Magyar Jövő, 1925. január-május (7. évfolyam, 5-122. szám)

1925-01-08 / 5. szám

2 hogy a tárgyalásokat politika szem­pontból elhalasszák. Itt tudniillik arról van szó, hogy a Ház elnök­sége valószínűleg javaslatot fog tenni arra nézve, hogy a kitiltások hatály­­talanítlassanak.­­ Ez azonban nem bizonytalan és egyébként is a pénzügyi bizott­ság úgyszólván prejudikálna a plé­num állásfoglalásának, ha most ta­­nácsko­ásait ebből az okból elha­­lasztaná. A pénzügyi bizottság egyhangúlag elfogadta a miniszterelnök indítvá­nyát, a tanácskozás rögtöni meg­kezdésére vonatkozóan. Csupán a három javaslattevő szavazott a mi­niszterelnök indítványa ellen. Ezután az egyes tárcák előadóit választották meg, majd afölött hatá­roztak, hogy milyen sorrendben fog­ják tárgyalni a tárcák költségvetését. Először a pénzügyi tárca költség­­vetése kerül sorra. Ennek, valamint az egész költségvetésnek főelőadó­jául Temesváry Imrét választották meg. A pénzügyminisztérium rész­letes költségvetése különben már két hete a bizottsági tagok birtoká­ban van. Másodiknak tárgyalják a földmi­­velésügyi minisztérium költségveté­sét, amelynek előadója Erdélyi Ala­dár lesz. Harmadik pontul a kereskedelmi tárca költségvetését tűzték ki, Her­­mann Miksa előadásában. Negyediknek a népjóléti minisz­térium költségvetését tárgyalják. Elő­­adója Ernszt Sándor lesz. A ötödik pont a honvédelmi mi­nisztérium költségvetése, amelyet Rabinek István ad elő. Hatodiknak következik az igaz­ságügyi tárca, Őrffy Imre előadá­sában. A hetedik a kultusztárca költség­­vetése, amelyet ma osztottak ki a bizottság tagjai között és előrelát­hatólag már csak a hét végén kerül rá a sor. Előadója Egry Nagy János. Nyolcadik a külügyi tárca, Hoyos Miksa gróf előadásában. A miniszterelnökség költségvetését, valamint a kisebb tárcák költségve­tését kilencedik pont gyanánt Orffy Imre fogja ismertetni. A napirend elfogadása és az elő­adók megválasztása után hozzájárult a bizottság ahhoz, hogy az üzemek költségvetésénél, ahol három tárca van tulajdonképpen leginkább ér­dekelve: a pénzügyi, földmivelés­­ügyi és kereskedelmi tárca, az egyes tárcák előadói ismertessék az üzemi költségvetésnek azon részeit, amelyek az illető miniszteri tárca keretébe tartoznak. Bethlen István gróf miniszterelnök javaslatára kimondotta még a bi­zottság, hogy a mai napirenden ki­zárólag az általános vita előadójá­nak meghallgatása szerepeljen és a vitát csak holnap kezdjék meg. Ez után Temesváry Imre, a költségve­tés főelőadója tartotta meg beszé­dét, amelyben tüzetesen ismertette a költségvetést. Az általános ismertetés során Te­mesváry Imre beszámol a bizottság­nak a költségvetés megalkotásának előzményeiről. Rámutat azokra az okokra, amelyek eddig lehetetlenné tették a kormánynak az egyensúlyo­zott költségvetés beterjesztését. 1914 óta rendes, egyensúlyozott költség­­vetés nem feküdt a nemzet előtt és a Bethlen-kormány az első, amely külföldi kölcsön megszerzésével en­nek összeállítását lehetővé tette. Kiemelte azt a jóakaratot, amely­­lyel a Nemzetek Szövetsége viselte­tett a kérdés megoldása iránt, majd arra a különbségre mutatott rá, amely a nettó és bruttó költségve­tés között fennforog. Ezen eltérés csak látszólagos, mert végeredményben a deficit még vala­mivel kevesebb, mint amennyi a szanálási törvényben erre az évre meg volt állapítva. A személyi járandóságok tételénél a kiadásokban lényeges többlet mu­tatkozott, aminek az oka az volt, hogy a tisztviselők fizetésének ren­dezését a szanálási törvénytől elté­rően nem októberben, hanem már júniusban foganatosították. A bizottság legközelebbi ülését holnap délelőtt 11 órakor tartja. A Magyar Istva eredeti tárcája, Bató Gábor uram gyászos esete Írta: Pálinkás Béla Bató Gábor uram elérte az 50 életévet anélkül, hogy a bölcsőjétől életkoráig bármilyen nyavalya is érte volna. Egy félszázadot élt ke­resztül anélkül, hogy valaha is be­teg lett volna. Nem is volt tehát arról fogalma, hogy milyen állapot is lehet az, amikor az embert meg­lepi az ördög. Mert Bató uram — éppen azért, mert beteg soha nem volt — szentül hitte, hogy amit más emberek betegségnek, nyavalyának, meg kórságnak neveznek, az nem is lehet más, mint maga az ördög. Ez magyarázza meg azután Bolzó Gábor uram ama félelmet, amellyel minden betegség iránt viseltetett. Ha úgy néha eszébe jutott, hogy eset­leg még ő is beteg lehet, erre a gondolatra az izzadtság kövér cseppjei ültek ki a homlokára s ré­müldözve merengett el azon, hogy mégis csak irtózatos dolog lehet, amikor az emberbe belebújik az ördög, kiről azt sem lehet tudni, várjon honnan jött és — horribile dictu­­ — hol bújik bele az emberbe? Dehát csak ki lehetne valahogyan kerülni ! De mivel ez az ördög lát­hatatlan, Bató Gábor urammal is megesett az a szomorú história, hogy egyszer éppen arra az útra té­vedt — egy félszázad után — ame­lyen az ördög jött vele szemben. F figyelme Gábor urunk, persze, nem látta, hogy is láthatta volna s igy, tudtán és akaratán kívül, összeta­lálkozott a poklok királyával. Amikor az ördög beléje bújt, ezt még nem tudta. Azonban, amikor már benne volt, ezt már megérezte. Sőt már azt is tudta, hogy a gyom­rában van, mert hova is bújt volna máshova az alvilágok mindenkit megrontó istene ! Rémült kétségbeesés fogta el a­ figyelme Bató uramat, mert most már egész biztos volt benne, hogy őt is elcsípte az ördög s tán már holnap megy is vele egyenesen a pokolba. Minden hajaszála az ég­nek állt s a gyomrában borzasztó kínokat vélt érezni. Másnap reggel aztán elment az orvoshoz. — Jajjajjaj, doktor ur! — Nananal Csak nem akar most mindjárt meghalni? Mi baja? — Jajjaj, doktor ur, csak gyor­san ! Bennem van az ördög ! A doktor felbámult: — Az ördög? — Az, az, doktor úr ! Csak gyor­san, mert mindjárt meghalok ! Tes­sék megnézni! Az orvos nem tudott hirtelen mit csinálni, hát rászólt az emberére: — Hát csak vetkőzzön le gyorsan. Míg Bató Gábor uram vetkőzött, addig az orvos izgott-mozgott, a műszereivel babrált, hogy ez idő alatt majd kitalál valamit. Ámde Bató Gábor uram oly gyorsan do­bált le magáról minden ruhadarabot, hogy az orvosnak nem jutott idő arra, hogy valamit kitaláljon, hát megkérdezte csak úgy üzletszerűen Bató uramat: — És mit gondol, hol bújhatott magába az az ördög? — Hát, könyörgöm alássan, talán itt ii a köldökömön. És miért éppen ott? — Mert, könyörgöm alássan, itt érzem a gyomromban. — És jaj? — Jaj jaj, de hogyan ! Kirágja min­den belemet. — No, feküdjön ide, erre a dí­ványra. Bató Gábor uram lefeküdt, az or­vos pedig végig tapogatta a hasát, a gyomrát, a melleit, sőt még a há­tát is megvizsgálta, aztán megnyug­tatta Bató uramat: — Hát igaz, hogy egy kis baj van, de... — Jézus Máriám ! — kiáltott fel fiata Gábor — Hát csakugyan ben­nem van az ördög? — Benne, benne van, de nem kell ettől olyan nagyon megijedni, mert ez még csak fiúördög. Öltöz­zön fel, addig írok magának orvos­ságot, azután megmagyarázom, mit kell vele csinálni. Míg Bató Gábor uram felöltözött, addig az orvos megírta a receptet (valami könnyebb gyomorrontás el­leni porokat), azután megmagyarázta a magyarnak: — Ezzel elmegy a patikába. Ott majd adnak magának porokat. A porokból mindennap bevesz egyet egy kávéskanállal. Ha három nap múlva még mindig magában fogja érezni az ördögöt, akkor ismét jöj­jön el hozzám. Mégis azt hiszem, hogy használni fog az orvosság, mert ettől különösen félnek az ör­dögök. És elbocsájtotta a figyelmét. Bató Gábor uram ped­g elindult a patika felé, de nagyon aggodal­mas ábrázattal. Sehogy sem ment a a fejébe, hogy mi a csuda köze le­het a kávéskanálnak az ördöghöz. Miért nem elégséges azokat az Ör­dögűző porokat csak úgy maguk­ban lenyelni? Miért kell ahhoz még k­véskanál is? Azután betért a patikába, ahol miután megkapta a porokat, jónak látta még a patikust is megkérdezni, vájjon igaz-e, hogy ehhez kávés­kanál is kell ? — Ha csak nem akarja vödörrel bevenni ? Hát ez, bizony borzasztó dolog lett volna ! Akkor mégis csak jobb a kávéskanál. Ezzel tán meg lehet még valahogy birkózni, de egy vö- MAGYAR JOVO Budapest keresztény tömegei már felvonultak a fővárosi választásokra Eljárás indul a radikálisok debreceni szereplése ügyében — A polgári ellenzék már a Ház első ülésén megjelenik — A politika hírei — A Magyar Jövő tudósítójától — Budapest, január 7 A mai nappal, noha egyelőre még csak bizottsági ülés formájában, de máris megindult a parlamenti élet. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága megkezdte a költségvetés általános tárgyalását. A mai ülés elég sablo­nos volt és nagyobb élénkséget még az intermezzo sem váltott ki, ami­dőn Beck, Rassay és Ugrón azt javasolták, hogy a bizottság halassza el ülését mindaddig, míg a leg­hosszabb időpontig kitiltott képvi­selők vissza nem térhetnek a Ház üléseire. A passzív ellenzék magatartása egyébként most már tisztázódott. Ugyanis úgy hírlik, hogy a ki nem tiltott polgári párti képviselők már a Ház első ülésén megjelennek, míg a szociáldemokraták és a radikáli­sok még további 14 napig távol­maradnak a Háztól. Az első ülésen megjelenő polgári ellenzék dekla­rációt fog felolvasni, amelyben meg­indokolják eddigi magatartásukat. A kormány támogatásával meg­alakult fővárosi szabadelvű párt zászlóbontására csattanós választ adott a nemze­t és keresztény fron­ton egyesült fővárosiak pártja, amely Vro­ff Károly és Ernst Sándor fel­hívására egységes csatasorban in­dult meg a küzdelemre. A fővárosi választások első eredményeként a tegnapi napon olyan hatalmas tö­meg mozdult meg, amely a leg­utóbbi esztendők monstre meg­mozdulása után sem volt észlel­hető. Budapest magyar nemzeti érzésű polgárai csak a kommuniz­mus bukása után mutattak ilyen nagyszerű megmozdulást. Az első nap sikere méltó ahhoz a szervező erőhöz és ahhoz a szer­­vező munkához, amelyet hosszú időn át csendben folytattak Wolffék a választás előkészítése céljából. Kü­lönösen mély hatást váltott ki Ernst Sándornak beszéde, amelyben a ke­resztény gondolat politikáját védte meg támadói előtt. A most megin­duló választási harc a legnagyobb tervszerűséggel halad és valószínű­ség szerint elhatározó hatással lesz a főváros politikai irányára. A radikális baloldal debreceni szereplésével egyébként a liberális lapok még mindig foglalkoznak. Egy érdekes epilógusát kell itt a debreceni zászlóbontásnak fölemlí­tenünk Mint a tegnapi számunkban már hírül adtuk, Nagy Vince deb­receni beszédében a legitimizmus ellen beszélt és kijelentette, hogy ők maguk a köztársaság propagan­dája mellett fog­adnak állást. Állító­lag e beszéd hatása alatt köztársa­ság melletti tüntetésre került volna a sor. Emiatt a rendőri nyomozás megindult s főként azon körülményt fogják tisztázni, várjon mondta-e Nagy Vince azokat a kijelentéseket, amelyek egyes lapokban megjelen­tek. Amennyiben a nyomozás ezt beigazoltnak véli, az ügyészség meg fogja indítani az eljárást. Nem tartozik szorosan a politikai események közé, de mégis érdemes fölemlíteni a Neue Freue Pressének állítólagos Belgrádból kapott hírét, mely szerint a letartóztatott Rddics Istvánnál házkutatás alkalmával oly leveleket találtak volna, amelyben az Ébredő Magyarokkal való paktum­kötésről volna szó. A Magyar Jövő tudósítója érdek­lődött a hír valódisága felöl s meg­kérdezte Eckhardt Tibort, aki erre vonatkozólag a következőket mon­dotta : — A Neue Freue Presse híradá­sával kapcsolatban a leghatározot­tabban kijelentem, hogy a hír sze­­menszedett valótlanság, amely nyil­vánvalóan propaganda célt szolgál. Frakk­, szines­ ing, gallér és nyakkendő Gracza divatüzletében Csütörtök, január 8

Next