Magyar Élet, 1944. február (6. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-20 / 41. szám
Vasárnap, 1944 február hó 20. MAGYAR ÉLET PSALMUS HUNGARICUS Írta: Kovács Lajos „Az egyensúlyra törekvő erők között, mintha egyenesen arra rendelte volna a sors a magyarságot, hogy kiegyenlítsen, elválasszon, vagy legalább is elhatároljon” — írja a Magyar politika a mohácsi vész után című könyvében Bárdossy ílászló. „Egyformán távoltartani egymástól mindkét erőt, ellentétüknek élét venni _, ez lett volna a Dunavölgyi medence és az ott élő nemzet természetes feladata” __ teszi hozzá. Ebben a két mondatban fogalmazta meg annak a szellemi látósíknak határait, melyről letekintett a történetíró tudásával, a diplomata szellemességével és az írástudó művészetével Fráter György korára. Bizonyára nem mellékgondolat nélkül foglalkozott Bárdossy László éppen napjainkban e korral, amely kedvenc tanulmányi s érdeklődési köre volt Kemény Zsigmondnak is. Bárdossyt, a diplomatát e kor különösen érdekelhette, hiszen az, mint azt Károlyi Árpád is megállapította, a diplomácia hőskora volt. A követek még félig-meddig kalandorok voltak, akik hol ennek, hol annak az uralkodónak érdekeit képviselték, hol többeket, lehetőleg ellentétes érdekeket egyszerre. A nagy életstílus kora volt, amikor egy új kultúrkör forrott a történelem vaskondérjában. Szakácsai diplomaták voltak, akik nem vetették meg a fordulatos rábeszélés eszköze mellett a vesztegetéstől a gyilokig az emberi érvényesülés egyik eszközét sem. De e kor felé kellett fordulnia Bárdossy Lászlónak éppen ma, amikor Babits szavaival élve: „Martinuzznak kora jött el”. Az aggodalom, amellyel Bárdossy László e törékeny és mégis oly határozott államférfi a magyarság sorsa iránt viseltetik, késztethette arról, hogy ma, amikor a nemzet életét fenyegető veszély óriási, hasonló időket vizsgáljon meg s levonja a következtetéseket a Martinuzzi korának emberi és magyar tévedéseiből s történetbölcseleti magaslatra emelkedve megmutassa a minden szorongattatásból kivezető utat. A történelmi események nem jogszabályokat, hanem erőviszonyok és helyesen, vagy helytelenül megválasztott cselekvési időpontok rendjét követik — körülbelül ez, amire figyelmeztet. Nem szerződések, hanem a tényleges erő, a nemzeti társadalom egységi, ez egységnek tudata és a cselekvésre való elhatározottság azok a kellékek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyarság és minden más nép a maga kezében tudja tartani sorsának irányítását. Az aggódó államférfi és nagytudású történész megrázó vívódása a könyv. Mikor távoli hatalmak befolyásáról, ígéreteikben való oktalan bizakodásról ir, lehetetlen nem napjainkra gondolni, ezekre a napokra, mikor egy szervezett és lelkiismeretlen propaganda a rádió hullámain, a sajtó megszólalásaiban, a suttogó hírverés ezernyi csövecskéjén egy grandiózusan ostoba álmot csempész a szívekbe. „A politikai erők hatásfoka a távolsággal csökken” – írja s ez a tétel minden angolokban s egyéb távoli kétes értékű támogatókban reménykedőnek átfogalmazva így hangzik: a politikai erők súlya a közelséggel növekszik. Egyformán áll ez a baráti államok megértésére és fegyveres támogatására és a veszélyre, amely a Szovjet képében már-már mossa a Kárpátok sáncait. A tétel igazságát már megsínylette Lengyelország, Jugoszlávia, Olaszország. Milyen ördögi rosszindulat, milyen gyermekes hit az, amely még ma sem hajlandó alalmazni. Martinuzzi a reálpolitikus értette és jól-rosszul alkalmazta a tételt. A mellette lévők azonban értetlenül szemlélték tevékenységét. Az egész nemzetre van szükség a veszély áriában, nem csak kiváló magányos emberekre. Az egész nemzetnek egységesen kell állást foglalni. A legisebb ellemmondás is olyan luxus, amelyet a kicsiny magyarság nem birt el soha és ezután sem fog elbírni. Vagy-vagy, a háború ötödik évében e választásnak már végleg és mentül határozottabb formában kell megtörténni. Mindig is hangoztattuk, hogy politikus nemzet vagyunk. Íme a követendő politika az egyetlen, a keskeny ösvény, amelyen haladni kell. A politikai elhatározások súlya a cselekvés helyesen megválasztott idejétől is függ. Mikor alkalmasabb az idő a cselekvésre a veszély közelségénél? „Amelyik nemzet nem megy zárt sorokban és fegyverrel a kezében az életét fenyegető veszedelem elé, az rabszolgaként az ellenség lába alá kerül. És bármelyik kerekedjék felül a szembenálló erők közül, az ilyen nemzet számára egyik is, másik is egyformán ellenség.” A történelem kataklizmájában nincsen idő hosszadalmas megfontolásokra, széplelkek fanyalgásaira. A vas kora jött el. Magyarországot fegyverrel kell megvédeni és nem semleges újságcikkekkel, amelyeknek szirénhangja csak arrajó, hogy jóhiszemű nem gondolkozókat félrevezessen. Nem csak arról van szó, hogy — ha Németország elvesztené gigantikus küzdelmét __ a Szovjet embertömegei a Duna-medencét is elárasztanák s az Ifja JEhrenburg mocskos zsidó álmaiban megfestett pusztulás következnék el. A magyar önbecsülésről is szó van. Férjaik nemzete voltunk, s néhány a nyugateurópai kultúrába, demokráciába beleszerelmeskedett félmagyar nem állhat útjába annak, hogy most is férfiak módjára viselkedjünk. Tudom, féltik tőlünk azt a csodálatos építményt, amit európai kultúrának hívnak. Kis csábosaik még az angol tánczenét is, amelyet az olaszországi német katonarádió is nap mint nap kisugároz az angolszász katonák felé — odaszálnítják ahhoz az építményhez, amelynek alkotórészei eddig tudtunkkal ■ egyformán voltak a szétrombolt kölni és milánói dóm, a felégett lipcsei könyvváros, de még a meggyalázott capribeli Angol temető is. Ne féltsék tőlünk az európai kultúrát és ne oktassanak milyenségére. Mi legalábbis a Szovjettől féljük, s szerény földrajzi tudásunk úgy látja, hogy ez az ázsiai veszedelem közelebbről és jobban fenyegeti az európai kultúrát, mint ahogyan azt az angol légihaderő védi. Magyarságunk önbecsülése csak akkor lehet igazi, ha elmondhatjuk, hogy teljesítettük azt a kötelességünket, amely Európához fűz. S ezt minden erőnkkel, minden csepp várunkkal, férfiaink minden fegyverével és asszonyaink minden simogató bátorításával teljesítenünk kell. Dsida Jenő írja csodálatos Psalmus Hungaricusában: „Vallom, hogy minden fegyver, jogtalan, a szelíd Isten könnyezett s úgy tanította ezt, ám annak kezében, kit fegyver szorongat, a fegyver megdicsőül és ragyogni kezd.” Szorongattatásunkban fegyvert kell fognunk, ezt kívánja magyar önbecsülésünk, ezt kívánja gyermekeink élete, boldogsága, ezt a haza. A Turul huszonötéves múltja kötelező erejű a jövőre is Festetics Domonkos gróf, a Társadalmi Turul Szövetség országos fővezérének parancsa a turulistákhoz Miskolc, február 19 A Társadalmi Turul Szövetség fővezére Festetics Domonkos gróf országgyűlési képviselő felhívást intézett a Turul bajtársakhoz. Fővezér parancsában kifejezetten hangoztatja ama kívánságát, hogy a Turul Szövetség bajtársai hűséges és kitartó bajtársi mivoltukat büszkén vallják meg és a mai sorsdöntő időkben honpolgári, egyben bajtársi kötelezettségeiknek lelkiismeretesen tegyenek eleget. Erre, — mint mondja a felhívás — a Szövetség 25 éves múltja is kötelezi a bajtársakat. A fővezéri parancs különös hangsúllyal figyelmezteti a turulistákat, hogy gondoljanak a Szövetség fenntartásáért folytatott küzdelmekre és mindazokra a vívmányokra, amelyeket ma örömmel láthatunk működni, fejlődni egy jobb szociálisabb Magyarország megteremtése érdekében. Számos intézmény annak köszönheti megvalósulását, hogy a Turul Szövetség 25 éven keresztül napirenden tartotta a magyar sorskérdéseket és a körülményekhez képest hol enyhébben, hol pedig kitartó ragaszkodással követelte a reformok megvalósítását. A gazdasági őrségváltással kapcsolatos átképzések, a Turul önkéntes munkatáborok, a Magyar Egészség Hete, a Magyar Föld Hete és az ezekkel kapcsolatos nagysikerű, döntő hatású kiállítások százai az ország egész területén, még a legeldugottabb falvakban is, csak a Turul Szövetség elpusztíthatatlan vitalitását igazolták. A Turul által felvetett és állandóan felszínen tartott magyar sorskérdések megoldása ma már évek óta kormányzati programra. Ma már van Egészségvédelmi Szervezet, Zöldkeresztes intézmény, telepítés, Országos Nép- és Egészségvédelmi Alap, Országos Szociális Felügyelőség, öntözési Hivatal, Népművelődési Tanács, Magyar Művelődés Háza, keresztény magyar sajtó, nemzeti szellemű filmjáték és színház, irodalom stb., amelyeknek létrejövetelében igen jelentős szerepe van a Turul munkájának. Nem közömbös tudomásul venni azt sem — mondja a fővezérségi parancs — hogy a Szövetség által folytatott fajvédelmi harc a mai magyar többségű ügyvédi, orvosi, mérnöki és közgazdászati kart mégis csak kitermeltek .Ne felejtsük el, hogy Magyarország nagynevű miniszterelnöke, vitéz jákfai Gömbös Gyula, a Szövetség egyik alapító pátrónusa az egész világ előtt teljes bajtársi díszben tett hitet a Turul eszmék mellett. A múlt kötelezi a bajtársakat, hogy továbbra is hirdessék a keresztény, nemzeti alapon álló integer Magyarországot, a magyar faj feltétlen szupremációját, a Kárpátok medencéjében. Még mindig vannak súlyos magyar sorskérdések, amik megoldásra várnak, hangoztatja Festetics Domonkos gróf országos fővezér, ezeket a problémákatállandóan napirenden kell tartani. A 20 milliós magyarság gondolata még távol áll a megvalósulástól, még sok nincstelen magyar él a városok szélén, a falvakban, a pusztákon és a hegyek között, pedig-"a középeurópai biológiai csatát minden körülmények között meg kell nyernünk. 35*is?!. „VIOLA“ Mdleneavvat az igen tisztelt Vevőink a helyi kereskedőktől vagy közvetlen a gyártól szerezhetik be. Az árut csak cégszerűen leragasztott ás használati utasítással ellátott edénybe vegyék át, sirtosíti el az eredeti minőséget. VIOLA VEGYIMŰVEK. Iroda, Bp. Bajnok utca 17. Telefon 117-203. A mai háborús időkben nem lehet más feladata a Turulnak, minthogy a bajtársak megfogják egymás kezét, megújítják magukban a bajtársi esküt és minden erejükkel igyekeznek a Haza sorsát előbbre vinni. A fővezérparancs a továbbiakban belső személyi és ügymeneti ügyeket tárgyal, így többek között a Turul fővezére a Szövetség elnöki ügyosztály országos vezérét, Bojtár Imre dr. szenátort fővezérhelyettessé nevezte ki. Bojtár Imre dr. kinevezése - miután Miskolcon is tevékeny részt vett a bajtársi élet kiépítésében — a helyi bajtársi körök osztatlan örömével találkozott. Miért nincs zseblámpa* elem? Nyíltkoznak a kereskedők A háborúval járó nehéz anyagbeszerzés minden téren érezteti hatását. Újabban pl. seregestül kapunk panaszokat, szóban, írásban, hogy zseblámpa elem aranyért sem kapható. A mai elsötétítési rendeletekkel súlyosbított életünkben e kis világító eszköz szinte nélkülözhetetlen, különösen olyanegyén számára, akit hivatása éjszakára is külső munkára kötelez. Személyesen jártunk utána a dolgoknak és sikerült kinyomoznunk a baj okát az illetékes kereskedőknél : a zseblámpa elemhez szükséges anyagok zárolva vannak. A barnakőben behozatalra szorulunk és a behozott anyagnak elenyésző, u. n. selejtes részét engedik át közhasználatra. A gyárak elsősorban a főváros közönségéhez juttatják az árut s csak azután jön sorra a vidék szükséglete. Miskolcon átlagosan 1000 ember keresi hetenkint a szögletes, vagy gömbölyű elemet és az igényeknek csak egészen kevés hányadát lehet kielégíteni. E pillanatban pl egyetlen elem nem kapható. Megkérdjük a szaküzletekben: mi igaz abból, hogy adnak ki elemet, de csak lámpával együtt? Mert a panaszok egy része ezt állítja. — Nem tudunk ilyesmiről — mondják egyöntetűen. — Tény, hogy volt egy időben u. n. „akciótok”, amely elemmel együtt bocsájtotta piacra a zsebégőket. Nos, a kereskedőink közül sokan eladták ezekből is az elemet és most a tok a nyakukon maradt. Egészen, kicsi, harmadrangú üzletek talán csinálnak ilyesféle ügyleteket, de kézzelfogható bizonyítékunk nincs, erre. — Ámbár ez is érthető volna! Hiszen vannak nagykereskedők, kik csak úgy küldenek elemet, ha tokot vesz hozzá a kiskereskedő. Talán ebben az irányban kellene nyomozni és felhívni a hatóságod figyelmét, " ~".l