Magyar Jövő, 1929. április-június (11. évfolyam, 74-145. szám)

1929-04-03 / 74. szám

«». Borzalmas vérfürdőt rendezett egy osztrák földbirtokos —------------------------------------------------Négy evnben tölt be egy kocss széna miatt Klagenfurt, április 2 (Wolff-iroda.) A völkermarkti kerületben fekvő mikbum birtokon szombaton borzalmas jelenetek játszódtak le. A birtok a két Seifritz testvéré, akik közül az egyiket, Seifritz Frigyest, a múlt év októberében gyilkosság büntette miatt őrizetbe vették. Seifritz Frigyes vadászpuskájával agyonlőtte anyósát s azóta a klagenfurti ügyészség fogházában őrzik. A birtokot jelenleg öccse, Seifritz Gyula kezeli, akinek vagyona azonban gondnokság alatt áll. A gondnok nagyszombaton reggel parancsot adott a birtok intézőjének, hogy rakasson kocsira néhány mázsa szénát, amelyet bizonyos sürgős adósságok fedezésére azonnal el kell adni. Az intéző szombaton hajnalban öt béressel megkezdte a szénáskocsik megrakását. Munka közben váratlanul meg -.rtrnrnririrn—r-...................^ ■,.■*****,<*«,e**-<*a*uB*i jelent a rakodásnál Seifritz Gyula és ráparancsolt a béresekre, hogy hagyják abba a rakodást. Seifritz és az intéző között éles szóváltás támadt, amelynek folyamán Seifritz előrántotta hatlövetű revolverét és lövöldözni kezdett a munkásokra. Az intéző és két béres súlyosan megsebesült. A lövések zajára kiszaladt az udvarra Seifritz felesége, mire a megdühödött földbirtokos az asszony ellen fordította fegyverét és rálőtt. A golyó fején találta a szerencsétlen asszonyt, aki életveszélyesen megsebesült. Életben maradására nincs remény. A másik három súlyos sebesültet a klagenfurti kórházba vitték. Seifritz Gyula a borzalmas vérfürdő után megszökött, délután azonban letartóztatták. Ittassággal védekezik, nola kétségtelen, hogy a tett elkövetése előtt nem ivott alkoholt. Három elegáns bandita vakmerő amerikai stilu rablótámadása Lakáskeresés srüggye alatt behatoltak egy lakásba, megkötözték a tulajdonosnőt és házvezetőnőjét s 15.000 pengőt elraboltak Budapest, április 2 (A M. J. tudósítása.) Kedden délben vakmerő amerikai stilu rablótámadás színhelye volt a Horánszky utca egyik bérháza. Özv. Ormai Mórnc háztulajdonosnő lakásába a déli órákban három elegánsan öltözött fiatalember állított be azzal az ürüggyel, hogy az egyik megüresedett lakást szeretnék kibérelni. Elő a pénzzel ! A háztulajdonosnő néhány percig tárgyalt a fiatalemberekkel, amikor egyszerre revolvert szegeztek a rémülettől megdermedt Ormoméra. A támadó az előszobába ment állani, majd a banda vezetője ráförmedt a háztulajdonosnőre: — Elő a pénzzel! A szobákban most megkezdődött a kutatás. A rablótámadók vezére feltörte az összes szekrényeket, fiókokat, betörte a vitrin üvegablakát, mindent átkutatott, hogy pénz találjon. Kifosztják a kasszát Közben a másik szüntelenül faggatta a kétségbeesett asszonyt, hogy mondja meg, hol van a pénz. Ormayné, aki halálos veszedelemben forgott, nem árulta el, hogy az egyik szobában a függöny mögött kassza áll, a kassza kulcsa a vitrina titkos rekeszében van. De néhány perc múlva mégis előkerült a kaszszakulcs és a bandita valóságos diadalordítással rohant be a szobába: — Meghalsz, ha nem mondod meg, hogy hol a kassza. Ormayné nem mondta meg, de a kasszát is megtalálták és kinyitották. A kasszában volt a háromemeletes ház lakásainak féléves bére. Körülbelül 15.000 pengő. A banditák ezt magukhoz vették és összekötözték Ormainé és házvezetőnőjének kezeit és lábait és bevonszolták őket a hálószobába, aztán A Magyar 1868 eredeti tárcája Latabár gyere ki — Elbeszélés — írta : Legény Elemér Nem is olyan régen Miskolcon mindenki jöttmentnek számított, aki nem tarthatott az Avas oldalában scorpincét. Az avasi borpince egészen egyedülálló miskolci specialitás volt és ma is látható, nem úgy, mint a kocsonyabéli béke, melyre a legöregebb miskolci polgárok sem emlékeznek. A Nagyavas és Kisavas, a két kopár ikerhegy körül épült kiflialakban a magyar Ruhrvidék metropolisa, melyből serpentinutak vezetnek az avasi borpincékhez. Mint a tekintélyt tartó római patríciusnak villája volt annak idején Palernum szőlőiben, a tősgyökeres miskolci polgár pincét tartott az Avasok oldalában. Szőlőtermelés alig van az avasi oldalakon, a pincékbe italt Tallyáról, Tárcáiról Tokajról drága fuvarral szállították, de még csecsemő-must korában és az avasi pince érlelte azt aztán valódi miskolcinak illő királyi borrá. Marcikorában már érdemes volt azért összeülni a kecskelábú asztal mellett... A hét nagy jóurak, akikről itt szó esik ezzel a szándékkal ültek együtt az egyik Soltész-pince boltja alatt egy régen elmúlt őszi estén. Az avasi pincében igazi borivó pintesüvegből ivott, amihez némi gyakorlat kell, hogy rossz útra ne menjen a marci ... A hét itt gyorsított tempóben ürülő pintesüvegjét megvilágította a bágyadt sárga fényt szóró függőlámpa, melyben már alig volt petróleum. Kajdácsy adóellenőr, egyik a földmentők közül, odakoccintotta pintérét a lámpa aljához és rikkantva dancllázta: „Nagyavasi gádorba jecet ég a lámpába, a lámpába jecet ég, de jecet ég, hét nagy jó úr a vendég . . Most már sorra jöttek a legderekabb ikerhelynóták, többé-kevésbbé ügyes helyi alkalmazásban. A „jecet“ pedig bizony veszedelmesen fogyott a lámpában. Gosztonyi uram, a pompás miskolci kocsonyák főúti készítője nagynehezen megértette a házigazdával, hölgy legfőbb ideje újra tölteni a pintéreket, aztán hazakászolódna, mert sötétben marad a társaság. Mindannyian helyeselték Gosztonyimester indítványát, bár a végrehajtás némelyiküknek nehezére esett. Kinekkinek magának kellett odajárulni a csaphoz és a tölcsér segítségével szimültig tölteni a pintesét. A házigazda dönögve szidta a részeg kezek reszketését. A drága finom borból a földre is csurgattak ... A lámpa már csak remegett és nagyokat lobbanva, búcsúzott fényéletétől — Uraim! — harsogta városatyai öblös hangján Soltész Gábor uram — mindenkinek tele a feje már, megitattátok a pincém földjét is, a fene essék részeg pofátokba, de ami a legfőbb, tele az üvegetek. A lámpa mindjárt kialszik, gyerünk! — Szent János! — emlékeztetett felháborodottan Kiszely állomásfőnökhelyettes a szokások tiszteletére. A pintesüvegek összeütődtek a kialvó lámpa utolsó lobbanásánál és a beálló koromsötétben megkezdődött a kínos lépcsőmászás ki az éjszakába. A fejüket nem féltették, hogy beleütik a homlokfába, de a pintesüveget drága tartalmával mindegyik félve, éva, iparkodott átmenteni a hazafeléútra. Végre kiint volt mind a hét a Nagyavas lekanyargó útján a csillagos ég alatt. Nem erősködő, de élesen hideg szél húzott a Bükkből és meglobogtatta azt a kevés utcai petróleumlámpát, mely akkoriban Miskolc utcáit megvilágította. A mi hét nagyurunk jól tudta merre visz le az út az Avasról. Ismertek minden döccenést, mindegyik kezében pe dig ott világított az avasi vendégek fényes lámpája, a tele pintesüveg. Zajosan, egymást ugratvamentekmendegéltek és az útkanyarulatoknál a pintesből megkenték a kereket. Soltész bácsi kövér, hatalmas testévelszinte gurult lefelé, ő volt a szenior hétűk közül, de nem kisebb gonddal fogyasztotta a pintesüveg tartalmát, mint a vendéged. — Gábor bátyánk, minek is strapálod a lábaidat, feküdj hasra, majd mi leguritunk, hamarább a temetőben leszel, kevesebb fáradsággal. — Indítványozta Kajdácsy, az adóhivatalnok. Soltész fújva megállott: — No már nekem ne beszélj a temetőről, öcsém! Ráérek odaérni! Vagy ki tudja?! Lám ott a szegény Latabár szomszéd. Még tavaly ilyenkor ő is így kászolódott le velünk az Avasról... — Tisztelettel indítványozom, hogy a derék, jó Latabár cimborát látogassuk meg! Gálfy dr., a pénzügyek titkára mondta ezt, aki ritkán beszélt, de annál több adót vetett ki és a pincék legszorgalmasabb látogatója volt a „gyűttmeintek“ közül. Cimborái karére csoportosultak. — Hogy gondolod ezt? — kérdezte kevés találékonysággal Gosztonyi, a hentesmester. — Úgyis a temetőn megyünk keresztül, — magyarázta Gálfy doktor a berúgott emberek fontoskodásával. — Felkeressük a Latabár-sírboltot és elénekeljük szépen szordinósan Árpád bátyánk kedvenc nótáját ,t hajóvize folyik csendesen.“ A pénzügyi titkár indítványa ritka egyértelműséggel elfogadtatott. Csak Soltész bácsi példázott némikép a temető és a halottak iránti kegyelet dolgában . . . Szerencsésen eljutott a társaság a Latabár-család sírboltjához. A két magyr urak körülállatták a kriptát és Gosztonyi, a láthatatlan miskolci kocsonyák hírneves feltalálója megadta az alaphangot a „Sajóvize folyik csendesen“ kezdetű népdal elénekléséhez. Szépen, szordinósan indult az ének, csak a végén szilajodott el. ..mert ez a Kajdácsy, izgága rikoltással rontotta meg az összhangot. Soltész uram oda is hagyta volna őket nyomban, ha bízott volna a lábaiban, hogy átsegítik a sok akadályon ebben a vaksötétében. Csak helyben topogott hát és kelletlenül járult hozzá, hogy most már meg igyanak az Árpád túlvilági egészségére. Gálfy difelejtette az üvegjét , és az csörömpölve hullott asírbolt gránitajtajára, a bor szétfolyt és Kajdácsy, az örökös botránycsináló, tele tüdővel elorditotta magát: — Latabár, gyere ki! Már menni akartak, mikor a köobeliszk mögött egyszerre fehérség villant és előlépett — Latabár . . . — Mi az,miféle lárma ez itt? Mit akartok? A korholy társaság pintesüvegjeit kicsavarta az ujjak közül a dermedő rémület. Csörrenve, lottyamva záporoztak a kripta gránitajtajára az elejtett üvegek. Időgélőbb Kajdácsy találta el, hogy itt mi a teendő. Vad futással nyitotta meg a menekülést . . . Másnap, mint közös bűnben leledző lelkek, pontosan összetalálkoztak délelőtti pörköltre a Kispipában. Mind a hét ott volt. A vad futásról, esésekről, szakadt nadrágrólszó sem esett. Annál élénkebben firtatták az eset túlvilági vonatkozásait. Kajdácsy rengeteg szemrehányást kapott és újabb botrány esetén bojkottal fenyegették meg. Az ő feladatává tették, hogy okvetlenül kinyomozza a rejtelmes fehér kísértet titkát. Már akkor, három évtizeddel ezelőtt, a tizenkilencedik század maradék három évében is igen jól tudták a miskolciak, hogy kísértetek nemigen vannak, annál izgatóbb volt azonban az a kérdés, ki és mi volt az, aki mintegy végszóra, Kajdácsy hangos hívására: Latabár gyere ki! Megjelent a sírbolt tetején, fehér lepelben. Erre csak Latabárék tudtak , gositást adni. Az esetnek pedig hogy nem, kireterjedt. Tán Gál beszélte el a hivatalban, de Gáli uram, még inkább Soltész Gábor aki a lábát iskificamította a rohanásban, nagyon haragudtak diszkrécióért. A városatya előgoztatta,hogy egy miskolci esetre sem árulhatta el a dolgot. A kövér, nehéz Soltész bicegvi hónapokig és mindenki pontos, hogy a temetőben marjult ki a temetőben, mikor megszólal Latabárszelleme. Egész Miskolc mulatott a kompánián. Azonban már harmadnapra, hogy a sírboltból fehér lepelbe bukkanó szellemjelenés nem vol mint a Latabár-sírbolt renor, felfogadottkőművesmester. De miesett a jámbor munkásember idején a sírbolt belsejében? A hejőcsabai kőműveseknek lebecsületére válik a felelet, melyet a kérdésre a firtató kiváncsiak k, mert kiderült ebből, hogy a hejő felvilágosodottság, már odáig hogy nem hisz a túlvilágról visszató szellemekben. A mi kőmü igen restellette az esti munkaszó az Avason fekvő temetőből hazatolni a jó távol levő falujába, rendezkedett éjjeli szállásra a belsejében. Az ősz még nem volt bent a sírbolt belsejében pedig érezte magát a szél és eső ellen Elég jó társaságnak tartotta régi Latabár-família itt pihenőt A Latabár-elődök szellemétől megett, mind rendes, jó polgárak, akik világéletükben sem tak éjnek idején, hanem béké mentek hitvestárrsi ágyukban. A haláluk után?! Annál inkább felháborította a kőművest, aki fárasztó napi ,■ után biz elég harsányan hol! aludt a sírboltban, mikor a lump télen lármája felzavarta. Egy f MAGYARJÖVŐ Szerda, 1929 április HORTOBÁGYI JUHTDRO Mindenütt kapható ! Termek: Tejszövetkezeti Központ Budapest. I., Horthy Miklós-út 119/121. Magy. Orsz. #A" a sarokba állítva őket, két szekrénnyel torlaszolták el útjukat. A két gúzsba kötött asszony több mint egy óra hosszat állt dermedt rémületben a két szekrény között, míg végre kimerészkedtek. Az ablakból integettek az utcára. A kétségbeesett integetésre Schusser József mészáros és hentes felrohant a feldúlt lakásba, majd amikor értesült a történtekről telefonon hívta a rendőrséget. A helyszínre kiszálló rendőri bizottság a legnagyobb apparátussal folytatja a nyomozást a helyszínen, mert az eset példátlanul különös jeleiből ítélve, rendkívül veszedelmes bűnszövetkezet munkájára következtetnek. Kíte*í«s»»8©tSé]k asz. öregségi bí#S«si*é.,%ft Budapest, április 2 (A M. J. tudósítása.) A hivatalos lap legutolsó száma két fontos rendeletet közöl. A népjóléti miniszter 1552. számú rendeletével az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítást kiterjeszti önálló iparosokra, kereskedőkre, lelkészekre, szerzetesrendekre és társulatok tagjaira, a honvédség, vámőrség s folyamőrség legénységi állományainak tagjaira, közjegyzőjelöltekre, ügyvédjelöltekre, tisztviselőkre, oklevelesszülésznőkre, bírósági végrehajtókra, ügynökökre, kirakatrendezőkre, levelezőkre, hangszerhangolókra, háztartási alkalmazottakra. Az itt felsoroltak önkéntesen biztosíthatók és a rendelet tíz-tíz biztosítási csoportba osztja őket, megjelölve a biztosítási járulékok összegét. A népjóléti miniszter második rendelete az Országos Társadalombiztosító alapszabályairól szól. Ma, szerdáin a várva várt premier URÁNIA a Paramount EMIL JANNINGS világattrakciója: OROSZORSZÁG A Fred Neumann világhírű színműve filmen 10 felvonás Amanullah 30.000 fegyveres élév újra Kabul ellen vonul Hadserege orosz fegyverekkel és lőszerrel van felszerelv London, április 2 / Reuter-ügynökség.A Daily Express jelenti Kalkuttából, hogy Amanullah 30.000 emberével, akik orosz fegyverekkel és lőszerrel vannak felszerelve, Kabul felé vonul. Ilabibullah, bár hadereje állandóan csökken, előkészületet tesz a főváros védelmére. Ugyancsak a Daily Express jelenti Karachiból, hogy Indiában katonai természetű óvóintézteket tettek. A szabadságolásteljesen beszüntették és a hatczelében levő csapatokat készene helyezték. A Daily Telegraph allam jelentése szerint Amanullah tájai javultak, amióta a kabuliakbeli törzsek kijelentették, ha a trón csak őt illeti meg. APOLLO Telefon: íí-Még két napig HUiARfliflSCni SíKüfüÖ Várkor.?! Mihály, Jós, mSiiTlíllklAy*iltlimU Schildksaat. Jetin Gou Forgács Anna fivére és négy társa 100.00 pengőt sikkasztott a Menetjegyirodára Budapest, április 2 (A M. J. tudósítása.) A húsvéti ünnepek folyamán nagyszabású bűntény pattant ki, amelynek középpontjában a szerencsétlen Forgács Anna fivére, Forgács László és a Menetjegyiroda több tisztviselője áll. Forgács Lászlót és négy társát, akikről megállapították, hogy a Menetjegyirodában körülbelül 100.000 pengőt sikkasztottak, hívét hétfőjén a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte. A nagyszabású sikkasztási ügy úgy pattant ki, hogy a Menetjegyiroda igazgatósága néhány nappal ezelőtt Bécsből az osztrák Bundenbahn igazgatóságától figyelmeztető levelet kapott, hogy olyan Budapesten kibocsájtott jegyszelvények vannak forgalomban, amelyek még elszámolva nincsenek. Megállapították, hogy ezek a jegyek a Menetjegyiroda Nádor utca 18. számú házban levő fiókjából kerültek ki. A Menetjegyiroda igazgatósága nyomban megindította a házivizsgálatot, amelynek során kiderült, hogy a fiók több tisztviselője súlyos szabálytalanságokat követett el. Rovancsolást tartottak a fiók irodájában és ekkor látták, hogy nemcsak a szám szerint következő jegyszelvényekből hiányzik néhány, hanem az úgynevezett raktárkészletből is százas jegytömegek hiányzanak. A házivizsgálat elsősorban Forgács László, továbbá Simándl Oszkár és Kovács János Béla tisztviselők szerepét találta olyan gyanúsnak, hogy húsvét vasárnap a Menetjegy igazgatósága meg is tette el a feljelentést a rendőrségen. Elsősorban Forgács Lászlót gatták ki, aki elmondotta, tisztviselőtársaival összes, már hosszabb idő óta követi visszaéléseket. Részint a nap eredménye, részint a beismeromások alapján a tisztviselő tül ötöt tartóztatott le a főség, a másik hat előállítót,tselőt háziőrizetben tartják, szerepük egyelőre nincsen , ha. A kttitas smínszlet Debreceniben Debrecen, 1929. ót (A M. J. tudós Klebelsberg Kunó vallás- é oktatásügyi miniszter keddet a gyorsvonattal Debrecenbe tett. A miniszter az állót egyenesen az egyetemig hajtatott, ahol megszállt. A mai napot Debrecenbe tölti Fájdalomtól megtört szivv tudatjuk, hogy szeretett gyermi és testvér Péterffy Mária hosszas szenvedés után fo, hó 1 én reggel 7 órakor elhul Temetése folyó hó 3-án délu 3 órakor lesz a Deák-u. 3. gyászházból a Mindzsenk tér tőbe az evangélikus egyház sztartása szerint a gyimáli csali