Magyar Jövő, 1929. január-március (11. évfolyam, 4-73. szám)
1929-01-05 / 4. szám
2 Mi történik a Tetemváron? A rendőrség nyomozást indított a ..csodátlátó“ Szántó József ügyében Az egyházi hatóságok semmit sem tudnak az állítólagos csodáról --------------------=0=oO#=0=-------------------■—OoDowpJi Miskolc, január 4 (A M. J. tudósítása) Napok óta a lelkiismeretes sajtó kötelességeit meglehetősen figyelmen kívül hagyó és a tömegek hitéletének biztonsága szempontjából egyenesen veszélyes cikkezést folytat a Miskolcon megjelenő Reggeli Hírlap egy tetemvári fiatal munkás állítólagos csodájával kapcsolatban. A napról-napra élénkebb •sínekkel feltálalt cikkek írója ■te** tudja, hogy amit szenzációkeltésre beigazított cikkeivel elkö- Miről ! Egy bizonyos Szántó József nevezetű 19 éves fiú azt híreszteli magáról, hogy karácsony vigíliáján éjfél előtt nagy főfájásban szenvedett és e bántalmak közben látomása volt. Megjelent előtte az Úr Jézus s hogy e látomását a népekkel el is tudja hitetni, a jobb ujjára egy keresztet rajzolt, mely a bőr alatt még ma is látható. A Szántó József által emlegetett látomásnak híre elterjedt és mint ilyen esetekben szokás, a rajongók serege tódult a ,csoda" színhelyére. Ez magában véve nem feltűnő esemény. Hisz előfordulnak beteges idegrendszerű, vallásos rajongásban szenvedő, szenzibilis lényeknél gyakran az eféle „látomások“, van Miskolcon is például egy aszeony, aki esküszik arra, hogytette gyakran megjelenik Szűz Mária. Ennek az asszonynak ismegrohanták házát a hiszékeny emberek, akik kritika és fenntartás nélkül elfogadnak valóságnak minden állítást. Ezeket a beteges jelenségeket azonban korántsem lehet tényekként, de különösen égiódákként elfogadni, aminthogy az ilyen esetekkel szemben magas római katholikus egyház is mindenkor a legnagyobb tartózkodásokkal viselkedik. Hogyan dagadt a szenzáció? Itt az esettel nem akartunk foglalkozni, már csak azért sem, nehogy még véletlenül is tápot adjunk olyan jelenségek és beteges képzelődések kialakulásának, mikről minden keresztény embernek az a véleménye, hogy csak eltévelyedés, vagy profanizálás lehet. Hogy az esettel most mégis foglalkozunk, ennek oka az, hogy az említett lap szenzációvá dagasztotta s olyanféle megállapításokig merészkedett, hogy Szántó József látomása már az egyházi fórumokat is foglalkoztatja. Az említett lap pénteki számában Bertha Kálmán minorita vet, az a legteljesebb mértékben való profanizálása a keresztény egyházzal kapcsolatos összes fogalmaknak. A lapnak azonban, ha már okvetlenül szükségesnek tartja, hogy ilyen kényes természetű és könnyen félrevezetésre alkalmat adó kérdéssel foglalkozzék, mindenesetre kötelessége lett volna a cikkezést azok közé a korlátok közé szorítani, amelyeket a keresztény egyház és a hitélet iránti tisztelet még a kívülállók számára is kötelezővé tesznek. a szól atyával kapcsolatban azt írta, hogy ő tanítja a latin imádságokra Szántó Józsefet, továbbá, hogy Szántót a minoriták pártfogásukba vették, sőt, benn is fog lakni a minorita atyáknál. Ezek a hírek azt a látszatát adták az ügynek, hogy itt valami, már egyházilag tényleg elismert jelenségről van szó. Minthogy ez a beállítás teljesen valószínűtlennek látszott, felkerestük a minorita atyákat és megkérdeztük, hogy mi igaz mindezekből. Ki tanítja Szántó Józsefet latinai Utunk Bertha Kálmán minorita atyához vezetett, aki nagy felháborodással utasította vissza a neki imputált megállapításokat. — Egy szó sem igaz abból, — mondotta —, hoigy Szántó Józsefet latin imádságokra tanítom. Az egész ügyben mindössze annyi a közöm, hogy Szántó József két öregasszony kíséretében felkeresett engem a lakásomon, elmondotta, hogy látomása volt , hogy ezentúl vallásos életet akar élni. Majd tanácsot kért tőlem, hogy mit csináljon. Én erre azt mondtam neki, amit minden pap mondott volna, hogy: járjon a templomba és ha szent életet akar élni, vonuljon zárdába, mert a világban való élet nem alkalmas arra, hogy tiszta és szent életet éljen. ő ezután még megmutatta nekem az ujján ia keresztet, amit azonban én a villanyfénynél alig tudtam meglátni. Erre ő kijelentette, hogy délben napfénynél a jel jól látható. Ennyi az egész. Velem kapcsolatban minden más beállítás valótlan. Én Szántó Józsefet azóta nem láttam. Péchy Alán dr. nyilatkozata E nyilatkozat már sejteti, hogy ahírlapi cikk ama része is sántít, miszerint Szántó Józsefet a minorita atyák pártfogásukba vették volna. Hogy a sejtelem nem alaptalan, azt Péchy Alán dr. házfőnök nyilatkozata mutatja. — Szó sincs arról, — mondotta a házfőnök, — hogy Szántó Józsefet mi pártfogásba vettük volna, vagy pláne, hogy behurcolkodjék a rendházba. Ami magát az esetet illeti, azt a legnagyobb óvatossággal kell fogadni. Meg kell előbb állapítani Szántó József előéletét s ami nagyon fontos: elmebeli állapotát. Csak gyökeres vizsgálat után lehet állást foglalni e kérdésben. Ha a jelenésnek komoly tárgyi alapja van, akkor az tovább fejlődik, ami azonban eddig még nem állt be. Meg kell vizsgáltatni orvossal Szántó Józsefet, mondja Kronberger József kanonok Péchy Alán dr. házfőnök érdekes nyilatkozata után megkérdeztük Kronberger József apátkanonokot, hogy mit szól, mint az alsómiskolci egyház vezetője az esethez. Az apátkanonok válasza a következő : — Az egész ügyet a legóvatosabb tartózkodással kell fogadni. Itt először is orvosi elbírálás alá kell venni az esetet abból a szempontból, hogy rendkívüli jelenséggel állunk-e szemben, vagy pedig idegrendszerben elváltozások idézték elő Szántó József jelenését. Az ügyben egyébként az egyház részéről semmiféle hivatalos vizsgálat nem folyik. Ez a nyilatkozat kétségtelenné teszi, hogy csodáról beszélni legalább is korai, ami egyértelmű a tömegek megtévesztésére és reklámvadászatra szánt, de mindenesetre a keresztény szellemet sértő misztifikációval. Orvosi szakvélemény a stigmatikus jelenségekről Minthogy Szántó József esetét legelőször is tüzetes orvosi vizsgálatnak kell alávetni, szakvéleményt kértünk Miskolc együk legelőkelőbb orvosától, aki egyébként Szántó Józsefet ismeri és idegbetegnek ismeri. A nyilatkozat így szól: — Az alkati ideggyengeségben szenvedő betegeknél, akik az állandóan kóros képzelődésre való hajlamuknál fogva a mai élet számtalan — náluk trachomás hatást keltő — fizikai és psychikai befolyásával szemben nem éreznek úgyszólván semmi ellenállást. Gyakran fordult elő, hogy e betegek életük egyik szenzibilisebb időszakában, testüknek valamely helyén egy álom utóhatásaként, vagy vizionális képzelődés folyományaként önszuggesztióval képesek a bőr felületén bizarr és határozott alakú jeleket, rajzolatokat élénk, feltűnő módon előidézni és tartós formában megjelentetni. Ezt a jelenséget az orvosi tudomány vasumotoros szuggesztiv ingerlékenységnek nevezi. Az ilyen bőrstigmákat a szuggesztibilis idegbajokban szenvedőknél néhai Jendrassik professzor híres tanára, Chariot, párisi egyetemi tanár maga is gyakran idézett elő tanítványai előtt. Az orvosi vélemény szerint tehát beteges képzelődés előidézheti az ily stigmákat, amit Szántó József is felmutat az ujján. Egy epizód Hogy hogyan terjednek egyébként a ,,csodá “-val kapcsolatos kombinációk, azt eléggé mutatja az alábbi kis eset, ami pénteken délután fél 7 órakor folyt le a minorita atyák rendházában. Egy Vayuti asszony állított be Bertha Kálmán minorita atyához: — Főtisztelendő úr, — mondotta, — eljöttünk a Szántó Józsefhez. — De miért keresik itt, nálunk? — kérdé meglepődve a lelkész. — Hát a lakásán azt mondták Mi az egyház Szükségesnek tartottuk az ügygyel kapcsolatban a csodákra vonatkozó egyházi álláspontot is ismertetni. Ezt az álláspontot a legilletékesebb egyházi fórumok az alábbi nyilatkozatban foglalták össze: — Teljesen szokatlan a szóbanforgó lapnak az az eljárása, hogy tisztán egyházi fórum elé és annak döntése alá tartozó ügyben olyan álláspontot foglaljon el, mint amilyent ebben a csodának minősített esetben tanúsított. Ez az ügy, amellyel napok óta nagy port igyekszik felverni az említett újság, rendkívül alkalmas arra, hogy a vallásos érzületet megzavarja, már csak azért is, mert csalóka látszat után szaladnak az emberek és az egyház ítéletét, amely rájuk az engedelmesség törvényénél fogva kötelező, be sem várva, hirdetik és kolportálják, hogy különös jelenést látott, különös jegyet kapott valaki Krisztus Urunktól, sőt esetleg egyesek csodatevőnek is mondják. Az illetékes egyházi hatóság bizonyára meg fogja tenni, hogy is híveit óva intse minden csalódástól, amely akár az érzékek csalódása, akár pedig más misztifikáció eredménye lehet. A szigorúan vett egyházi álláspontot félreérthetetlenül megjelöli VIII. Orbán pápa határozata, mely szerint jelenéseknek, csodásnak látszó eseményeknek mindaddig, amiig az egyház ezekről, ezek hitelességéről nem nyilatkozik, csak olyan és annyi emberi hitelességet szabad tulajdonítani, amennyi általában az illető embernek tanúságára alapítható. Az illető tanúságtételének hitelességét nem mi vagyunk hivatottak elbírálni. Azt elbírálja esetleg az egyház, esetleg az orvosi tudomány, esetleg a rendőrség, esetleg a közigazgatási hatóság, mérlegelve az illető előéletét és a fenforgó egyéb körülményeket, de mindenesetre minden keresztény, főképen pedig katholikus hívőnek szigorúan kötelessége megvárni az illetékes egyház főhatóságának ebbéli döntését, amely megfelelő bizottság, vagy egyházi bírák kiküldésével vizsgálatot tart minden esetben, ha indoka van. Amíg a bírói és az egyházi legfelsőbb fórumok ki nem mondják a végső szót, minden csodáról kialakult véleménytől, annak hirdetésétől szigorúan tartózkodni köteles minden jó keresztény, aki egyháza törvényeit tiszteletben tartja. A lelki élet szempontjából is veszedelmes jelenség minden egyházi döntés nélkül foglalkozni és elfogadni kész tényeknek még egyáltalában nem bizonyított állításokat vagy jelenségeket, mert ha az isteni Gondviselésnek vannak is rendkívüli útjai és a csoda még filozófiai szempontból sem tagadható, mindazonáltal a csodálatos események kritériumának elbírálása semmiképp ki sem tartozik a laikus hiú szülei, hogy ma este 6 órám berendelték a minoriták zárdájába, — szólt az asszony, aki ezután bosszankodva vette tudomásul, hogy őt és vele együtt többeket, alaposan felültették s hogy Szántó József nincs a minoritáknál, álláspontja a rők tömegére, legkevésbé pedig nem olyan újságokra, amelyek a teológiai tudományoktól egészen messze esnek. Ellenkezően, ha a vallásos élet iránt érzéke van a lapnak, épen ara kellene figyelmeztetnie publikumát, hogy az illetékes egyházi hatóságok ítéletét várja be, mert hiszen ha nincs joga a sajtónak elébe vágni más bírói, akár büntető, akár más közigazgatási folyamatban levő ügyekben a várható ítéletnek, akkor annál kevésbé lehet joga erre olyan szubtilis hitéleti kérdésekben, amelyekben az egyház maga is a legnagyobb óvatosságot tanúsítja. Épen ezért, aki igazán hithű katholikusnak vallja magát, az mindaddig, amíg a fentebb vázolt egyházi döntés még nem történik, ha különösnek és rendkívülinek is talál valaki által elmondott, de tulajdonképen semmivel sem bizonyított eseményeket, vagy tényeket, ítéletét legalább is felfüggeszti. Ez minden kereszténynek saját hite és egyháza iránti kötelessége, nehogy esetleg bizonyos hisztériatömegjelenséggé fajuljon az ügy, amikor aztán a felcsigázott képzelődés egyre nagyobb dimenziókban fogja hirdetni a még meg nem vizsgált, egy házilag el nem döntött esemény lefolyásait és következményeit. Megindult a rendőri eljárás Ezek után megkérdeztük a rendőrséget az esetről. Todor Árpád dr. vezető rendőrfőtanácsos így válaszolt: — Egyelőre csak annyit, hogy az ügyben már megindítottam az eljárást. A Magyar Jövő eredeti tárcája A novella hőse Írta : Győry Kálmán A vicinális vonat lassan, kelletlenül döcögötta Nyírség futóhomokjában. Az acélsínek, mint jóllakott, hosszú kigyók nyúltak el a forró napon és szikrázott rajtok a nap tűz szeme. Jobb- és balfelől kevés vizű, kákás tófenékek tűntek fel, vadlud csapatok hulltak le rájuk méltóságosan ékalakban. Messze, a Nyírség széle felől ványadtlombú akácos erdő ködlött fel igen nagy szomorúsággal, mert hetek óta nem nyílt már meg üditő esőre az ég acélos kebele... A kormos masina sípolása, mint beteg tüdő hangja, rekedten, cs-el fulva tört ki... és hamar elült útmenti nádfedeles viskók sorain. Bent a katlanná izott fülkékben ájult módon heverésztek az utasok... izzadtan dőltek erre-arra és az alápergő nehéz verítékcseppek szinte sárrá dagasztották a port a kocsi gőzölgő padlóján... Kerek arcú, kunsági legény próbálkozott valami nótával, hogy: „Édesanyám, ha bejön ■gerbe...“, de elhallgatott, a kiszáradt torokból nehezen adódott a hang... még’ az öreg nénik is hallgattak, csak a rövidszárú pipák szortyogtak és eresztgették a szemkönynyeztető füstöt nagy buzgalommal. Megtörültem a homlokomat és szétnéztem... Eszmélkedtem, hogy messze vagyok-e még a céltól? Mert Nagykállóba mentem, régi kis diákvárosomba, hogy „Fiúk, kállai diákok“ című regényemhez adatokat gyűjtsek. Mert ama fiatalkori emlékek fel-felmerültek mostanában a visszatekintés során és nem hagytak nyugodni... ilyen gondolatokkal tépelődtem hát gyakorta... Egy kapaszkodónál kínlódott, nyöszörgött a vicinális és felriadtam emlékeimből. Szemben egy vidéki lányka ült romantikus, egyszerű ruhácskában, szalmakalapján búzavirágok kéklettek... olvasott... észrevétlenül közelebb hajoltam és igen nagyon meglepődtem... lapunknak éppen azt a számát olvasta, melyben jelességemtől egy ékes novella eresztődött meg ezen a címen: „A novella hőse“. Ha jól emlékszem a takaros észbeli szüleménynek az volt a tartalma, hogy Füle Bálint jóindulatú kubikos hiába kérelmezi a vele vadházasságban élő Jóra Katalin mosónőt, hogy esküdjenek meg és törvényesítsék, hat gyermeküket. Jóra Katalin nem hallgat a jó szóra s ezért köztük napirenden vannak a súrlódások, így megy az egész novellán végig, míg végre novellánk hőse, a jóindulatú Füle Bálint, kétágú kapára kap és vad elkeseredéssel támad Jóra Katalinra, miközben mégis meggondolja a dolgot és rettentő lelki herce-hurca után ugyanott végződik a dolog, ahol kezdődött, azaz sehogyse. Ezt olvasta hát az egyszerűségében is oly vonzó lányka és mert láttam, hogy a nemes átérzéstől indulatok viharzanak az arcán, jól eső érzés töltött el. Mikor pedig bizonynyal a tragikus hős sorsa feletti fájdalom könnyekkel harmatozta be azokat a búzavirágnál is kékebb szemeket, felálltam és bemutatkoztam. Szilaj Szilárd vagyok, a „Tiszabalparti harsona“ szerkesztője — én írtam ezt a novellát, tetszik a kisaszszonynak ? Meglepődve nézett rám, mint aki még sohse látott eleven szerkesztőt és zavartan sodorgatta ujjai között a „Novella hősét“. Hallgatott sokáig aztán neheztelve nézett a szemembe, a hangja is olyan bánatos volt. No, hallja Szerkesztő úr, maga jól kibánt ezzel a szegény Füle Bálinttal, egész feldúlta a nyugalmamat! Miért kellett ezt az egész háborúságot csinálni? Hát nem szebb lett volna, úgy, hogy Jóra Katalin végre is hallgat a jó szóra, megesküszik Füle Bálinttal és a novella hőse boldogan él? Hát miért kellett kétágú kapát adni a kezébe? Hogy agyon üsse a mosónőt és börtönbe jusson? Hát ember maga, szerkesztő úr?? Nem, nem ember, kegyetlen vérszopó!! így végezte felcsattanó, kitörő hangon és zokogni kezdett. Megrendültem és valahogy vigasztalni próbáltam. Nézze kisasszony! az éppen így van a legjobban, én viharedzett szerkesztő vagyok, tudom, hogy kell az ilyesmit csinálni. Ha azt írom, hogy a kubikos egykettőre megesküszik a mosónővel, csak egy szimpla fráter lenne, aki felett gyorsan napirendre tér a nyájas olvasó. Ám amikor tragikus összecsapások centrumába emeltem a jóindulatú Füle Bálintot és még hozzá gyilkos vasat is adtam a kezébe, ezzel karakán kuruccá, igazi novellahőssé magasztosítottam fel ezt a jámbor halandót, mintha csak ott született volna a párducokat nevelő, ázsiai pusztákon, kinek esete hetek múlva is borzongatja az olvasót... Meg aztán, ne vegye olyan igen a szivére kisaszszony, hisz az egész história csak mese, lendületes irói fantázia... Imigyen érveltem, ámde hiába. Bájos ellenfelem csak sírt, zokogott. Úgy, hogy az egész kocsi utasa oda figyelt már és a hőségtől felhevült, mérges emberek kezdtek körénk csoportosulni. A tényállást hamar megértették. Hogy egy kubikosról van szó, kit én felbiztattam a hölgye ellen s ezért csendőrkézre juttatom az embert... Micsoda gazember az ilyen, hallottam és egyre fenyegetőbbé vált a viselkedésük.. Egy katona a bejonettjét szorongatta,, valamilyen iparos féle mellettem köpött el, csak úgy loccsant az ülődeszkán... egy Czája kinézésű magyar pedig mellenragadt és úgy ordítozott ,hallja az ur, a mindenit az urnák! Mit akar azzal a szegény kubikossal hagyjon neki békét, a keservűt az urnák, mert palacsintává lapítom... Rémséges volt a helyzetem és ijesztő, úgy láttam, hogy összeesküdött ellenem ég és föld. A mozdony haragosan, szikrázva pöfögött,, dohogott a vonat elején a kenetlen kocsikerekek ijesztően sivítottak és lázas, halálra vált szemmel már úgy láttam, hogy a novella hőse is haragra lobban, kilép a novellából és jön rám a kétágú kapával, hogy agyonverjen. Ekkor beordított a kalauz, hogy Nagykálló és kiugrottam. Mire viszszanéztem, eltűnt utasaival a vicinális, csak egy ember nézett rám korholó szemmel a fantázia távlatából: a novella hőse, Füle Bálint jóindulatú kubikos mester... merés jövő SzMikat, 1926 január 5. Szombattól APOLLO Telefon 11 —11 Az idény legkacagtatóbb vígjátéka! AZ ELKÉSETT VŐLEGÉNY Tengeri felvételekkel, hajótöréssel stb stb. 7 felvonásban Buck Jones nagyszabású bravúrfilmje, Texas réme Szilágyi Densse kicserélése Budapest, január 4 Hírt adtunk a magyar és cseh kormány között folyó tárgyalásokról, mely szerint szó van többek között arról, hogy Blatniczki Dániel Szlovák egyetemi hallgatót kicserélik a karsai törvényszék által elítélt Szilágyi Dezső miskolci gépészmérnökkel és Horváth jószágigazgatóval. A Magyar T.6- Ő budapesti munkatársa jól ériordít: helyen informálódott az ügyben. kérdéseire azt a választ kapta, hogy ez ki tárgyalások még folyamatban vannak és a két kormány még nem jutott végleges megállapodásra. Mihelyt a tárgyalásokat befejezték az eredményről magyar részről azonnal hivatalos jelentést adnak ki.