Magyar Jövő, 1924. november-december (6. évfolyam, 251-297. szám)
1924-11-01 / 251. szám
2 a cserkészet gyakorlati szempontból Miskolc, október 31 Az élet minden embertől megkövetel bizonyos mozgékonyságot, arre valóságot, ügyességet, praktitius érzéket. Mert hiszen az élet nem elmélet. A tökéletes élet, tökéletes elmélet gyakorlati megvalósítása. A cserkészet elméletének gerince, gondolata az emberebb ember, több ember problémája. Alapja az evangéliumokban előírt lelki és testi tisztaság. Levegője az őszinte szeretet. Sava a munka, borsa a nóta és a dal. Gyakorlatilag az életrevalóság nevelőiskolája a csapatélet. Sokan gúnyolnak minket, hogy csak egyet említsek, a köszönésünkkel. Legközelebb is egy csupa intelligens emberből álló társaságban mosolyogtam egyik ur csipkelődése, gunyja felett. Jó munkát — mondott a foga körül siklasztott iróniával s valami negy esetlenséggel utánozni próbálta a köszönésünk tagejtését. Majd beszéd közben így emlékezett meg valami gyarló dologról : „holmi kis cserkészparádéskodás az egész.“ Lássuk, hogyan fest ez a parádéskodás közvetlen közelről. A cserkésznek szekunda osztályzata nem lehet a bizonyítványában. Tehát tanulnia kell, ha cserkész akar lenni. Azután pedig fut, farag, ácsol, tervez, mesterkedik. Maga köti például a könyvét. Meg tudja varrni, foltozni a ruháját, ha szakadás támad rajta. A legszükségesebb ételeket meg tudja sütni főzni. Térképet olvas, mint a katona. Játszik, mint a gyermek. Meggondolt, mint egy őszfejű öreg. Ezt a virággondozáshoz s a konyhakert műveléséhez. Senkit meg nem csal üzleti ügyében, de viszont őt sem szedheti rá senki. Robinson szigetén is otthon van, ha kell. Ha ez parádéskodás, akkor minden gyermeket parádéra kell nevelni. Ez életrevalósági Múlt vasárnap a vármegyeházán gyönyörű ünnepség volt a Leány kálvineum javára. Tessék elgondolni, milyen kellemetlen dolog lett volna, ha nincsenek ott az én derék cserkészfiaim szolgálatban. A közönség sűrű tömött sorokban töltötte be már a szép nagy termet. Azonban szinte megdöbbentőig hatott az a gondolat, hogy villany nincs, mert hiba van a helyi vezetékben. Tessék villanyszerelő után futkosni. De hová? Vasárnap délután honnan lehet előteremteni csak egyet is? És mire jó a cserkész ? Nem arra, amire egy úr kissé borvirágos kedvében három kis cserkészemet odaparancsolt az ajtóba !.. . Hanem két cserkész egykettőre rendbeszedi az egészet. Biztosítékot rak, végig vizsgálja a vezetéket s a villany gyönyörűen engedelmeskedett. Ez már csak életrevalóság. De ne pepecseljünk most. Tessék elgondolni, mikor minden magyar ifjú ügyes lesz, mint egy angol, alkalmazható, mint egy amerikai, katona, mint egy német, pontos és mértékletes mint egy finn, gyors mint egy zerge, dalos mint a pacsirta, szelíd mint egy májusi népsugár. Amikor élelmes lesz, mint a zsidó, de tisztességes, mint egy apostol. Amikor cserkésznek lenni turáni ékesség lesz Kárpátoktól le az Adriáig. Jó munkát! Krónikás. A Magyar Jövő eredeti tárcája Élisknek a halottakról — Síremlékek. — Irta: Rétay Kálmán apa'plébános A katolikus egyház ünnepályt rendez a halottaknak. Nagy és imponáló ünnepélyt. És épp akkor, midőn az Élet legmerészebb kontrasztban áll a természettel, midőn a természet legelhagyatottabb özvegy gyanánt áll az általános hervadás mezejében. A levegőben színtelen, tört napsugár rezeg, mint ravatalnál a halotti gyertyák. Panaszos sóhajokat hoz az 1821 szél a lombtalan hegyek felöl, azután viszi a tarlók, rétek és puszta mezők fölött tovább és tovább. Újában széles szárnyaival sodorja a fákról a fakó, élettelen leveleket, mintha suhogása a halál angyalának rejtelmes, titkos lebbenése volna. Mintha örök requiemet dalolna le széles u fában az Élet és a Tavasz fölé. A „halottak estéje és napja“ az emlékezés sok sok könnyűjét és bánatos sebét fakasztja ki, s a sirok lakói e napon mintegy intenzívebb lelki érintkezésbe jutnak az élő hivő lelkekkel. Egyházunk ezen érzést fölötte növeli az elhunytak sírján alkalmazott emlékek, szimbólumok, föliratok stb. által, miket művészete s műipara oly találékonyan szemeink elé állít. Anima hominis naturaliter Christiana — az ember lelke természetszerűeg keresztény — mondja Tertullicia , a halottakról való kegyeletes megemlékezés, mely az emberi szív természetes hangulatának annyira megfelel, bizonyítja eme állítás igazságát. A legodavalóbb és legszebb síremlék a temetőkben a szent kereszt, megváltásunk didaljelvénye. Azért a legszegényebb katolikus vallású falu kisded temetőjében is feltalálható a kereszt, mely a sírkert közepén magasan kiemelkedve mintegy uralja az összes síremlékeket. Igazán keresztény és mély értelmű gondolatok nyilatkoznak meg a vallásos művészet ama szokásában, hogy a sírkert közepére a legszebb síremléket, a magas keresztet állítja, így a Megváltó tekintete mintegy áldást hintve és békességet hirdetve vetődik le mindazon hatottakra, akik Krisztusban hunytak el és a kereszt tövében pihennek, békét és megnyugvást hirdetve a legszegényebbnek is, kinek emlékezetét sírkő nem tartja fenn, kinek sírján könnyeket nem hullatnak, akiről megfeledkeztek az emberek. A kereszt emlékeztet Krisztus feltámoására s az emberek azon dicső feltámadására is, melyet Krisztus a kereszten érdemelt ki számukra s ezért mindenütt s örök ideig a keresztény hit legszentebb jele marad, melyből a remény táplálkozik, mert a Szereset halt meg rajta. Ezen mély jelentésénél fogva a szent keresztnek egy katolikus sírjáról sem volna szabad hiányozni. Egyéb síremlékek, mint oszlopok, pyramisok, urnák, szobrok, melyeket újabb időben oly általánosan alkalmaznak a sírokra, viszonyítva a kereszthez, mely szép jelentésénél fogva a keresztény templomokból került a sírokra, mind oly eszmeszegények és minden poétikus gondolatot nélkülöznek. Ha jól emlékszem, Gautier beszél a „consolation des arts“ ról. Ő mondja, hogy egy régi brokát, egy sárga atlasz megvigasztalja őt minden nyomorúságért. Folytassuk Gautier gondolatát és mondjuk ki, hogy a temető művészete elfelejteti velünk az elmúlásnak, a halálnak szomorú gondolatát. Bár csak elmondhatnánk ezt a mi temetőinkről és ne kellene mindjárt kijelentenünk, hogy a mi temetőink eszünkbe juttatják az emberi életnek minden nyomorúságát. Mily visszataszítók azok a temetők, melyekben a halottak sírjai mellett a művészet is megtalálta a maga sírját ! Azok az otromba kőkolosszusok, hideg kőerdők, glédába állított, korhadt fakeresztek megzavarják még a halottak síri álmát is. Minden szilárnyalat feltalálható a mostani síremléknél, úgy, hogy épen nem túlhajtott állítás az, mit Menzel az ő Szimbolikusában mond : „Ha temetőinkben a síremlékeket tanulmányozzuk, azt hiheti az ember, hogy görögök, rómaiak, németek békés egyetértésben alusszák ott álmukat.“ A rokokó, a XVII. és XVIII. századok dekorativ szija, a maga pazar pompájával és tarka egyvelegével, mely minden poétikus felfogással és természeti igazsággal hadilábon áll, újabban háttérbe szorul a görög stíl elöl, amely azonban a jelképek megválasztásában éppen nem mondható szerencsésnek. Mit keresnek ott az oszlopok a hamvvedrekkel, melyeket a görög stíl oly szívesen használ föl a síremlékeknél. Ez anachronizmus, miután a halottakat ez idő szerint csak szórványosan égetik el. Elüeendő visszásság még az is, midőn keresztény jelvény mellett még áldozati edényeket, párkákat, urnákat és más a pogány korra emlékeztető jeleket is fölhasználnak. Mintha a keresztény jelvény nem volna tökéletes, ha nem járul hozzá valami klasszikus vonatkozású toldalék is ! A keresztény jelképek igazak, egyszerűek és művésziesek és hevesen cselekszik a keresztény művészet, ha csak ezeket alkalmazza. A halál angyalának is a kezébe legtöbbször keresztet ad a MAGYAR JOVO Szombat, november 1 A Magyar Jövő beköltözött új székházába — Elkészült a Hunyadi utcán a vidék legelső sajtópalotája — Miskolc, november 1 Az őszinte maghatódás és az új erőre kapott lelkesség ünnepi örömével köszöntjük az olvasót, mikor hírül adjuk : a Magyar Jövő lapkiadóvállalat részvénytársaság három emeletes székháza elkészült s a vidék legelső sajtópalotájába már be is költözött a Magyar Jövő politikai napilap szerkesztősége és kiadóhivatala, a nyomdavállalat és könyvkötészet, hogy uj helyén uj erővel, de a régi lelkességgel folytassa és meg is valósitsa nemzetmentő munkáját. Hosszú volt az út, amit az Urak utcáján eldugott hónapos szobától a Hunyadi utcán épült impozáns, három emeletes, a kultúra és kényelem minden kellékével felszerelt sajtópalotáig öt esztendő alatt megtettünk. Meg sem indultunk még s máris harcolnunk kellett: oláh katonaság állított megjelenésünk elé sorompót, hogy aztán, amikor 1919. október ötödikén a Magyar Jövő legelső száma megjelent a miskolci utcákon , ellenségek, acsarkodó, meg nem bocsájtó ellenségek és hypokrita álbarátok gáncsvetései állják az utunkat. És álltuk a sarat, szerényen és szegényesen, hajlék nélkül jóformán, de harcoljuk a harcot. Erőt adott a lelkességünk, a magyar faj feltámadásába vetett szent fanatizmusunk, az igazságunk tudata és még egy: láttuk az újság mögött tömött falankszba tömörülni a magyar kispolgárok, a munkásság, a falu szántóvető népének egyre növekvő ezreit. Ők voltak és ők ma is a mi legnagyobb erősségünk, ők adták a Hunyadi utcai sajtópalotának a legerősebb fundamentumot. Köszönjük őket meghatott lélekkel, testvéri szeretettel, őket, akik velünk éreznek és velünk harcolnak Magyarország feltámadásáért. A Magyar Jövő életében új korszak kezdődött a mai nappal. Szerkesztőségünk még jobban kibővült, megalkuvást nem ismerő, dacosan magyar újságírók egész serege rójja a betűt a redakcióban késő délutántól kora hajnalig, gyorsíróink, gépíróink,fővárosi és vidéki munkatársaink állandó permanenciában állnak és írják, táviratozzák, telefonálják a legfrissebb külföldi, fővárosi és vidéki hiteket, s ambíciójuk egy , még szebbé, még jobbá, még színesebbé, még nívósabbá tegyék a magyar vidék legelső keresztény politikai napilapját. Nyomdánkban szakképzett munkások szedik és nyomják az újságot, hogy már kora hajnalban kihordók, vonatok vigyék a sok-sok ezer friss lapot az előfizetőkhöz, akiknek száma nő egyre, igazolására annak, hogy a harcunk igaz ügyet szolgál. A Hunyadi utcai székház földszintjén a Magyar Jövő nyomdai igazgatója és a kiadóhivatal főnöke, nyomda irodája, a kiadóhivatal és az expediciós irodák kaptak helyet. Itt veszik föl az előfizetéseket, hirdetéseket, a nyomdai és könyvkötészeti megrendeléseket s itt tejesíti a kifizetéseket a pénztár. A kiadóhivatal mögött van az újság és a nyomda papírraktára, azon túl pedig a hatalmas, világos szedőterem és az öltöző. A szedőteremből nyílik a gépház, itt húzódnak két sorban a legmodernebb gyorssajtók. A gépház mellett áll a kömöntőde, mellette pedig a gépházból vezet föl a lépcső a könyvkötészethez, melynek első emeleti frontja az Urak utcájára néz. A Hunyadi utcára néző épületrész első emeletén helyezkedik el a minden kényelemmel berendezett, hat szobás szerkesztőség. Két nagy szobában a munkatársak írják a lapot, három szoba a szerkesztőké, egyben pedig gyors és gépírók dolgoznak szakadatlanul. Középütt van a várószoba, amelyből az igazgatóság tanácsterme nyílik, míg a folyosó mellett a mosdószoba és a szerkesztőségi szolgák szobája áll. A második emeletet a vállalat női alkalmazottainak, a harmadik emeletet pedig a szerkesztőség és kiadóhivatal nőtlen tagjainak lakásai foglalják le. A költözködés természetesen sem a lap megjelenésében, sem terjedelmében, sem kora hajnalban való elkészítésében nem okoz zavart. Új gépeinket a hét folyamán már felállották a Werner gépgyár szerelői s mig a régi gépeket is átszerelik, az újság az új gépeken készül mai terjedelmében. A telefonvonalakat a postakincsár már átszerelte s telefonszámaink — 865, 164 és 882 — hétfőn reggeltől a közönség rendelkezésére állanak. A Magyar Jövő új korszakában a még nagyobb lendülettel meginduló fejlődés biztató ígéretei közt köszönjük az olvasót. Csak a helyünk uj, lelkességünk, munkakedvünk, célunk, harcunk meg nem alkuvó ereje a régi maradt. Magyar munkások, magyar polgárok jólétéért harcolunk s munkánkra elfogadott szivvel kérjük a jó Isten áldását.