Magyar Jövő, 1942. november (24. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-03 / 248. szám

­edd, 1942. évi november 3 XXIV. évfolyam 248 (6703) sí előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken pengő 50 fillér. Negyedévi 1­7 pengő 20 fillér. Szofitt takarékpénztári befizetési lep 24054 séfen. FÜGGETIJEN PONTKRI lAPTKAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy, utca 5. Telefon: Szerkesztőség 15­ 73. Kiadóhivatal 15­ 72. Nyomda 15 66. (Postafiók Miskolc I.) Az elsd férítés ideje ezenttrt este 11 óratól reggel 5 óráig tart­hunjuk­ Berlinben új afrikai akciókkal és a szovjet téli offenzívájával számolnak Az elmúlt héten élénk volt a légi és felderítő tevékenység a magyar csapatok arcvonalán A Honvédvezérkar Főnöke szom­­baton adta ki az elmúlt hétről szóló hivatalos jelentését, amely arról szá­mol be, hogy a magyar csapatok áro­kvonalán a felderítő és légitevékeny­­­ség volt igen élénk. A hivatalos jelentéshez kiadott külön katonai tájékoztató közle­mény pedig megmagyarázza, hogy mi okozza ezt az élénk tevékenysé­get. Azt mondja ez a tájékoztató közlemény, hogy a kedvező időjárás elhúzódik­­ az alkalmas támadó hadműveletekre, s ez a körülmény nyugtalanítja a szovjetet. A közle­ménynek ez a része nem utal arra, mintha ily körülmények között a­zonnál nagyobb hadműveletek len­nének esedékesek. ■ A hivatalos jelentés arról számol be, hogy légvédelmi tüzérségünk e héten is az előzőkhöz hasonló bra­vúros magatartással szerepel, ugyan­is több szovjet támadó köteléket szórt széjjel és enenk során 14 ellen­séges repülőgépet lőtt le. A tájékoztató közlemény más két fegyvernemről emlékezik meg jogos büszkeséggel. Kiemeli a honvédtü­­­zérség értékes teljesítményét, amiről már hallottunk, mert hiszen tüzér­ségünk híve, nemcsak a mi közvéle­­ményünkben, hanem a szövetséges német hadseregben is igen megala­pozott. A kitűnő kiképzés, a szakér­telem és a lelkesedés jelentkezik a harctéren levő tüzéreinknél. De kiemeli a tájékoztató közle­mény gyalogságunkat is, amelynek törhetetlen támadó szelleme helyi vállalkozásokra sarkalja őket. Katonáink tehát kitűnően állják m°g helyü­ket a messze távolban és nehéz körülmények között is. Mél­tán gondolhat rájuk büszkeséggel minden magyar és méltán lehetünk hálásak ezeknek a tájékoztató köz­leményeknek, amelyek'soha nem fe­''feznek meg arról, hogy mivel tartoznak kint küzdő katonáinknak és amelyek soha nem feledkeznek meg arról sem, hogy a nemzetet fiainak kiváló teljesítményeinek nyilvánosságra hozatalával is kell nevelni. Hogy a keleti arcvonal eseményei­nél maradjunk, legelsősorban is a sztálingrádi helyzettel kell foglal­koznunk. Ez nagyjában ugyanaz maradt, mint amilyen az előző na­pokban volt. Továbbra is a gyárvá­ros romjai között folyik a harc, ahol a romok közzé befészkelődött szov­jet katonák makacsul védik állásai­kat és életüket. Úgy látszik a soro­zatos sikertelenség még mindig nem vette el a kedvét Timosenkónak is tehermentesítő kísérletektől. A leg­utolsó napok jelentésében is tovább­­ra is hírt adnak a Sztálingrádtól délre indított és továbbra is ered­ménytelen szovjet támadásokról. A várostól északra körülbelül egy hete viszonylagos volt a csend s csak a leg­utolsó napokban próbálkozott a szov­jet azzal, hogy néhány zászlóaljat szállítson át a Volgán, bizonyára azért, hogy ismét megpróbálja ott is a tehermentesítő akciókat. Sztálingrád szakaszán kívül to­vábbra is csak a Kaukázus vidéke élénk. Mind Tuapsze, mind a leg­utóbb elfoglalt Nalesik környékén folyik tovább a harc. Az egyipto­mi arcvonalról érkezett jelentésekből is meg kell állapía­nunk azt, hogy a brit offenzíva első szakasza végetért. Különösen igazol­ja ezt az a Bud. Tud., által Bernből közvetített kairói jelentés, mely sze­rint a főnök között megszakadt az ösztköttetés. Ezt megelőzőleg azonban két na­pig igen heves küzdelmek folytak- Ugyanis a brit támadásnak sikerült behatolni a német főarcvonal egy keskeny állásába, továbbá pedig si­került egyes német erőket elvágni a főarcvonal előtti területen és azokat nap­okon át körülzárva tartani. A Kairóból jelentett h­arciszünetet megelőző két napon azonban ten­gely ellentámadások folytak és ezek kivetették a briteket a főarcvonal­­nak arról a keskeny szakaszáról, amelyet alineutileg birtokba vettek.­­De a más irányban is sikeres volt az ellentámadás, amennyiben az elvá­gott, illetőleg körülzárt német köte­lékek egyes részeivel sikerült újra felvenni a német-olasz ellentámadás révén az összeköttetést. Ez az utóbbi akció, úgy h­isszüsk némi megvilágításra szorul. Ugyanis nem szabad túlzott jelentőséget in­­díjik­nítani annak, hogy egyes né­met kötelékek az ellenség Iratába ke­rültek, mégpedig oly módon, hogy az ellenség támadása jutott is­ az ál­­tauk megszállva tartott pontokon. Az arcvonal ugyanis mélyen tago­zott. A főállásokat, amelyekbe csak átmenetileg sikerült egyes helyeken behatolni az ellenségnek, a tengely csapatai szilárdan tartják. A főállá­sok előtti mély előterepen is voltak azonban német és olasz kötelékek a Mtra és nagy aknamezőkön elhelyez­ve. Ilyen kötelékek kerültek a ten­­gely főállásai felé előnyomuló brit csapatok hátába, akik azokat körül, fogva tartották­. A német csapatok hősiességére jellemző, hogy ily ne­héz körülmények között is kitartot­tak. Kitartásuk méltó jutalma, hogy ö­t útira megszerezték a német­­rduisz ellentámadások révén az össze­köttetést a főállásokkal. A Távolkeleten tengeren ■ és szá­­razfö­lött egyaránt dühöng a harc, és csak annyi bizonyos, hogy ezek a csaták még apul érték el a küzdelem tetőfokát és bármilyen eredményes is a japán nyomás, különösen Gua­­dalcanal szigetén, még az igazi nagy harcok és az igazi nagy csapások ezután következnek. Világosan utal­nak erre azok a hírek, amelyek a legutóbbi napokban érkeztek a ja­pán flotta mozdulatairól. Ezek a meglévő harcterek hírei. Roppant nagy területek ezek, azon­­ban egyre több hír érkezik arról, hogy a legközelebbi időkben hosszú idő óta nyugalmas harctéri szakaszo­kon, vagy eddig még háborút nem látott vidékeken lángol fel a harc. A legjellemzőbb az, hogy nem el­lenséges fenyegetésekről van szó, hanem a reálisan előrenéző német megnyilatkozások mutatnak rá a kö­­zel­jövő eshetőségeire, így már napok óta ismételten beszélnek Németországban arról, amiről két héttel ezelőtt ugyancsak Berlinből adtak hírt, hogy a szov­jet milyen nagyarányú csapatösszes vonásokat hajtott végre az arcvonal középső szakaszán. Ez a szakasz a Valdáj-magaslatok környékén van, ott, ahol tompa ékszerűen ugrik be a szovjet vonal a német védőállásbig, ha­ Toropec, Rzsev és Kalinin a je­­lek szerint a szovjet csapatok gyüle­kezési helye. Sőt már Berlinben nemcsak vilá­gosan látják az elkövetkező szovjet taktikát, hanem meg is mondják, hogy mire készül a szovjet hadveze­tés. Eszerint a Valdáj-magaslattól Veliki, Luki, illetőleg onnan délre Vitepsz felé akarna előretörni az egyik támadó ék, míg a másik Rzsevtől kiindulva, szintén délre, Vjazma felé törne előre, onnan pe­dig folytatná az előnyomulást Szmo­lenszk felé. Könnyű elképzelni, hogy akkor, amikor ilyen jól látják Ber­linben a szvjet készülődéseket, a megfelelő ellenintézkedéseket is meg­­teszik. Sőt már most is a német régi flotta erősen beavatkozik a hetek óta folyó gyülekezésekbe és állan­dóan támadja a szállítási és felvo­nulási vonalakat, sőt azokat - yvpü-

Next