Magyar Jövő, 1936. november-december (18. évfolyam, 251-296. szám)

1936-11-06 / 254. szám

Péntek, 1936. évi november 6. MAGYAR IQVO TURUL-KÖVETTÁBOR MISKOLCON „Nem félünk a jövőtől mert meg vagyunk győződve arról, hogy jobboldali irányzat jön“ A Turul Szövetség követtábor tagjainak ünnepélyes fogadtatása a személypályaudvaron — A bajtársak impozáns felvonulása a város főútvonalán — Hazafias ünnepély az Országzászlónál . A követ­­tábort ünnepélyesen nyitották meg a Zenepalotában Miskolc, november 5. Csütörtöktől kezdve Miskolc felé tekint a magyar ifjúság. A legna­gyobb ifjúsági szervezet, a mintegy harmincezer tagot számláló Turul Szövetség ugyanis itt, az avasalján tárgyalja meg egy újabb esztendő munkaprogramját s ugyanakkor dönt az országos vezetőség szemé­lyei fölött is, hogy kikre bízza a jövőben a Szövetség vezetését. A XVII. követtábort tartják most itt Miskolcon a Turul ifjak. Ez a XVII. követtábor talán az előbbi tizenhattól is nagyobb jelentőségű, mivel a mai történelmi napokban iszonyú súlyával nehezedik a fele­lősség az ifjúság válla­ina. A nem­zeti eszme letéteményesei ők, akik­kel él vagy hal a nemzeti ideál, akiknek erejétől, bátorságától, okos­ságától függ a szebb és boldogabb magyar jövő. És mikor mindeme gondolatok és célok elsorvasztását és megakadályozását a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeznek keresztül vinni a nemzeti eszme ellenségei, az internacionalizmus önző lovagjai, megsemmisítő erejét újból meg kell mutatnia ezekkel szemben a nemzeti ifjúságnak, mint azt 1920-ban tették. Hála a magyarok Istenének, ez a megsemmisítő erő egyre fokozódott és a turul ifjak ma már egy óriási erődítményt, egy szétrombolhatat­­lan fellegvárat tartanak kezükön a keresztény és nemzeti eszmék szol­gálatában. Miskolcról fogják most az ifjúság szózatát beleharsogni a magyar zónába, mely ércesen hang­zik vissza az ország minden részé­ből, ahol még él a remény, ahol még nem semmisült meg a magyar élet rügyfakadása. . Látni kellett őket, amikor végigvonultak Miskolc főutcáján, amikor egyenesen az or­szágzászló előtt álltak meg. Nem hi­hető, hogy olyan határozottságot és öntudatot eláruló és minden szenve­dést kibíró ifjúság melllett tovább pusztulhasson a magyar faj. Csütörtökön délelőtt már turul lö­­vegek, turul díszruhák tarkították az egyhangú város utcai képét. Dél felé pedig zsúfolt villamosok szállí­tották a közönséget, és a miskolci kerület bajtársait az állomásra. a már Miskolcon tartózkodó Bojtár Imre országos fővezér helyettes, Lend­vay Béla tb. fővezér, Szent­­péteri Béla dr volt­­országos ná­dor, Takács Gyula Volt fővezér, sze­nátor, Eszterhás István és Tóbiás Kornél és többen mások. 12 óra 44 perckor megjelent a ka­nyarban a budapesti vonat. Érces vezényszavak pattogtak, a díszszá­zad „vigyázállásba“ merevedett, majd felharsant a tisztelgő jel. A vonat ekkor már a várakozó kö­zönség és a bajtársak sorfala előtt robogott és a Turul induló ütemei mellett csendesedett meg. A hosszú Pullmann-kocsikból derült arccal ugráltak le a pesti és a vidéki ke­rületek követei. Az egyik kocsi aj­tajában pedig Végvári József d­r országgyűlési képviselő, országos fővezér állott, akihez odasietett Koppányi Dénes dr a miskolci ke­rület vezére és üdvözölte, ezután a fővezér fogadta Szabados Ferenc, a díszszázad parancsnokának jelen­tését, majd pedig megszemlélte a délceg díszruhás turulbajtársakat. A személypályaudvar! fogadtatás A személypályaudvaron negyed 1 órakor már nagy tömeg várako­zott a budapesti vonatra. Egymás­után sorakoztak fel a perronon a darutollas fövegű turul ifjak, mel­lükön a bajtársi egyesületek szí­neivel. A bajtársi törzsek között kedves, hamvasarcú leányok álltak­­szintért a turul színeiben: ezek vol­tak a h­ejőcsabai Dobó Katica leány törzs tagjai. Az érkezési oldalon he­lyezkedett el az egyenruhás Turul­­díszszázad élükön a levente zene­karral.­ Ekkor már ott várakoztak és­­ intézkedtek a követtábort ren­dező miskolci kerület vezérség tag­jai, majd megérkezett az állomásra Az üdvözlő beszédek Tréki-Török Andor úr városi fő­jegyző, Miskolc város nevében üd­vözölte Végvári József fővezért, a fővezérség tagjait és az országos követet. Adja az Isten — mondotta többek közt­ —, hogy ez ne csak a magyar ifjúság találkozója legyen itt Miskolcon, hanem a­ magyar lel­­ketké. Végvári József úr a főjegyző szavaira így válaszolt: — Igaz bajtársi és magyar szív­vel köszöntöm Miskolc város veze­tőségét, Miskolc magyar társadal­mát, Miskolcnak összes t­urulista bajtársait. Azzal a hittel jöttünk, vajha mielőbb sikerülne álmaink megvalósulása, annak a m­agyar generációnak a teljes összeforrasz­­tása a régi generációval, amely a magyar nacionalista szellemet tűz­te zászlójára és, amely erős jobb­oldali magyar értelmiséget óhajt, kialakítani. Ennek a gondolatnak jegy­ében köszöntöm Miskolc város vezetőségét, Miskolc városnak egész magyar társadalmát s kérem fogadjanak bennünket továbbra is szeretettel, mert itten az egész or­szágból összegyűlt magyar fiatal értelmiség­ jelent meg, amely ma­gyar fiatal értelmiség nemcsak se fiatalságnak problémáival fog fog­lalkozni, hanem fog foglalkozni azokkal a nagy szociális kérdések­kel, amely szociális kérdések még inkább várnak megoldásra, amely problémák megoldásával abba a helyzetbe fog ez a szerencsétlen­ or­szág jutni, hogy magához emelheti a ma­gyar fi­gpet. — ígérjük, hogy nem fogunk visszaélni a vendég joggal, ez a mi megnyilatkozásunk itt olyan­ impo­záns lesz, mint a Turul Szövetség minden egyes megnyilatkozása. A félezernyi turulista bevonulása a városba Az impozáns fogadtatás után el­indult a hosszú menet a város felé. Elől a leventezenekar, majd két egyenruhás bajtárs haladt a babér­­koszorúval, amit az országzászlóhoz vittek, ezután Végvári József dr fősvezér Lendvay Béla tb. fővezér és Koppányi Dénes dr. kerületi vezér kíséretében, utánuk következett az ös­szes turulegyes­ül­etek vezéreiből alakult szakasz, továbbá kemény lé­pésekkel az egyenruhás Turul dísz­­század, majd a diósgyőr-vasgyári Zrínyi bajtársi törzs, a budapesti kerület, a pécsi, debreceni és mis­kolci kerületek kiküldöttei, illető­leg tagjai. Mintegy félezer főnyi bajtárs vonult végig, szívet döbben­tő impozáns látványt nyújtva, a Bá­nos Gábor, Zsolcai kapu, Széchenyi utca és Szemere utcákon át az or­szágosaiéhoz.­ A Ru­dol­f-Latanyá­­nál kemény díszlépésben és főve­téssel haladtak el a bajtársak a hő­sök szobra előtt. Az útvonalakon végig népes kö­zönség nézte a Miskolcra érkező or­szágos követtábor tagjait. Mint lát­vány is felemelő hatást­ gyakorolt ez az impozáns bevonulás. Tisztelgés az országzászlónál Az országos követ­tábor első útja az országzászlóhoz vezetett. Kato­­­nás rendben helyezkedtek el a baj­társi törzsek a zászló talapzata előtt, amelyre felhúzták az „így volt“ „így lesz“, felírású lobogót, majd a zenekar eljátszotta a ma­gyar Hiszekegyet. Ezután Végvári József dr. fővezér bajtárs a babér­­koszorúval a kezében, melyet a ta­lapzatra helyezett, a zászló elé lé­pett és a következő beszédet mon­dotta:­­— Magyarok! Ez a zászló, amely előtt a Turul Szövetség követi óbo­rának tagjai megállnak, ez képezi a mi jövő reménységünket és mi hisszük, hogy ami erre a zászlóra fel van­ írva, így lesz! — valóban úgy is lesz .Mi hisszük, mi remél­jük és mi tudjuk, hogy­ ez rövide­sen így lesz, hogy Magyarország­nak valamennyi vidékén felállított országzászló fel fog jutni az orom­ra. Miskolc városában, itt közel a cseh határhoz intézzük szózatunkat, intézzük azt a szózatot, amelyben kérjük a magyarok istenét, hogy a szózat üremjen át elszakított vé­reinkhez, de ugyanakkor menjen át a körülöttünk élő ellenségeink­hez is és hogy mihamarabb kapják meg azt a magyar öklöt, amely ma­gyar öklöt az ifjúság fog megma- I. Tlagyoéé dfOTTb EmanafádeaAi HA A .VILÁGOS FEJ* DE OETKER féle SÜTŐPOR, VAN A KALÁCSBAN ára12 fillér tatra. Hisszük­­és reméljük, hogy er­re rövidesen sor is fog kerülni. Kü­lönösen most, amikor a Turul ifjú­ság szimpátia-tüntetést rendezett Mussolini mellett, azért mert kiállt Magyarországért, kiállt a négymil­lió elszakított testvéreinkért. Mi hisszük, hogy neki nem az első lé­pése volt ez és hogy a­ következő lé­pés csak oda fog vezetni, hogy ez az országzászló végre az ormon fog lengeni és hirdetni fogja a boldog Magyarország feltámadását. így legyen! Az országzászló megkoszorúzása után a zenekar a Himnuszt intonál­­ta, majd a díszszázad és valameny­­nyi helyi Turul törzs és a követ­­tábor tagjai díszmenetben elvonul­tak az országzászló és a fővezérség előtt. Ilyen impozáns keretek között ér­keztek meg Miskolcra a XVII. kö­vettábor tagjai, akik ezután a nép­kerti Vigadóhoz mentek, ahonnét szállásukra vonultak a követek. Az országos követtábor megnyílása Este fél 7 órakor nyitották meg az országos követtábort a zenepa­lota dísztermében, amelyet zsúfo­lásig megtöltött a közönség és a nagyszámú bajtársi küldöttség. Nagy taps fogadta a belépő főve­zérség tagjait, egymásután foglal­tak helyet az elnöki asztalnál Bruckner Győző dr. joig akadémiai dékán, a Turul Szövetség miskolci kerületének magisztere, Végvári József dr. országos fővezér, Lend­­vay Béla dr., Bojtár Imre, Biró Ká­roly, Szöllössy László dr., Ákom Lajos dr., Hajnóczy-Ko­styál Lász­ló dr. szenátorok, illetőleg fővezér­­ségi tagok, továbbá Koppányi Dé­nes dr., a miskolci kerület vezére. Ákom Lajos dr. művészi orgona­­játékával kezdődött az ünnepély, majd Szöllössy László dr. elnöklő szenátor üdvözölte a megjelentek sorában vitéz Bob­­ély-Macziky Emil főispánt, Fekete László dr. h. pol­gármestert, Bónis Aladár alispánt, Támedly Mihály dr. tankerületi fő­igazgatót, Henkey-Hónig Vilmos ny. tábornokot, Ruszinkó Zsigmond dr. törvényszéki elnököt, Simon Sándor dr. tanügyi főtanácsost, Pa­zar István vízüzemi igazgatót, öz­vegy Gyulay Sándornét, a MA­NSz ügyvezető elnöknőjét és Bruckner Győző dr. jogakadémiai dékánt (Folytatás a 7. oldalom.)

Next