Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)

1924-01-10 / 8. szám

2 ipar fejlődésére kihatással bír. Hogy azonban az infláció fitogtatása nem kívánatos, abban mindnyájan egyek vagyunk. A harmadik és a negyedik pont a kiviteli illetve beviteli destrukciók­kal foglalkozik. A kivitelinél kö­nnyű a helyzet, mert ennek megszüntetése könnyebben történhetik. A behoza­tali destrukciónál már több szem­pontot kell figyelembe venni, ezeket a­rról-holnapra megszűntetni nem lehet. Nekünk az ipart kell fejleszteni, melynek megvannak a természe­tes előfeltételei. A magam részéről legközelebb az autonóm vámtarif­t terjesztem a nemzetgyűlés elé. Akkor módjában lesz a nemzetgyűlésnek hozzászólni az iparfejlesztés kérdéséhez. A miniszterelnök felszólalása Bethlen miniszterelnök szólal fel. Egy tévedésre kíván rámutatni, ame­lyet Apponyi beszéde foglal magá­ban a kereskedelmi szerződéseknél az ellenőrzés szempontjából. A jegyző­könyv hatodik pontja azt mondja, hogy az ellenőrzés az egész pro­grammra vonatkozik. Programm alatt azonban mindig és minden körül­mények között ugyanezen második számú jegyzőkönyv második cikke alatt felsorolt pénzügyi programmot kell érteni, nem pedig olyan speku­lációt, amely esetleg kereskedelmi vagy hasonló szerződésekre vonat­kozik. Az ellenőrnek ezt a jogát ez a jegyzőkönyv nem koncedálja, de a magyar kormány sem koncedál­­hatja. Hiszen akkor ebben az eset­ben az első számú jegyzőkönyvben vállalt szabadsága a magyar kor­mánynak kereskedelmi politikai szempontból tényleg érintve volna olyan mértékben, mely ellenmon­dásban állna azzal a szabadsággal, amelyet az első jegyzőkönyv foglal magában. Az indemnitás vitája Grieger Miklós az indemnitás vi­tája során bírá­ja a kormány pénz­ügyi politikáját, sürgeti a háborús vagyonok megadóztatását, majd a rokkantak, hadiözvegyek és árvák nehéz helyzetéről beszél. Beszél a jegyintézet hiteléről. Kifejti, hogy ne csak a bankok kapjanak valorizá­lásán jegyintézeti hiteleket. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök az ülést délután négy óráig felfüggeszti. A délutáni ülésen Láng János és Esztergályos János szólnak az indem­­nitáshoz, majd Csáky gróf honvé­delmi miniszter terjeszti be a hősök emlékének megünneplésére vonat­kozó törvényjavaslatot. Pakots, Esz­tergályos és Peidl személyes felszó­lalásai után Csáky honvédelmi mi­niszter felelt Eckhardt egy inter­pellációjára. Az ülés 8 óra után ért véget. A Magyar Jövő eredeti tárcája: Ramsay Macdonald Az európai politikai életnek leg­érdekesebb eseménye ma az angol politikának belső kialakulása. Szá­mos, mondhatni minden európai kérdés attól függ, miképpen váltja föl Angliában a választások ered­ményeképpen győzedelmeskedő mun­káspárt a konzervatív kormányrend­­szert és milyen célokkal, akciókkal és eredményekkel szól bele az európai politika szorosan egybekapcsoló pro­blémáinak tömegébe. Kedden összeült az angol parla­ment és bár mikor e sorokat írjuk, még nem kaptunk pozitív értesülést az angol kormányváltságról, teljesen bizonyosra vehető az, hogy a for­malitásoknak és az alakulások pro­cesszusának megtörténte után Ramsay Macdonald veszi át az angol kor­mány vezetését. Mindazok a kísér­letek, amelyek arra irányultak, hogy a konzervatív párt és a liberális pártok együttműködésének megte­remtésével megakadályozzák a bal­oldali irányzatnak uralomrajutását, megtörtek a konzekvens angol po­litikai fölfogáson és megtörtek ma­gának a konzervatív pártnak ama fölfogás­a, mely szerint az angol munkáspártnak módot és alkalmat kell nyújtania arra, hogy a kormány­zás tekintetében vizsgát tegyen ké­pességéről és a gyakorlati politika tüzes kohójában edzze meg azokat az elveket, amelyeket az angol nép hatalmas rétegei, mint pártjelsza­­vakat magukévá tették. Az angol konzervatív párt tisztában van azzal, hogy számos pártjelszónak ebben a kohóban porrá kell égnie és az an­gol politikai életben, ahol a kapi­talista érdekek, mondhatni törté­nelmi jelentőségű politikai befolyást gyakoroltak, egyáltalában nem mu­tatkozik pánik azzal a hírrel szem­ben, hogy holnap, vagy holnapután egy a szociális elvek megvalósítását célul kitűző irányzat veszi kezébe a a kormány gyeplőjét. Az angol politikai belátás józan és hidegvérű. Tudja azt, hogy meny­nyire igaza van annak a francia köz­mondásnak, me­l szerint a jakobi­nusok, mint miniszterek nem jako­binus miniszterek, tudja, hogy a kormányzás pozíciójába kerülő mun­káspártnak számolnia kell az ész­­szerűségekkel, realitásokkal és a lehetőségekkel s hogy a munkás­pártot vezető politikusok rendelkez­nek a politikai érettségnek azzal a belátásával, amely nem ugrik fejest, amikor tudja, hogy sekély az a víz, amely előtte hullámzik. Az angol politika polgári köreiben nem rágja keserű pesszimizmus a lelkeket, mert nem látnak okot a Macdonald­­tól való riadalmas félelemre és mert általában érzik annak tudatát, hogy az angol választásokon tulajdon­képpen nem a Labour győzött, de a konzervatív pártnak szerencsétlenül megválasztott védővámos jelszava és külpolitikája bukott meg. Tudják azt, hogy a Labour-párt nem kapott több szavazatot a mostani választá­soknál, mint az elmúlt választáson s hogy a liberális pártoknak és a konzervatív pártnak terepkiürítése Macdonald előtt nem más, mint politikai taktika azzal a hátsó gon­dolattal, hogy az aktív és produktív politika feladata le fogják járatni a a munkáspártot, mint politika ténye­zőt. Kormányra segítik Macdonaldot, mert sokkal könnyebb egy kormá­nyon lévőt megbuktatni, mint egy ellenzéki pártvezért elsöpörni a porondról. Mivel Macdonald maga is érzi, hogy pozícióját nem a feltétlen szükségesség parancsszava teremtette meg számára, nem valószínű az, hogy a belső politikában megráz­kódtató reformokat és a külpoliti­kában az eddigi irányokat teljesen demoráló célkitűzéseket hozna ma­gával. A bennünket leginkább érdeklő külső politikában csodának kell történnie, ha Macdonald tűzzel-vas­­sal keresztül akarná vinni az angol munkáspártnak eredet és a választá­sok után is leszögezett programját. Ez a program ugyanis két fontos pontot tartalmaz : először a béke­­szerződések revízióját, másodszor Szovjetoroszország elismerését. A második programpontnak keresztül­vitele nem okozna sem fölborulást, sem fölháborodást az európai politika életében, mert hiszen e program­pont megvalósítását úgy látszik még a szovjettel szemben legerősebben izolált Franciaország is célul tűzte ki maga elé, de annál hevesebb rázkódtatásokat és összeütközéseket váltana ki az, ha Macdonald máról­­holnapra meg akarná valósítani pártja első külpolitikai tézisét. En­nél a programpontnál tehát az el­vek föntartása és az oportunus gya­korlati érvényesítés módszere fog érvényesülni s e programpont meg­valósítása érdekében meg fog elé­gedni Macdonald legalább az első időben azzal, hogy keresztülviszi Franciaországgal szemben azt az angol követelést, hogy Franciaor­szág fizesse vissza azt a kölcönt, melyet a háború viselésére Angliá­tól kapott. Macdonaldtól tehát sokat és a jelenlegi helyzeten gyökeresen vál­toztató politikai akciókat aligha vár­hat Európa és mindazok az álmok, amelyek tulajdonképpen reális el­gondolásból fakadnak és a francia hegemónián­s törekvésekkel szemben egy Olaszországot és Spanyolor­szágot Angliához láncoló új antant kialakulását hiszik, a legközelebbi hetekben nem válhatnak valóra, már csak azért sem, mert idő és bősé­ges érintkezési alkalom kell ahhoz, hogy az angol munkáspárt belső kapcsolatokat magában hordozó viszonyba tudjon kerülni az olasz fascizmussal és annak spanyolor­szági ikertestvérével. Ha Macdonald megerősíti belső pozícióját és külső politikai elveinek pozitív keresztül­vitelére meg tudja szerezni magának a belpolitika stabilitását és nyugal­mát, még akkor is hosszadalmas és lassú folyamat, heves és hónap­okig tartó küzdelem érlelheti meg a dön­tés stádiumába az európai esemé­nyeket, mert semmi természetes momentum sem okolja meg annak föltevését, hogy a Macdonald malma gyorsabban tud őrölni, mint ahogy azt a politika vízfolyása megenged ««ovna­jovî. Csütörtök, január 10 Angliában újra választat a munkáspárt — Még mindig vajúdik аж angol kormányválság — London, jan. 9 Az angol munkáspárt mindent el­követ, hogy az angol nép bizalmát megnyerje. Macdonald pro­grammja kerüli a radikális intézkedéseket és nem teszi valószínűvé­ az új válasz­tásokat. Macdonald kijelentéseivel szemben Maxton képviselő azt hir­deti, hogy a munkáspárt a legköze­lebbi időben mégis választásokat fog rendezni. A mu­káspárt mindent meg akar az országban változtatni, de ezeket a változtatásokat nem akarja addig keresztülvinni, míg nem rendelkezik erős és megbízható több­séggel. Ezek szerint a kormányala­kítás kérdése még vajúdik. Egyelőre k­eresztülvihetetlen a tanügyi reform — Minősen szaktanár és tankönyv — Eddig 30 tanárt helyeztek B. listára a tankerületben — Máz­é főigaz­gató nyilatkozata — Miskolc, január 9 Egy idő óta élénk érdeklődéssel fkisebik úgy a szülők, mint a tan­ügyi körök a középiskolai reform régóta vajúdó ügyét. A reform is­mertetése l­pcsán jelentettük, hogy hinom típusú középiskolát tervez­nek: humanisztikus é­s reál­­gimnáziumot és a mai formájában fennálló reáliskolát. A humanisztikus gimnáziumban a klasszikus nyel­vekre helyeznék a súlyt s a görög nyelvet kötelező tantárgyá tennék, míg a reálgimnáziumokban a mo­dern nyelvek tanítását (német, francia, angol, olasz) tennék intenzívebbé. A Közoktatásügyi Tanács a reform­tervezetet el is fogadta, a végre­hajtásról azonban egyelőre még szó sem lehet. Kérdést intéztünk a reform végre­hajtására vonatkozóan Molzy Engel­bert dr., tankerületi főigazgatóhoz, aki munkatársunknak a következők­ben válaszolt: — Az egyik miskolci lapnak az a beállítása, hogy a tanügyi reform végrehajtására vonatkozó rendelet hozzám leérkezett volna, téves. El­fogadta ugyan a Közoktatásügyi Tanács a tervezetet, a végrehajtás azonban ez idő szerint egyelőre ke­­resztülvihetetlen. A végrehajtásnak akadálya elsősorban a nyelvtanárok hiánya. Kiküldtek ugyan külföldre tanárjelölteket, addig azonban el­telik 2—3 év, míg ezek tanári képe­sítést nyernek. Akadálya még a végrehajtásnak a megfelelő tanköny­veknek a hiánya is. Az olasz és az angol nyelvre egyáltalán nincs tan­könyvünk. A humanisztikus gimná­ziumban a görög nyelvet már a harmadik osztálytól kezdve taníta­nák s igy a tananyagot ki kell bővíteni és megfelelően elosztani, tehát itt is először új tankönyveket kellene írni. Egyelőre keresztülvihe­­tetlen a 1863. törvény miatt, mely a felekezeti iskoláknak autonóm jo­got biztosít. Kérdés tehát, hogy ezek az auto­nóm iskolák ön­maguktól megváltoz­tatják-e a jellegüket? Először tehát erről törvényhozás útján kell intéz­kedni ebben a kérdésben. Sok-sok akadálya van még a közeljövőben való végrehajtásnak. Amint hallom azonban, kísérletet fognak tenni egy-két új iskolának a felállításával,é­s amennyiben ezek beválnának, csak azután fognak a részletes átszerve­zéshez. Arra a kérdésünkre, hogy mi a véleménye a reformról, a főigazgató a következőket mondotta: — Roppant nagy súlyt helyezek általában a történelemre és sokkal szerencsésebbnek tartottam volna a történelmi fejlődés alapján megol­dani a tanügyi reformot is. Ennek alapján véleményem szerint jobb lett volna а VI. osztályú közös alsó tagozat egyforma tantárggyal. А VI. után a három tagozatú, a humanisz­tikus, reál és a közgazdasági szak következne különböző tantárgyakkal. A létszámapasztásról ezeket mon­dotta a főigazgató. — Amint már a múltkor megír­ták, a rendelet értelmében a reduk­ció megkezdődött. Eddig 30 tanár lett a tankerületnél elbocsátva, a többi valószínűleg csak június 24 ike körül, vagyis a tanév befejezése után kapja meg elbocsátó levelét. Ez az újabb kombináció, amely szerint a 20 százalékon felül még 30 százalékát elbocsátanák az állami tisztviselőknek, bennünket nem igen érint, mert így is hiány van taná­rokban.

Next