Magyar Jövő, 1943. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-03 / 248. szám

Közzétették a moszkvai értekezlet zárójelentését Az angolszászok és a szovjet európai tanácsadóbizottságot létesítenek Londonban, hadi együttműködésre törekszenek, nyilatkozatban fektették le a megszállandó területek újjászervezésének alapelveit és megegyeztek Ausztria feltámasztásának tervében A Wilhelmstrasse szerint az angolszászok teljesen kiszolgáltatták Európát a bolsevistáknak, akikkel egyébként területi kérdésekben nem tudtak megegyezni A török külügyminiszter Eden meghívására Kairóba utazott Krivosrog térségében, a Keresi földszoroson és a nogaji siasagon vannak a keleti harcok súlypontjai .Jók megítélni a konferencia hata-Miskolc, november 2. rozatának azt a legmeglepőbb réészét, amely Ausztriáról szól.• Ausztria felszabadításáról beszéltek és határoztak, amely Ausztria jelenleg még messze van a harcterektől. Azonban elképzelhető olyan angolszász katonai akció, amelynek ez lenne a sztratégiai célja. Ezt pedig csak úgy lehet megkísérelni, ha az angolszászok vállalják az északolaszországi nagy csatát és tényleg megtörténik a dalmát partokon a partraszállás és a két akció együttműködve törne Ausztria felé. S hogy, valami ilyen célt mégpedig katonai cél lebeghetett a moszkvai konferencia, előtt, abból is következtethetünk erre, hogy a határozatnak van egy olyanféle kitétele, hogy Ausztria felszabadítása a szomszéd államok gazdasági és politikai függőségét is megszüntetné. Mindenesetre ha nem az elkövetkező néhány napnak, de az elkövetkező néhány hétnek konkrét feleletet kell adnia a kérdésre. A terjedelmes jelentésből és a hozzáfűzött hét mellékletből még csak az Olaszországra vonatkozó határozatok egy pontját kívánjuk kiemelni, mert az pregnánsan jelzi azt a szándékot, amelyet a szövetségesek táplálnak arra az esetre, hogyha katonailag győznének és így hatalmuk alá kerülne Európa éppúgy, mint hatalmuk alá került Délolaszország. Az Olaszországról szóló melléklet 4. pontjaszerint ugyanis minden fasiszta érzelmű elemet eltávolítanak a közigazgatásból, valamint a nyilvános jellegű intézméA szombaton befejeződött moszkvai konferenciáról hétfőn adták ki a hivatalos jelentést. Ez a jelentés a várakozásokat részben túlhaladta, részben pedig a várakozásokat illetően csalódást okozott. Túlhaladta a várakozásokat annyiban, hogy nem a sokfelé várt általánosságokban merült ki a kommüniké, és hogy az sokkal terjedelmesebb, mint aminek az ilyen záróközlemények lenni szoktak. Csalódást pedig az okozott, hogy a közlemény minden viszonylagos terjedelmessége mellett is egyáltalában nem érint olyan kérdéseket, amelyekről pedig minden bizonnyal szó esett a tizenkét ülésen. Berlinben épp oly nyugodtan fogadják a közlést, mint amint nyugodtan és hidegen viselkedtek a konferencia folyamán. A Wil- Wielmstrasse közleménye nem hatol a dolgok mélyére és inkábbáltalánosságban jegyzik meg a német külügyminisztériumban, hogy a kiadott közlésben igazolva látják azt a feltevést, hogy a két angolszász nagyhatalom behódolt a szovjet követelések előtt és Európát teljesen kiszolgáltatta a bolsevizmusnak. Arról azonban nem történt konkrét döntés, hogy az értekezletről szóló jelentés melyik részével látják beigazolnak ezt a kezdettől táplált és most újra vallott felfogást. Azt is megállapítják a Wilhelmstraskén, hogy a szovjetnek a konferencián sikerült a lényeges politikai problémákat megkerülni azzal, hogy állandóan katonai kérdéseket helyezett előtérbe. Abból a körülményből pedig, hogy Ausztria függetlenségének helyreállítását dekorálták a szövetséges nagyhatalmak Moszkvában, az a Wilhelmstrasse megjegyzése, hogy azért emelték ki — kétségtelenül mindenki nagy meglepetésére — az osztrák kérdést, mert csak ebben tudtak egyöntetű állásfoglaláshoz jutni. A Moszkvában és Londonban kb. egyező tartalommal kiadott jelentések eléggé részletes képet festenek a tanácskozás nagy anyagáról és a határozatok jelentőségéről is. Ezek közül talán a legfigyelemreméltóbb az, amit Londonban a következőképpen fogalmaztak meg: „Elsősorban őszintén és kielégítően azokat a rendszabályokat vitatták meg, amelyet a Németország és európai szövetségesei ellen folyó háború megrövidítésére hivatottak. Ezzel kapcsolatban határozatokat is hoztak. E határozatok máris kidolgozás alatt vannak“. Ez a pont ugyanis arra enged következteti, hogy Moszkvának sikerült angolszász szövetségeseit gyorsabb ütemű megmozdulásra bírni, azért, hogy minél előbb be lehessen fejezni a háborút. Egy lisszaboni jelentés azonban ezt a pontot úgy magyarázza, mégpedig londoni vélemények alapján, hogy a Szovjetuniót sikerült rávenni arra, hogy járuljon hozzá az angol-amerikai tervekhez, a második arcvonal megnyitásának időpontját is illetően. Erről az időpontról pedig legutóbb következetesen úgy beszéltek Londonban, hoszú tavasszal érkezik el Ezek idézésével azonban korántsem akarjuk azt mondani, hogy biztosan tavasszal lesz a nagy inváziós kísérletek korszaka, mert mindig inkább csak taktikai fogásnak tekintettük ezeket a tavaszról szóló híreket. Sokkal autentikusabbnak kellett tekinteni azt a berlini híradást, amely például délangliai katonai mozgolódásokból egy egész közeli kísérletre számít. De a nyugati invázió időpontjának taglalásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a spanyol belpolitikáról szóló híreket sem, amelyek szerint Francoval szemben bizonyos élénk politikai mozgolódás jelentkezik, amely mögött — mint Berlinben megállapítják — Anglia áll. De amikor arról olvasunk, hogy a háború megrövidítésére vonatkozó intézkedések dolgában határozatokat hoztak Moszkvában, azt a legújabb berlini jelentést sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amely a keleti arcvonal most folyó harcai kapcsán arról tudósít,hogy német részről kemény téli háborúra készültek fel a keleti hadszíntér valamennyi szakaszán. Németországban nem szoktak ok nélkül beszélni a jövőről és az eljövendő kemény téli harcokról sem beszélnének, ha nem ismernék az erre vonatkozó szovjet készülődéseket. Ha pedig ez így van, akkor nem látszik túlságosan valószínűnek, hogy a Kreml urai a konferencián roppant helyeseltek volna olyan megoldást, amelynek értelmében a háború terhét úgy, mint nyáron, és esszéi, továbbra is csak a szovjet viselje. És ebből a szempontból próbál Ara16 fillér XXV évfolyam 24% 'CM8Utem ------------) ................•——-------— MAGYAR JOVO Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken rttm?n vaj szerkesztöseg es tuadouvatai Dlutokc, Werbőczy* 4 pengő 30 fillér. Negyedévre 12 P 40 fillér. pmf »,. prT . „atoa 5, lelef on: Szerkesztőség 1573. Kiadóhivatal Postatakarék pénztári befizetési lap 24054 szám. WIUkAl INA UJUI 15 72. Nyomda 1566. (Postafiók Miarcpis )