium, Miskolc, 1931
I. Bilderdijk élete és költészete. 1831. december 18.-án, egy borongós téli napon a haarlemi Szent Bávó kriptája új lakót kapott. E napon temették oda Bilderdijk (mondd Bilderdijk-nek) Vilmost, a nagy hollandus költőt. A gyászolóknak ugyancsak feltűnt egy zokogó ifjú, aki folyton csak ezt ismételgette: Felejthetetlen jótevőm! Drága atyám! Da Costa volt ez, az akkor már neves költő, akit alig tudtak megvigasztalni. De valószínűleg voltak olyanok is, akik a sírba tért aggastyánról kevesebb szeretettel beszéltek, mert talán nem volt ember akkor Hollandiában, akinek több ellensége lett volna, mint ennek a nagy tehetségű, de éles nyelvű gondolkodónak. í Ma, amikor régi barátunk, Hollandia, nagy fiának halála centenáriumán ünnepet szentel, mi magyarok is részt akarunk venni ez ünnepen és a magyar közönséggel röviden megismertetjük Bilderdijket és költészetét. Szeptember 7.-én volt 175 éve annak, hogy Bilderdijk Izsák amszterdami orvosnak és feleségének, Duyzenddaalders Szibillának, ennek a buzgó kálvinista és lelkes orániai párti házaspárnak, fia született, aki a keresztségben Willem (Vilmos) nevet kapott. Gyermekkora örömtelen volt, mert mialatt más, egészséges gyermek vígan ugrált és játszott, addig ő 16 éves koráig béna lábával a szobában gubbasztott. A koraérett, tépelődő gyermek a tanulásban keresett és talált vigasztalást. Mennyiségtannal, geológiával és csillagászattal csak oly mohón foglalkozott, mint történelemmel, a perspektíva törvényeivel, vagy rajzolgatással. Széleskörű nyelvismereteinek alapját is ekkor vetette meg. Nemcsak a legtöbb európai nyelvet ismerte, de a héber, arameus, perzsa, arab, gót nyelv sem volt ismeretlen előtte. Latin és görög auk 3